Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-35

35. országos ülés deczeinber 17, 1887, 4f| ezen dolgok kezelésével általam meg volt bizva a felettes hatóság tudomásával. Ezt nem mentségül hoztam fel, mert az, vájjon ezen eljárásommal hibáztam-e vagy nem, ide nem tartozik, hanem a fegyelmi szabályzatok által körülirt munkakörbe, mely fölött a felettes hatóságok felügyelete alatt mindenkor maga az igazgató intézkedhetik. De meg kell jegyeznem, hogy miután férfiasan kimondta, hogy az illetők becsülete ellen emelt vádat ő alaptalannak ismeri, mégis azok, a miket azután mondott, épen ugy a vádaskodás nyomát viselik magukon, mint a hogy egészen ferde világításba hozták azon tényeket, a melyek a bizottság jelentésében egészen máskép vannak praecisirozva: a mennyiben kétértelműség olvasható ki az ő szavaiból, ezeket visszautasítom és épen olyannak tartom, mint a milyennek tartottam az ő fellépését. mikor az interpellatio szent jogába burkolózva (Nagy zaj, mozgás, ellentmondás a szélső baloldalon) egyes egyének, egyes személyek becsületét megtámadta. Ezt visszautasítom. (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Személyes kérdésben kérek szót! Horváth Gyula igen t. képviselő ur talán nem méltóztatott jelen lenni, midőn e tárgyban nyilatkoztam, vagy talán épen akkor jött. Magam is concedáltam, hogy e tekintetben tévedhetek és legfeljebb abban tévedtem, hogy Hampel ur csakugyan hivatkozott arra, hogy Horváth Gyula és Peregriny urak együtt jártak el; legfeljebb abban tévedtem, hogy nem az államtitkár ur megbízásából jártak el. . Ezt szívesen helyreigazítom. Pulszky Károly t. képviselő ur a restautiókért fizetni szokott összegekre nézve azt mondj ;i, hogy állításom helytelen volt. Megengedem, de ha helytelen volt állításom, hivatkozom a bizottság emlékezetére, midőn ezt tárgyaltuk, hogy adataimat az igen t. osztálytanácsos úrtól kaptam, a ki hivatalosan volt utasítva arra, hogy felvilágosításokat adjon és én magamnak az ő feleleteit jegyzékbe vettem és ha e tekintetben téves adatokat adtam volna elő, sajnálom, hogy hivatalos oldalról lettem tévedésbe ejtve. A képtári szolgára nézve megjegyzem, hogy a t. képviselő ur megint tévedésben van. Mert tudomásom szerint a minister urnak és nem az igazgató urnak van ugyan virementje a költségvetésnek egy és ugyanazon ezíme közt a dologi kiadásokra és esetleg a személyi kiadásokra nézve is; ele a magyar történelmi képcsarnok a budgetben külön czím alatt van felvéve s külön czím alatt az országos képtár; annál kevésbbé van tehát az igazgató urnak oly virementhoz joga, hogy az arczképcsarnoknál alkalmazott Írnokot a képtárnál alkalmazza. A mi pedig azt illeti, hogy engemet azzal terhel a képiselő úr, hogy vádaskodtam volna, lesz szíves minden beszédemet, elolvasni és legyen szíves egyetlenegy adatot akár az egyikből, akár a másikból mondani, hol vádaskodtam volna. Az én szavaimhoz kétely nem fér. En a t. képviselő úrnak becsületét kifogástalannak, kezelési rendjét azonban olyanak találtam, melyhez fogható európai képtárban nem hinném hogy lehessen. Pulszky Károly: Nem is volt más képtárban. (Derätség jobhfelöl.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Miután mind a két interpelláló képviselő úr szives volt válaszomat tudomásul venni, talán legegyszerűbb lenne, ha én többet nem szólva, ismételve kérném a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. De mondattak némelyek, mikre nézve absolute nem tételezek fel rosszakaratot, de melyek tévedésen alapulnak; hiszen valamenynyien tévedhetünk emberi gyarlóságunknál fogva. Ezekre kívánok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) • A t. képviselő ur nem volt hajlandó a jelentést aláírni, mert az egész eljárást enyhének találta. Irányi képviselő úr pedig azért nem irta alá, mert szigorúnak találta. Nem akarok a dolgok részleteibe bocsátkozni, mert ismétlem, rövid idő múlva tárgyalni fogjuk a múzeum és a képtár budgetjét és akkor mindenkinek módja lesz hozzászólni. Azonkívül a bizottság szakférfiakkal kiegészítve tovább fog működni és a menynyiben nekem 'jelentést fog tenni, helytelen kezelésről vagy hiányokról, erre nézve szintén szívesen fogok nyilatkozni a. t. ház előtt és mindenesetre módot fogok keresni, hogy az ily visszaéléseknek jövőre eleje vétessék. (Helyeslés.) A mit most mondandó leszek, neméltóztassék azt hinni, hogy azért mondom, hogy talán palástolni szeretem, a sikkasztásokat De nincs gyűjtemény Európában, melyben nagyobb sikkasztások nem történtek volna. A kennsingtoni múzeumból egy nagy Budha szobrot világos nappal elloptak és a drezdai galleriából Correggio képeket vittek el. Arról nem akarok beszélni, hogy mi történt Francziaorszagban és Flórenczben, hol a könyvtárakból a legbecsesebb munkákat ellopták. Ne méltóztassanak azonban elhinni, hogy talán én ezt természetesnek találom; hanem fogok oly intézkedésekről gondoskodni, hogy ha nem is egészen lehetetlenné, de ritkábbá tétessenek &,% ily visszaélések. (Zaj.) A képviselő ur némely dolgokat mondott, melyekre megjegyzést kell tennem. A mi azt illeti, hogy én a tett sikkasztásokra nézve mintegy elnéző voltam és nem követeltem a birói eljárást: azt hiszem, hogy az ott alkalmazásban volt osz\ tálytanácsos azt mondotta, hogy ez az akkori rei ferens tudtával és hozzájárulásával történt. SajI nálom, hogy az akkori referens — ki különben