Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-11
56 11. országos ülés október 17. 1S87. mint soha el nem ismertem, ma sem ismerem el. (Helyeslés jobbfelöl.) A pénzügyi helyzetről általánosságban sem kívánok most szólni, mert erre lesz alkalmam a legközelebbi napokban a költségvetés eloterjesz tésekor, a mely alkalom után — azt hiszem — méltányosabban fogják a t. képviselő urak megítélhetni, hogy a kormány egyáltalában igyeke zett-e takarékoskodni és megismerni azt is, mily eszközökkel kívánok én legalább a pénzügyi helyzeten azonnal és fokozatosan egy pár éven keresztül javítani. Hogy ez iránt nyilatkozni fogok, arról a mai napon ezennel egyszerűen ígéretet teszek. Megfognak a t. képviselő urak — kik az akaratot és az erélyt tagadják a kormánytól, hogy a pénzügy rendezésére nézve a szükségeseket megtegye—győződni arról, hogy az akarat megvan a kormányban ; meg fognak győződni később, liogy az erély is megvan, ha a törvényhozás kezébe adja az eszközöket: (Élénk helyeslés jöbbfelöl. Felkiáltások bal felöl: Tizenkét év!) ha nem, természetes, hogy akkor a kormány nem fogja azokat, a miket szükségeseknek tart, végrehajthatni. Ezek előrebocsátása után foglalkoznom kell Irányi Dániel képviselő ur beszédével és az abban foglalt — nem tudok más szót használni — gyanúsításokkal. Megtagadta, hogy azt, a ki vele egy nézeten nincs, tisztességes indokok vezetik. Már, t. ház, ily fegyverekkel küzdeni, ily fegyverek használata után az ország érdekében mint ellenfeleknek, de közös czélra törekvőknek, közreműködni, higyjék el, sokkal nehezebb, mintha bírálva egymás tetteit, nem avatkoznánk abba, a mi egyedül a lelkiismeret, az Isten dolga, nem avatkoznánk a lelki indokok bírálásába. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Derültség a baloldalon.) Ugron Gábor: Biróra kell bízni! Tisza Kálmán ministerelnök: Méltóztatnak tudni, hogy biróra még az absolutismusban is csak a cselekvényeket szokták bizni; az esz mék, a gondolatok még ott is szabadok. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő ur tovább akar menni, mint a legnagyobb absolutismus. A képviselő ur általánosságban vádolt, hogy állami és nem állami hivatalnokok nyíltan korteskednek a többség érdekében. Először is megjegyzem, hogy ha ilyenek a törvény határain túl történtek, azok ellen a vád nem emelésének oka nem lehet a biráló bizottság, mert azok ellen nem a biráló bizottság, hanem az ország állandó ható ságai és birái mondják ki a büntetést. Ha tehát itt nincs panasz, vagy legalább csak gyéren van panasz, ez egyik bizonyítéka annak, hogy a képviselő ur általánosságban kifejezett azon gyanúsítása nem indokolt. (Helyeslés jobbfélöl.) De ha tovább megyünk, higyje el, t. képviselő ur, nem volna nehéz kimutatni, hogy más állami hivatalnokok is és — mindig csak egyes kivételes esetekben—bírósági tagok közül is, rendes jogkörükön túl többen korteskedtek az ellenzék, mint a kormánypárt mellett. (Ellenmondás balfelöl. Helyeslés jobbfélöl.) Ez igy van. És miért van így ? Megmondom. Mert azok a birák, akik — mondom, kivételesen, egyesek — túl léptek hatáskörükön, a kormánytól nem féltek; nem is volt okuk, mert a kormány azért ugyan, még ha bánthatta volna, sem bántotta volna egyiköket sem, de a különben tagadásba vett birói függetlenségnél fogva nem is bánthatta; mig ellenben azok, a kik a bíróság köréből nagyon kivételesen ilyenre rávetemedtek, tudták, hogy ha a szabadelvű párt mellett tesznek valamit, lesz ebből az egész ország erkölcstelen ségét hirdető országos lárma és ettől magukat megóvni iparkodtak. (Zajos ellenmondás a baloldalon.) De, í. ház, mint már mondám, ezzel tovább nem foglalkozom, Nem mentem magamat, meri; nincs okom, de nem mentek senkit azért sem, mert ha valakit a pártszempont odaragadhat, hogy nem többé egy kormányt, nem többé egyeseket, hanem a magyar nemzet nagy zömét gyanúsítja avval, hogy eladta politikai meggyőződését: olyan ember gyanúsításaival szemben védekezni nincs okom. (Zajos ellenmondás balfelöl. Helyeslés jobb. felöl.) Számoljon a képviselő ur saját lelké velhogy helyes-e azt mondani, hogy Magyarország választóinak nagy többsége eladta hazafiságát? Meggondolta-e, mit mondott evvel? Oly vádat, mely, hála istennek, az igazságtól nagyon messze áll, oly vádat, mely, ha igaz volna, csakugyan nagyobb csapás volna, mint a mekkorát valaha tatár és török hozott Magyarországra.(Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyobb is!) De ha ugy lenne is, oly vád ez, melyet, ha idegen emelne, minden magyar embernek vissza kellene utasítani, nem hogy ellenségünk szájába adja akkor, a mikor e vádnak alapja nincsen. (Helyeüés jobbfélöl. Zajos ellenmondás balfelöl.) Valójában, furcsa dolog ez, uraim. A képviselő urak mindenkitől megtagadják a tiszta szándékot, hazafiságot és a fölötti boszúságukban, hogy a nemzet többsége nem hajlandó az ő nézeteiket elfogadni, képesek megtagadni még a nemzet becsületét is. (Ellenmondás balfelöl) Mert az a nemzet becsületének megtagadása, ha azt mondja valaki, hogy választóinak nagy többsége nem meggyőződésből, de megvesztegetésből szavaz. (Mozgás balfelöl.) Áttérve gróf Apponyi beszédére, miután, mint mondám, a pénzügyi részszel ma részletesebben foglalkozni nem akarok, csak a következőket kívánom megjegyezni. A t. képviselő ur egyoldalúsággal vádolta
