Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-11

11. országos ülés október 17. 1887. 51 A legmagasabb királyi tróubeszeddel egyetértőleg mi is azt tartjuk, hogy mindazok fölött, a mik hazánk haladásában kívánatosak volnának, a megromlott pénzügyi helyzet uralkodik, mely egyfelől korlátokat szab reformtörekvéseinknek, másfelől pedig önmagában is a megoldandó problémák legnehezebbikét képezi. Nem is követhetnénk el törvényhozói működésünk keretén nagyobb hibát, mintha a nemzet előtt palástolni akarnók a baj nagyságát és igy folytatni azt a végzetes önámítást, mely a baj elfajulásának egyik legfőbb okát képezte. Ha nem is esünk kétségbe az iránt, hogy komoly akarattal és rendszeres eljárással pénzügyeink betegségét gyógyítani lehet, mégis át vagyunk hatva annak tudatától, hogy a mai helyzet súlyos válság veszélyét rejti magában, melyet apró eszközökkel nem, de csupán a minden irányban alkalmazott mélyre ható és gyökeres rendszabályok egész rendszere által lehet elhárítani. Felségednek legmagasabb trónbeszéde megjelöli az irányt, melyben haladnunk kell, hogy ez a ezél eléressék. >Költségelőirányzatainál* — úgymond a trónbeszéd — >kormányunk a takarékosság azon határáig menend, a melyen túl az államérdek veszélyeztetése nélkül menni nem lehet és e mellett javaslatokat teend az állam jövedelmeinek emelése czéljából, figyelemmel mindig arra, hogy a viselendő terhek arányosan oszoljanak meg és hogy hű Magyarországunk népei túl ne terheltessenek." Felséges Urunk ! Megnyugvással fogjuk venni, ha Felséged kormányának előterjesztései ezeket az irányelveket tényleg kifejezésre juttatják; különösen pedig, ha ezentúl azt fogjuk tapasztalni, hogy az utóbbi évek káros gyakorlatától eltérve, minden fényűzési kiadás valóban mellőztetik, a személyi kiadások rohamos növekvésének gát vettetik és a tényleges kiadások az előirányzatnak keretében maradnak. Föltéve, hogy mindazon irányokban teljes megnyugvást nyerünk: nem zárkó zunk el az állami jövedelmek fokozásának szüksége elől sem, bármennyire megnehezítse ezt a kedvezőtlen közgazdasági helyzeten kivül némely főfontosságú jövedelmi forrásnak azon lekötöttsége, mely a monarchia másik államával kellő óvatosság nélkül kötött vám- és kereskedelmi sző vétségből ered. Elfogadjuk helyes alapelvek gyanánt a körtérnek arányos megoszlására való figyelmet és a túlterheltetés elkerülését, mely elvek által kizáratik az eddig leginkább igénybe vett egyenes adóforrások fokozott kihasználása. Főszempontnak azonban azt kell tekintenünk, hogy a jelenlegi súlyos viszonyok közt a közterheknek legcsekélyebb és a legkíméletesebb alakba öntött öregbítése is csupán a czélnak, tudniillik a pénzügyi rendnek elérése által igazolható. | Midőn 1875-ben a közfigyelem először irányult pénzügyeink zilált állapota felé, midőn akkor ép ugy. mint ma a pénzügyi kérdés mondatott a mindent domináló kérdésnek, a nemzet áldozatkészsége bizonyára a helyzet magaslatára állott. A közterhek nagy mértékben fokoztattak, az országnak egyoldalú s azért gyenge közgazdasági organizmusa, erejének majdnem végső határáig igénybe vétetett. És ez a roppant nemzeti erőfeszítés, mely Európa államainak történetében ritkítja párját, az utóbbi éveknek hibás, a tervszerűséget és gondosságot, de sőt még a kezelési rendet is nélkülöző pénzügyi politikája által eredménytelenné vált. Ennek nem lehet, nem szabad ismétlődni. Nem szabad elfelednünk, hogy azok az eszközök, melyek ma még igénybe vehetők, hosszú időre, mig az ország gazdasági fejlődése új forrásokat nem nyit, az utolsók, melyek rendelkezésünkre állanak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az országnak súlyos válságokkal küzködő gazdasági ereje pihenést és kiméltetést igényelne, hogy tehát közgazdasági szempontból minden újabb teher visszautasítandó volna és csak azon nagy nemzeti és állami tekintetek súlyával indokolható, melyek pénzügyeink rendezését föltétlenül szükségessé teszik. Mindezeknél fogva meg fogunk ugyan felelni, törvényhozói kötelességünkhöz képest, a legmagasabb királyi trónbeszédben kifejezett azon várakozásnak, hogy „ama nélkülözhetlen intézkedések megtételénél, melyek az állam el nem odázható szükségleteinek fedezésére czéloznak, hazafias készséggel járjunk el" : azt szükségesnek tartjuk mármost köteles nyíltsággal és határozottsággal Felséged előtt kijelenteni, hogy új terhek megállapításához, bár oly alakban is, mely közgazdaságilag kevésbé nyomasztónak látszik, csakis ugy és azon föltétel mellett járulhatunk, ha azok egy oly pénzügyi rendszernek alkotó részei gyanánt javasoltatnak, mely a maga egészében a pénzügyi rendezés sikerének minden emberileg lehető biztosítékát tartalmazza. Mert a mily szilárdul hisszük, hogy a nemzet azon nagy érdekek biztosításáért, melyek pénzügyeink rendezésével összefüggnek, minden tőle telhető áldozatra kész, ép oly erősen érezzük, hogy mi, mint a nemzet képviselői, bűnös könnyelműségbe esnénk, ha ennek az áldozatkészségnek utolsó erőfeszítéseit tervnélküli kísérletekre, vagy a mostani beteg állapotnak tovább-tengetésére engednők felhasználtatni. És kétszeresen bűnösök volnánk most, midőn a közelmúlt szomorú tapasztalásán okulhatunk. Midőn ezekben a pénzügyi helyzetre vonatkozó nézeteinket mély hódolattal Felséged elé tártuk, kénytelenek vagyunk hangsúlyozni, hogy | hazánk még ezen kivül számos más bajokban