Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-35
35. országos ülés deczemher 17. 1887. 403 Ehhez mégis hozzá kell fűznöm két dolgot. A jelentésből kiderül ugyan, de ismétlem, hogy a vizsgálat lefolyása alatt a régiségtár őre, dr. Hampel József hozzám jött és jelentette, hogy véletlenül észrevette, hogy egy becses érem egy kereskedés kirakatában van és ebből rájött, hogy az érmek közül néhány darab hiányzik. Ennek folytán, t. ház, én a kir. ügyészséghez fordultam és általa az ügyet a bírósághoz tétettem át Ha az eredményről értesítve leszek, be fogom azt jelenteni a t. háznak Néhány hét múlva a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával a múzeum, valamint 'az országos képtár kérdése is napirenden lévén, képes leszek még további felvilágosításokat adni, valamint minden képviselőnek joga és alkalma lesz az ügyhöz akkor hozzászólni. (Helyeslés) A mi a jövőt illeti, ismétlem, hogy azon bizottság, a mely most működött, szakférfiakkal kiegészítve, tovább is fog működni és én fel fogom azt kérni, hogy tanulmányozza a dolgot és a menynyiben hiányokat tapasztalna, arról nekem jelentést és javaslatokat tegyen és én örömmel fogom azokat életbe léptetni. (Helyeslés.) Ezek után nem marad egyéb hátra, mint kérnem a t. házat, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni; de felkérem a t. interpelláló képviselő urakat is, nem a saját érdekemben, sem az igazgatók érdekében, de az ügy érdekében, hogy méltóztassanak válaszomat tudomásul venni, annál inkább, mert mint mondám, egy néhány hét múlva a múzeum ügye a budget tárgyalása alkalmával úgyis napirenden lesz és joga lesz minden képviselőnek ahhoz hozzá szólani. (Helyeslés a jobboldalon) Elnök: Polónyi képviselő urat illeti a szó. (Egy hang a jobboldalon: Kérjen bocsánatot! Mozgás a baloldalon.) Polónyi Géza: Öntől, t. képviselő ur? (Mozgás balfelöl.) A t. ház e hangulatára az szolgáltat okot, hogy egy előttem ismeretlen t. képviselőtársam azt mondta, hogy kérjek bocsánatot. Szíveskedjék türelemmel végig hallgatni beszédemet, azt hiszem, ő is meg lesz vele elégedve. (Helyeslés. Halljuk!) T. képviselőház! Mielőtt beszédem lényegére áttérnék, kötelességem nyilatkozni a tekintetben, hogy a jelentést, a mely itt benyujtatott, én a magam részéről alá nem irtani. Nem írtam alá egyszerűen azon okból, mert a folyó hó 14-én tartott ülésben hosszas tárgyalások után megállapított jelentés, nem mondom, valami nagy, lényeges módosításokkal, de tényleg még is módosított szövegben küldetett hozzám aláírás végett;a miért is én azt igen természetesen nem írhattam alá. Szükségesnek tartom azonban e jelentés historieumának helyreigazítása czéljából már e helyütt megjegyezni azt, hogy abba egy jóakaratú tévedés is került. Az mondatik, tudniillik a nagyszentmiklósi leletre nézve, hogy a múzeumban ezen értékes aranyleletnek csak egy része őriztetik, mely galvanoplastikai másolás utján került a múzeumba, mint Pulszky Ferencz igazgató ur ajándéka. Ez alighanem tévedés lesz és a t. minister ur valószínűleg helyre is fogja igazítani, a mennyiben az I8s4-iki zárszámadások szerint e leletnek országos költségen való galvanoplastikai helyreállítására 1200 frt tényleg a minister ur budgetjéből fordíttatott. Ez tehát valószínűleg tévedés, én így feltételezem. (Helyeslés.) Az interpellatio historicumára nézve, t. ház, azok után, a miket az igen t vallás- és közoktatásügyi minister ur mondani szíves volt, csak röviden azon megjegyzésre szorítkozom még, hogy én részemről a kellő óvatosság igénybevétele mellett még azt sem mulasztottam el, hogy a múzeum igazgatóját, kit személyesen ismerni szerencsém van, az iránt megkérdeztem és az ő előzetes beleegyezésével és utólagos helyeslésével tettem meg interpellatiómat. Ezek előrebocsátásával áttérek azokra, a miket röviden elmondandó vagyok. És itt első sorban sietek a magam részéről eleget tenni, nem annyira a képviselő, mint inkább a polgár kötelességének. A t, képviselőháznak minden jelenvolt tagja emlékezni fog arra, hogy én interpellatiómban személyeket nem elintettem; daczára azonban ennek, nem zárkózhatom el azon felfogás tökéletes helyességétől, mely szerint ugy a t. képviselőháznak mint a közvéleménynek okszerűleg és természetszerűleg első sorban az ezen intézetek élén álló személyekkel kellett foglalkozni s ezeknek ügyévé tette a dolgot. T. képviselőház! Ügy, a mint már első beszédemben jeleztem, hogy örömmel fogjuk venni és fogom venni magam is, ha az illető intézetek élén álló egyénekre nézve a becsületüket érintő vádak alaptalanságáról meggyőződöm; így, azt hiszem, elég őszintén, nyíltan, férfias bátorsággal kijelentem és ki kell jelentenem a magam részéről is, hogy a nevezett vezető egyéniségekre vonatkozólag felhozott vádak, melyek az ő becsületüket érintették, teljesen alaptalannak bizonyultak. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Kijelentem ezt, t. ház, minden fentartás nélkül és annak hozzáadásával, hogy ha ezen kérdés tekintetében bővebben nyilatkoznám, csak kisebbíteném ezen nyilatkozat értékét. (Általános helyeslés ) Ellenben, t. képviselőház, szinte nehezemre esik — őszintén szólok, nehezemre esik — hogy a kérdést a személyek és a vezető egyének becsületügyéről ez alkalomból a képviselői állásból folyó terhes kötelességemnél fogva el kell választanom. Én bármennyire tisztelettel adózom a vezető 51*
