Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-33

33* ©rszág-es älés deezember 14. 1887. 393 1 urak, illetőleg az összministerium válaszát tudomásul nem veszem. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső halóidálon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Főleg csak azért szólalok fel, mert Eötvös Károly képviselő ur azt mondta, hogy én őt megsértettem; pedig ezen alkalommal annyira feltettem magamban, hogy tárgyilagosan szólok, hogy ez ellen nemcsak első felszólalásomban — a mint mindjárt bátor leszek megmondani — nem vétettem, (Ügy van! jobbfelől) hanem ez alkalommal még a most ellenem alkalmazott invectiváit is figyelmen kívül hagyom. Én nem azt mondtam — és abban láthatott volna: kétértelműséget — hogy gróf Széchenyi Pál ettől vagy attól a képviselőtől nem fog]a kérdeni, hogy mi egyezik meg a tisztességgel, hanem azt mondtam, hogy senkitől sem. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt gondolom, hogy minden önérzetes ember maga fogja tudni, mi fér meg a becsülettel és tisztességgel és nem fogja megkérdeni senkitől, vájjon az tisztességes, vagy nem tisztességes dolog-e? Hogy ebben mi sértő lehet, azt belátni nem tudom. (Helyeslés a jobboldalon.) Valóban majdnem azt kellett volna hinnem, hogy a képviselő urnak szüksége volt arra, hogy sértve legyen, hogy azután úgy szólhasson, a mint szólott, pedig abban sértés nem volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Megkívánom jegyezni igen röviden azt, hogy abban senki sem látott volna hibát — és nem is mondta egyikünk sem — ha Somogy megye központi bizottsága azt mondja: itt ilyen és ilyen gyanúokok forognak fenn, intézkedjetek, hogy az ügy megvizsgáltassák; de abban már csakugyan — és ezt most is fentartom — túllépte a hatáskört, midőn határozatilag kimondta, hogy ez és ez történt a szavazási lajstromban és határozatilag kimondta akkor, mikor a dolog természeténél fogva csak egy lajstromot láthatott. Kimondani pedig, hogy mi történt, erre épen a képviselő ur szerint is egy lajstrom nem elég. És hogy csakugyan annak megállapítása — ha nem is törvényileg, de a dolog természete szerint — praejudicálna a verificatiónak, ezt a képviselő ur tagadhatni nem fogja. A 3-ik példányt pedig, ha egyszer a mandátum és a 3-ik példány kiadatott, nincs másnak, mint a képviselőház bíráló bizottságának módjában megvizsgálni. Mert szeretném látni, hogy akárki a képviselő urak közül, pártkülönbség nélkül, mit mondana, ha miután az elnök a szabályszerű formák közt kiadta az iratokat, akár a központi választmány, akár a főispán, akár a megyei közgyűlés vagy a minister azt mondaná: add ide nekem azt, a mit neked az elnök kiadott, hadd lássam, jól adta-e ki? (He~ KÉPVH. ÜAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET. lyeslés a jobboldalon.) És igy constatálni az ilyen dolgot nem lehet, mert egyes iratok alapján igazságosan eljárni lehetetlen. Az igazság szempontjából megkívánom azt is jegyezni, hogy a képviselő ur, a ki fel is olvasta Somogy megye központi választmánya jegyzőkönyvének illető pontját, azt mondta : ezen jogaikban sértett választók panaszkodtak, akkor lépett közbe a központi bizottság. Ebben téved a képviselő ur, mert ezen jegyzőkönyvből legalább egyéb panaszost, mint Körmendy urat. nem lehet kiolvasni, az pedig volt a megbukott képviselőjelölt (Közbeszólás a szélső balon: Ö is választó!) És Körmendy«akkori képviselő-jelölt ur nem is azt kéite. hogy rendeltessék el a fegyelmi eljárás; ezt is tudja a képviselő ur, hanem — mint a hivatalos másolatban bemutathatom — azt kérte, hogy miután ebben a lajstromban a többség igy áll: tessék elvenni a mandátumot gróf Széchenyi Páltól, összehívni a választó-kerületet újra és ott nekem a mandátumot kiadni. Ezt kérte a képviselő-jelölt. Hogy ez az őrészéről milyen törvényismeretnek jele, a felett ítéljen mindenki elfogulatlanul. (Tetszés a jobboldalon.) A mi a ministeriumnál lévő példányi; illeti, ez tudtomra a második eset, mióta emlékezem, hogy valaki ebbe be akart tekinteni. Az első eset akkor történt, mikor én vezettem a ministeriumot. Neveket itt nem szükség mondanom, ha tetszik, a képviselő urnak megmondom — történt egy akkor az ellenzék részéről megválasztott képviselő ellenében kérvényezni szándékozók részéről. Én azt mondtam és azt tartom jelenleg is, hogy ez egy oly okirat, mely azért tétetik le a belügyministeriumnáh hogy ha a többivel valami történnék, az az egy intacte megőriztessék; én tehát ezt nem fogom mutatni másként, mint ha annak idején a bíráló bizottság kívánja, vagy megbíz valakit, a ki ebbe a lajstromba betekintsen. Ez az egy eset volt tudtommal és mo*t is azt hiszem, hogy ez az eljárás az, a mely egyfelől kivihetőség, de másfelől ez ügy érdeme szempontjából is helyes. A képviselő ur más nézetben van, de én az ő indokolása által magamat capacitálva nem látom. De megígértem, t. ház, és meg fogom tartani, hogy tartózkodom ez alkalommal mindenféle viszonzástól és épen azért csak igen röviden be fogom fejezni nyilatkozatomat egy észrevétellel. A képviselő ur azt mondta, hogy ő elvárná ily esetben attól, a ki az ország élén áll, hogy bármit mond a házszabály, bármit mond a törvény, bármit mond a képviselőház, ő tegye meg azt, a mi az ő nézete szerint tisztességes. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Nem est mondta!) Engedelmet kérek, nagyon fogok örülni, ha kimagyarázza a képviselő ur, de igy mondta. Ha igy mondta, vagy ha igy is értette, ez megfelel a felvilágosodott absolutisnras iránti igénynek, de 50