Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-35

35. országos ülés űeczember 17. 1S87. j^yj De mit tapasztalunk ezenkívül a képtárban ? Azt, hogy ott az egyes képekről az eredeti monogrammok, a melyeket annak idején a képek feltüntettek, el vannak távolítva, illetve le vannak mosva és hogy egyes képek annyira meg vannak változtatva, hogy például az ezelőtt keresztelő Szent Jánost ábrázoló kép, ma szent Sebestyénnek a képe. (Derültség.) Ez, t. ház, nem is olyan comicus tudományos szempontból, mert az igazgató ur megmagyarázta, hogy ez a kép eredetileg szent Sebestyénnek volt festve, de később szent Jánosnak restauráltatott s most visszarestaurálták szent Sebestyénnek. (Nagy derültség.) De, t. íikz, nem is ez ellen van nekem kifogásom, hanem az ellen, hogy mig például a Loverben és ebben az igazgató Tir nekem igazságot fog adni, egy képet az egyik szegről levenni s a másikra feltenni nem szabad a nélkül, hogy egy comissio ne legyen jelen, addig nálunk nemcsak lemosnak s a vörös háttérből zöld háttért csinálnak, hanem összevissza restaurálnak képeket, a nélkül, hogy az igazgató úron kivül bárki is erről tudomással birna. Ez, t. ház, nem helyes és ez meg nem engedhető, mert azon műkincsek felett nem az igazgató ur, hanem a nemzet rendelkezik és annak mindig a minister ur előzetes jóváhagyásával kellene megtörténni. E tekintetben, t. ház, nem is én vagyok magam e véleményben, hanem azon szakértők is, a kiket meghallgattunk, a bizottsági jelentés mellett fekvő eredeti jelentés szerint egyhangúlag kijelentették a hozzájuk általam intézett kérdésre, hogy ily monogrammoknak a képekről való eltávolítása szakértők közbenjötte nélkül feltétlenül helytelen dolog. (Xjgy van! hal felől.) Ábrányi Kornél: Az igazgató maga is szakértő s ez elég! Polónyi Géza: Igen, de ő nem bizottság. Áttérek, t. ház, a képtárban észlelt legnagyobb kezelési hibára, a Münchenbe küldött képek kérdésére. Általánosságban nem is hiszem, hogy valaki helyeselhesse, hogy unicumot képező műremekek vagy drága festmények külföldre küldessenek restaurálás végett. Nem helyes ez, t. ház, alkotmányossági és parlamentáris ellenőrzési szempontból sem, mert azon képek a nemzet tulajdonát képezik s ha azok elküldetnek Münchenbe vagy Berlinbe, aligha maradnak a magyar parlamentnek felelős m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister ellenőrzése alatt, hanem a külföldön vannak. Ez, nézetem szerint, nem helyeselhető s ha megtudja a t. képviselőház azt, hogy ez a 10 kép, a mely jelenleg Münchenben van, mikor került restaurálás végett Münchenbe: akkor azt hiszem, nem lesz köztünk véleményeltérés az iránt, hogy e fölött a legkárhoztatandóbb ítéletünket ki ne mondjuk. 1880-ban, tehát 7 év előtt került Münchenbe a Rouisdale kép és egy állítólagos Potter kép, mely két kép már 7 éve van Münchenben. Kérdem a t. házat, vájjon ha valaki külföldön egy restaurateurnél, legyen az különben bármily tisztességes ember, 7 éven keresztül látja e képeket, nem azt fogja-e hinni, hogy nem a mieink, hanem az övéi ? S akkor panaszkodni fog az igazgató ur, hogy a közvéleményben ily gyanú fejlődik ki, hogy ha külföldön látják képeinket? De ott van még 1.882. óta Andrea del Sarto és fra Bartolomeotól két kép; 1884. év óta pedig ott van egy Leonardo, továbbá a cremonai Madonna és egySebastian del Piombo, 1885. óta ott van egy Brueghell és 1887-ben került Münchenbe a velenczei nő arczképe és a velenczei Madonna. 1880. és 1882. óta, hogy ugy fejezzem ki magamat, úgyszólván hevernek a képek Münchenben. Mert miként áll a kérdés, t. ház. Felfogásom szerint, ha már megengedhető, a mint különben a minister ur is azt mondja, hogy meg nem engedhető, mert a mint a dolog kiderült, Szalay osztálytanácsos volt az, a ki a minister ur nevében azonnal jelentette, hogy a minister ur sem tarthatja e dolgot jövendőre nézve helyesnek és rögtön intézkedett, a mint ez a jelentésben is van, hogy Münchenből e képek azonnal hazahozassanak. Tehát 7 éven keresztül ^ak most jutott a felügyelettel megbízott hatóságnak eszébe, hogy vissza hozassa. Feltéve teháj, ha megengedhető, hogy a képek külföldr 1 mehessenek, az semmi esetre sem lehet helyes,-'hogy oly sok isiéig ott tartassanak. Azt hiszem, hogy mig a restaurateur egy képet el nem készit s azt vissza nem küldötte, neki másikat egyáltalában küldeni nem szabad. Ez igen természetes is, meri nézzük közelebbről e dolgot, e restaurateur unit kap ? Az öreg Hauser, a ki európai hírnévnek örvend, kap hetenként 250 forintot tehát egy hónapra 1000 frtot, mert hétszárara van szerződtetve, A fiatal Hauser kap 175 frto-V heteokint, ha ő restaurál, igy kaptam a hivatalul?/' adatokat, T. ház! mi következik ebből?Az, hoglf az illető restaurateur az öreg Eauser két hónap alatt 2000 frtot kap, pedig egéiz jrestaurateuri l'iidgetünk egy évre csak 2000 fit? Ha tudjuk, hogy gyakran egyetlen egy képnek a restaurálása igénybe vesz 2 hónapot, sőt sokkal többet is, akkor kérdem az igazgató úrtól, hogy tudja megengedhetőnek tartani azt, hogy 7 éven át ott heverő képek daczára még mindig többeket, is küldött a restaurateurnek, holott még a réjiek sem kerültek vissza ? De megtudjuk a zárszámadási és a költségvetési adatokból azt is, hogy például 1881 — 1883. és 1885-ben a t. közoktatásügyi minister ur egy krajezárt sem fizetett ki restauratiókért és pedig miért nem? Egyszerűen azon okból, mert az előtte való