Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-33

394 33. «r>tfág9* ülés deczeMfcer 14. 18S7 alkotmányosnak épen oly kevéssé mondható, mint mikor a képviselő ar azt mondja, hogy mindazok, kik másként jártak el. mint a hogyan ő helyeselte volna — és itt még belevonta nemcsak a kormányt, nemcsak a bíráló bizottságot, de a parlamentet is — a választási szabadság ellen vétene. Már engedelmet kérek, a képviselő urnak lehet nézete akármi, de nem ismerhetem el senkinek azon jogát — hogy a többiről ne is beszéljek — hogy még az ország képviselőházát is ilyen, az igazságnak meg nem felelő megrovással illesse. {Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Mert megrovást a képviselőház — benne van szabályaiban vagy talán a törvényben iá — senkitől el nem fogad, a senki között pedig, bocsásson meg a képviselő ur, ő is közte van. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Fabiny Teophil igazságügyniinister: T. képviselőház! (Halljuk!) Méltóztassanak megbocsátani, ha türelmüket, mely már úgyis hosszasan igénybe Tétetett, bátor vagyok rövid időre igénybe venni, hogy némely megjegyzést teljes tárgyilagossággal tehessek azokra, a miket Eötvös Károly képviselő ur az én válaszomra vonatkozólag mondott. (Halljuk!) Először is kijelentem, hogy két irányban teljesen egyetértek a képviselő úrral. Elfogadom azt, hogy annak a ki Magyarország igazságügyministeri székén ül, a jogérzéknek nem csekélyebb fokával kell birni, mint annak, a ki a legfelsőbb fórumon bíróként működik. De biztosíthatom, hogy épen felelősségem tudatában fokozódik bennem a jogérzet, azon feladatokhoz képest, melyeknek megoldására vállalkoztam. Á másik, A mit kijelentek, az, hogy telje sen egyetértek azzal, hogy a büntető bíróságnak a matériáiig igazságot kell keresni. A materialis igazság kiszolgáltatásában azonban az alaki szabályok keretében kell eljárni s én azt mondtam, hogy ezen irányban nehézségek vannak. Az igen t. képviselő ur előszeretettel és nagy sikerrel működik a büntető igazságszolgáltatás terén, mégis azt az indokot, a melyet én, mint előadásom sarkpontját emeltem ki, szóba sem hozta akkor, midőn előadásomat czáfolni kívánta. A foíndok, melynélfogva kijelentettem, hogy bűnvádi eljárás megindítása iránt intézkedni nem szándékozom, az volt, hogy azt mondtam: jogos vád hiányában az igazságügyminister sem intézkedhetik a bűnvádi eljárás megindítása iránt. A t. képviselő ur el fogja ismerni, hogy büntető eljárásunknak, mely ugyan leginkább csak gyakorlaton alapszik, a vádrendszer képezi az alapját. Ezt a rendszert feláldozni, azt hiszem, nem szabad (Elénk helyeslés a jobboldalon) és én nem azt mondtam, hogy csali azért, mivel a ház elnöke által nem szólittattam fel, nem intézkedtem a bűnvádi eljárás megindítása iránt, hanem azt fejtettem ki, hogy a királyi ügyészséget megalkotó törvény a vádközegről intézkedik és hogy ezen vádközeg feladata ott, hol akár hatóságok, akár magánosok által jogos vád emeltetik, a bűnvádi eljárás megindítása iránt intézkedni. Ez volt az általam felhozott főindok és csak annyit említettem, hogy ezenkívül — a mit most is kijelentek — a ház határozata és tekintélye iránti tisztelet és a büntetőtörvény által felállított korlátok akadályoznak ebben. A t. képviselő ur felolvasta azt. hogy itt 5 évi börtönnel büntetendő cselekményről van szó. Igenis van erről szó. de csak akkor, ha fenforog ily cselekvény és egyáltalában az eljárás megindítható. Nem volt azonban sziveg felolvasni a büntetőtörvény 183. szakaszát, mely egészen a ma«-ánfé] kezébe teszi le a vádat és ha Ü magánfél nyolez nap alatt fel nem szólal, akármilyen igazságtalanságot lásson a-s igazságügyminister, nincsen jog-a eljárni, mert statuspolitikai szempontokból a törvényhozás nem látta helyesnek az ily kérdéseket évekig nyitva hagyni, hanem bizonyos határok közé szorította az eljárás megindítását. (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát kijelentem, hogy ragaszkodom teljes mértékben előbbi előadásomhoz és kérem ismételve a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Bizonyos tekintetben indíttatva érzem magam az igazságügyminister ur válaszát ez utóbbi felvilágosítása után tudomásul venni, mert miután ő a fősúlyt arra fekteti, hogy a magánpanasz hiányzik és miután én meg vagyok győződve, hogy az illető férfiak majd Somogymegyében gondoskodni fognak arról, hogy azon jogaikban sértett szegény választó polgárok kellő fenyítő följelentést intézzenek a bírósághoz: ennélfogva én számítok arra, hogy az igazságügyminister ur az őt általában jellemző igazságszeretetével és erélyével támogatni fogja a panasz sikerességét, (Helyeslés és tetszés balfelől.) A mi az igazságügyminister urnak az elévülési megjegyzését illeti, arra engedje meg, ha kijelentem, hogy én itt tüzetesen felelni nem akarok, mert a felelet viszontfelel etet hozna magával s én nem szeretném, ha i a bíróságok akármily formában az itteni vita eredményét vagy az igazságügyminister kijelen\ tését praejudieiunmak tekintené. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csak megjegyzem, hogy a mit a törvény alaki feltételül köt ki, tudniillik a 8 napi be jelentés a központi választmánynál megtörtént. A t. ministerelnök urnak megjegyzem, hogy egész beszédemben sohsem szóltam arról, hogy Körmendy mit kért, mit nem kért a központi választmánytól, nekem ahhoz semmi közöm, a par-