Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-35

410 35. országos ülés deezember 17. 1887. ebből a szempontból is kell, hogy engem ez az ügy érdekeljen és azért kérem is a t. képviselőházat, méltóztassék megengedni, liogy e tekintetben is felszólaljak. (Halljuk !) Én ezt a vádat alaptalannak nyilvánítom és 11atározottan visszautasítom. T. ház! Valahányszor én felekezeti ügyben felszólalok, soha sem jut eszébe a sajtónak azt mondani, hogy az ultramontanok velem tartanak, hanem azt mondják: ez az én magánvéleményem. Most pedig megfordítva áll a dolog: a mikor én magam szólalok fel és nincs senki a hátam mögött, akkor azt mondják, hogy az ultramontanok csinálták a heczczet. (Mozgás.) Hát, t. ház, ezek felfogása ellen tiltakozom. Beismerem nyíltan, hogy ultramontan vagyok. (Zaj.) Ábrányi Kornél: Elég nem szép! Komlóssy Ferencz: A mennyiben ma már, biztosíthatom a t. lapszerkesztő urakat is, ezzel a szóval „ultramontan" többé hatni nem lehet, mert ettől ma már jóra való katholikus ember meg nem ijed. (Élénk ellenmondások.) Polónyi Géza: De én megijedek tőle! Komlóssy Ferencz: Mert, hogy ez a szó mit jelent, azt tudja minden jóra való katholikus ember. (Élénk derültség.) Abban az értelemben, tudniillik, hogy akár kicsoda, akár milyen felekezetíí ember, a ki ád valamit a vallására, magát ultramontánnak nevezheti. (Zajos ellenmondások ! Élénk félkiáltások: Eláll! Egy hang/ Ez az- anthemita morál!) A mi működésemet illeti a bizottságban, (Zaj.) én nem folytam be a vizsgálatba. Kijelentettem, hogy informatiómat csak a lapokból merítve, interpelláltam, minden czélzás, minden vádaskodás, minden túlzás nélkül, tisztán csak azt akarván megtudni, van-e rend vagy nincs a múzeumban? Miután most a vizsgáló bizottság jelentését meghallgattam, a minister ur válaszát tudomásul veszem, annyival is inkább, mert a költségvetési vita alkalmával ugy is lesz alkalmam e tárgyra visszatérni. (Derültség.) Mindezek alapján, ismétlem, a minister ur válaszát tudomásul veszem. Pulszky Károly: T. ház! (Nagy zaj és nyugtalanság a hal- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Nem beszélhet!) Személyes kérdésben akarok a t. háztól engedelmet kérni, hogy szólhassak. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk!) Trefort Ágoston, vallás és közoktatásügyi minister: (Szólni akar.) Horváth Gyula: (Szólni akar.) Elnök: T. ház! (Nagy mj. Halljuk!) Horváth Gyula képviselő ur kíván személyes kérdésben felszólalni. (Folytonos zaj. Felkiáltások. Előbb a ministert hallgassuk meg!) Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk!) Az én nyilatkozatom igen rövid lesz. Én azt hiszem, hogy miután rám is történt hivatkozás, mielőtt a minister ur nyilatkoznék, szükséges, hogy én erre a hivatkozásra vonatkozólag a magam részéről kijelentésemet megtegyem. (Halljuk!) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy Polónyi képviselő urnak az a ^dlatkozata, mintha, én az államtitkár ur megbizásábóhjártam volna el, a valósággal meg nem egyezik. Én tudomására jutottam annak, hogy bizonyos érmek a múzeumból hiányzanak és azoknak nyomára jutottam. Azt hittem, hogy sokkal helyesebb, ha módomban van, azon érmeket visszaszerezni és átadni, annál inkább, mert az ügy, a mennyiben bűnügyi kérdés, az illetékes bírósághoz tartozik. Ezért jártam el ez ügyben és az érmeket át is adtam. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy arra nézve sem az államtitkár ur, sem senki más megbízására nem volt szükségein, hogy ha a múzeum érmeit megtalálom. azokat illető helyökre visszaadjam. (Helyeslés.) Pulszky Károly: T. ház! (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső balon: Nem szólhat! Felkiáltások jobbfelől: Személyes kérdésben akar szólani! Halljuk! Halljuk!) Elnök: A képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Halljuk ! Halljuk !) Pulszky Károly: Elismerem, hogy Polónyi képviseli! ur azon megjegyzéseiben, melyeket a minister ur válaszára tett, kijelentette, hogy a vizsgálat során meggyőződött, hogy azon egyénekre nézve, a kiket a közvélemény akkor, mikor az interpellatiót tette, bizonyos gyanúk alatt levőknek hitt, ezen vádak teljesen alaptalanok. Polónyi Géza: Nem ugy mondottam! Pulszky Károly: Szó szerint nem tudom, de lényege az volt, hogy elismerte, hogy ezen vádak alaptalanok voltak. De azon allegatióban, melyet a vizsgáló bizottság jelentésére nézve itt tartott, oly kérdéseket vetett föl, melyek engem felszólalásra kényszerítenek. (Halljuk! Halljuk!) Ki kell jelentenem, hogy azon adatok, melyeket a restauratiók honorálására nézve felhozott, teljesen alaptalanok. Hogy honnan vette azokat, nem tudom; tőlem semmiesetre sem, mert erről a vizsgálatban szó egyáltalában nem volt. De megkell jegyeznem, hogy én nem tartom helyén levőnek itt a felett tárgyalni, hogyan kell a restauratiót teljesíteni és honorálni, hogy nem kell; meg fogom találni a módot és helyet, a hol erre nézve nem öt, de a körülményt felvilágosítsam. Eeflectált arra, hogy a budget szerint ő az országos képtárnál csakis egy igazgatót és két szolgát ismer. Én is ismerem a budgetet és azon törvényt, a melyen alapszik az országos képtár intézménye és ugy tudom, hogy ahhoz van kapcsolva a történelmi arczkép csarnok is. Ott meg fogja találni a képviselő ur azon tisztviselőt, a ki