Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-35
85. országos ülés deczemfoer 17. 1887. 409 szem, hogy a kezeléssel első sorban megbízott titkárnak lett volna kötelessége, ha többet nem, legalább annyit megtenni, hogy a megkeresést válasz nélkül ne hagyja. Nem hiszem, hogy ha még egy ötvösműkiállítág rendeztetnék, a kegyesrendiek Kolozsvárról ily ékszert ismét elküldjenek. (Derültség bálfelől.) Már most, t ház, ily tények alapján meri tettem és merítem azon meggyőződésemet, hogy az országos képtárban a kezelési rend szempontjából oly sajnálatra méltó tények merültek fel, melyek engem arról győztek meg, hogy a minister ur előtt kérnem kell azt, hogy e tekintetbe]! sürgős radicalis intézkedések tétessenek. Még csak egy dolgot említek meg, mely nem tartozik beszédem tulajdonképi keretébe és ez az, hogy a mai lapokban olvasom, hogy a szabadkőművesek gyűlésén kimondatott, hogy ezt az egész dolgot az ultramontánok csinálta le a szabadkőművesek ellen. Én, t. ház, ezen képtelen — és ha a parlamenti illemmel nem ellenkeznék, mondhatnék más kifejezést is — váddal szemben e képvisel faházban, hol szerencsés vagyok két év óta működni, nem tartanám móltóságomhoz illőnek egyáltalában védekezni. (Helyeslés szélső bálfelől.) Én, t. ház, a minister ur válaszát^teljesen megnyugtatólag tudomásul veszem. (Élénk helyeslés.) TÖrs Kálmán jegyző: Komlóssy Ferencz! Komlóssy Ferencz: T. ház! Azok után, miket Polónyi képviselőtársam elmondott, én csak röviden akarok a minister urnak válaszolni és teszem azt, jóllehet az én interpellatióm és a Polónyi képviselő ur által benyújtott interpellatió közt lényeges különbség van, a mennyiben én személyeket nem neveztem s a sikkasztott tárgyakra nem hivatkoztam, ugy például még az engem közelebbről érdeklő misemondó ruhát sem hoztam fel. (Derültség.) Jóllehet, t. ház, én az interpellatió alkalmával nem a főszerepet vittem, mégis a sajtónak nagy része ellenem fordult rágalommal és gyanúsításokkal. T. ház! Én interpellatiómat tisztán azért terjesztettem a t. ház elé, hogy a lapokban jelzett rendetlenségek, viszásságok és esetleg sikkasztások kiderittesaenek és interpellatióm benyújtása ily alakban, azt hiszem, kötelesség volt a magam részéről. És alapja is volt, mert az utóbbi időben bebizonyult, hogy csakugyan történtek lopások és sikkasztások. Már most azt hiszem, hogy miután ezen interpellatió következtében a vizsgáló-bizottság megtette a magáét, a közönség is nagyobb bizalommal lesz a múzeum irányában, mint a milyenKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET. nel lehetett, hogy ha ezen eset a képviselőházban elő nem adja magát. T. ház, a mi a sajtót illeti, két táborba oszolt a napi sajtó. (Derültség a jobboldalon.) Az egyik objeetive fogta fel és tárgyalta a kérdést, a másik tábor szabadkőműves zsidóság jobban foglalkozott az interpellálókkal. Sajátságos dolog az, t. ház, hogy mikor egy képviselő egy ilyen fontos tárgyban interpellatiót intéz a vallás- és közoktatási ministerhez, a Pester Lloyd azzal elégíti ki az ő publikumát, hogy oly értelemben referál, hogy „Ein gegen Trefort feindseliger ultramontan Franz Komlóssy interpellierte den Minister. 8 (Általános derültség.) Hát, t. ház, hogy micsoda viszonyban vagyok én a minister úrral, mennyire vagyok iránta ellenséges vagy nem ellenséges indulattal, azt bizzák mireánk kettőnkre. (Általános zajos derültség.) Ehhez senkinek semmi köze. Hanem aztán mikor másnap a t. bizottság meghívására megjelenvén, elmondottam, hogy csakis a lapokban közlőitek alapján tettem meg interpellatiómat, akkor jónak látta ugyanazon szabadkőműves zsidó lap azt irni, hogy én az elnöklő államtitkár urat per „Herr Präsident" czímeztem. (Zajos derültség a jobboldalon) No már ezzel tartozom azon testületnek, a melynek tagja vagyok, hogy óvást tegyek, tiltakozom az ellen, hogy egy képviselővel szokás volna igy elbánni képviselőtársai részéről. Én nem állottam mint vádlott a biró előtt, már pedig a Pester Lloyd ilyenformán adta hírül a dolgot olvasóinak. T. ház! Érdekes azonkívül a napi sajtónak felfogása; például a Nemzeté, mely feljajdul és azt mondja . . . Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, hogy a lapokkal ne méltóztassék polemizálni a házban, mert azt nem szokásos. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Komlóssy Ferencz: Engem rágalommal illettek; én tehát a magam reputatiója érdekében szólok. Elnök: Hírlapokban történt támadásra csakis a sajtó utján lehet válaszolni. Itt a házban azokkal polemizálni nem lehet, (Helyeslés a jobboldalon.) Komlóssy Ferencz: A szabadkőműves lapok nem fogják felvenni nyilatkozatomat. (Zajos derültség a jobboldalon.) A Nemzet erkölcsi kifakadásai abban állanak, hogy a külföld előtt elvesztjük reputatiónkat, ha ily kérdésben interpellálunk. Különös felfogás. A somogyi levél, a kaposvári választás miatt nem jajdult igy föl, hogy elvesztjük reputatiónkat a külföld előtt! (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) de ezen alkalomból feljajdult a „Nemzet^ szerkesztősége. Hát, t. képviselőház, mivel a publikum előtt olyanféle alakban tárták fel a dolgot, mintha a támadás az ultramontánok részéről történt volna, 52
