Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-12
12. •rstóges ülés oktéber IS. 1887, 67 sági önkormányzatnak és ennek egyik intézményének, a szabad választásnak, De én legalább azon meggyőződésben vagyok és a t. ministerelnök ur kormányzata alatt jutottam arra és hiszem, bogy elvtársaim is azon meggyőződésben vannak, hogy a mai munieipalis és községi rendszernél és a mai választási rendszernél sokkal jobb, üdvösebb volt még a Bach-rendszer is. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Nem túlzunk, legalább én túlozni nem akarok ezen állításommal, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az igazságot mondja!) egyébiránt — megérem még azt az időt, a mikor a minister ur maga fogja a tisztviselőket kinevezni s akkor legalább a ministerelnök ur minden jogos panasznál nem fog azzal válaszolni a piros székből, hogy hiszen azok választott tisztviselők, azokra nincsen befolyásom. Igen is van, sokkal nagyobb és veszélyesebb befolyása a mai választott tisztviselők 9í /i«o-ad részére, mint a kinevezett tisztviselőkre. (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon) Hogy miként? az egyszerű és világos és erre később ki fogok terjeszkedni. T. ház! A t. ház kegyes engedelmével ki fogok majd terjeszkedni azon nyilatkozatokra is, melyeket a t. ministerelnök ur tegnap tett e házban, különösen a melyeket Irányi Dániel t. barátom beszédére vonatkoztatott. Mielőtt azonban ezt tenném, meg fogja engedni a t. ház, hogy észrevételeimet azon felirati javaslatra, melyet gróf Apponyi t. képviselő ur terjesztett tegnap elő és azon beszédre, melyet tőle szerencsés voltam hallani s részben arra is, melyet Beőthy Ákos t. barátom ma elmondott, megtehessem. (Halljuk!) Én elismerem s e tekintetben nem tudom, hogy a bizottsági előadó ur iránt, avagy gróf Apponyi t. képviselőur iránt fejezzem-e ki nagyobb elismerésemet, — elismerem, hogy azon felirati javaslat is igazán mesteri mtí, mind alaki, mind irályi, sőt részben tartalmi tekintetben is, melyet t. Apponyi képviselő ur előterjesztett: de meg kell jegyeznem, hogy az ő beszéde, melynek kíséretében azt előterjesztette, engem szintén nem elégített ki ngy, bogy azt kell kívánnom ezentúl mind a két szerkesztő úrtól, hogy inkább selejtesebb művet terjeszszenek elő nyomtatásban és valamivel jobbat beszédben. (Derültség a szélső baloldalon.) Apponyi t. képviselő ur mesteri kézzel fejtette ki azon kórságokat — miként ő monda — és ecsetelte azok természetét és következéseit, melyek állami életünk utolsó két évtizede alatt kifejlődtek. De nézetem szerint ezen kórságok természetének megállapításában, működésének ecsetelésében a t. képviselő ur mégis — nem mondom —- hogy tévedett, de bizonyos dolgokat elhallgatott, vagy bizonyos dolgokra ő maga sem jött rá. Hogy a nemzet politikai közéletében azok a kórságok léteznek pénzügyileg, közerkölcsileg és politikailag, stb., azt én is látom; de azok forrásául én nem két körülményt tudok kijelölni, miként kijelölt ő, hanem hármat. (Halljuk!) A t. képviselő úr kifejtette, hogy ezen kórságok egyrészt rossz következései az általános civilisatió erősbödésének, haladásának, annak az általa úgynevezett európai civilisatiónak, mely az utolsó két évtized alatt mind nagyobb lépésekkel foglal tért hazánkban az igények növekedésével; másrészt azon nyomorúság, vagy kórság egyik forrásakéntjelezte a rossz kormányzatot is s e tekintetben a felelősséget meglehetősen a t. kormányra hárította. Egy forrást azonban nem említett, nem említette a fennálló államjogi rendszert és annak eldisputálhatatlan következéseit; (TJgy van! a szélső baloldalon.) pedig a mikor például a pénzügyi nyomorról és annak következéseiről van szó. a mely következések ugy a politikai, mint a társadalmi életben is nyilvánulnak — a mikor az ipar és kereskedés hanyatlásáról van szó, a mikor a nemzet anyagi erősbödéséről vagy ezen erősödés akadályairól van szó: akkor a fennálló államjogi helyzetet és annak elengedhetetlen következéseit a bajok forrásainak sorából kihagyni, vagy nem jó ismerése a helyzetnek,vagy tendentiosus hallgatás, (ügy van! a szélső baloldalon) kettő közül vagy az egyik, vagy a másik. Megjegyzem, t. képviselőház, hogy mind gróf Apponyi Albert t. képviselő úr, mind Beőthy Ákos t. barátom ismételve hangsúlyozták ezt a szót: „az utolsó két évtized óta". Körülbelül ez a phrasis előfordul a bizottsági feliratban is. Ez a phrasis, hogy az utolsó két évtized és annak következései s eredményei, legelőször szemembe tűnt a t. ministerelnök úr nagyváradi beszédében. Ha más mondja, nem tűnik fel előttem; de az ő nagyváradi beszédében nagyon szemembe tűnik. Megmondom, miért? Eddig, ha a t. ministerelnök úr a közállapotokról, a politikai helyzetről, a kormányzat erényeiről és hibáiról beszélt akár itt a házban, akár kint, de különösen Nagyváradon : mindig gondos megkülönböztetést tett az utolsó két évtized két korszakában ; elválasztva ezt a kettőt 1875-ben és mindig azt mondotta: a mi hiba történt, a mi veszedelem a nyakunkon van, a mi pénzügyi tévedés történt, az mind datálódik 1875 előttről — a mi erény, solidság, erősödés a nemzet életében és politikájában a kormányzat részéről történt, az meg datálódik 1875. utánról. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur ebben a distinctióban mindig gondos volt, ebben sohasem tévedett, csak most tévedett legelőször Nagyváradon. De vájjon 9*
