Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-33

892 83. országos ülés deczember 14. 1887. zetben van. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur gróf Széchenyi nevében is felelt interpellatiómra és nem állhatta meg feleletében, hogy sértő invectivákat ne használjon ellenem, azt mondván, hogy a ministér, a ki távol van,nem fog tőlem tanácsot kérni: (Közbeszólás a jobboldalon: Senkitől!) mi tisztesség, mi nem ? (Közbeszólások a szélső baloldalról: Kérhetne pedig nagyon!) És hogy azért, hogy az én tetszésemet megnyerje, nem fogja megbélyegezni a bíráló-bizottságot, mely az ő mandátumát érvényesnek mondotta. Én ezekre a sértésekre nem felelek. Constatálom, hogy a sértéseket észrevettem; sőt többet mondok, senkitől mástól, a ki valaha abban a székben ült és ministerelnöke volt ez országnak és lehet, nem vártam volna ily komoly ügyben ilyen feleletet, de azt sejtettem, hogy a ministerelnök ugy is fog felelni. (Közbeszólások a jobboldalon: Nagyon helyesen! Lllenniondások a bal- és szélső baloldalon.) Kinek-kinek az erkölcsi érzéke szerint helyes lehet az ilyen felelet. (Zajos helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Én mondhatom, hogy hasonló fegyverrel a ministerelnök ellen tudnék élni, jogom is, tehetségem is van hozzá; de az ország ministerelnöke ellen, mert Magyarországé, én nem akarok ilyen fegyverre] élni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ministerelnök ur, a távollevő gróf Széchenyi minister úrról itt nem nyilatkozom. azért, mert kétségtelennek íartoin azt, hogy ha ő jelen volna, nem igy felelt volna; hanem megmondotta volna objectiv indokait, akár arra nézve, miért tartja meg a mandátumot, akár arra nézve, hogy ha nem tartja meg, miért nem tartja meg? De miután értesülve vagyok, hogy ő beteges állapotban van, az ő személyét az interpellatiómra adott feleletemben a vita tárgyai közül egyszerűen kihagyom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Constaíáloiu azt, t. ministerelnök ur, hogy ha a ministerelnök ur előtt oly nagy becsben áll, oly nagy fontosságú ama bíráló-bizottságnak szüzén megőrzendő tekintélye, hogy azt megbeszélni sem lehet: én ebben a ministerelnök úrral egyetértek. Az egész bíráló -bizottsági rendszert becsülöm annyira, a mennyire becsülöm, tapasztaltam legutóbb mennyire lehet becsülni. De ezt elvileg jelentem ki. Tehát hogy egyes biráió-bizottság szűzi tekintélyének megóvása oly fontos dolog legyen, ebben egyetérthetek a ministerelnök úrral; de én azt tartom, hogy ama választókerület becsülete és tekintélye és közjoga és jogosult érdeke legalább is nyom anyit, mint a biráló-bizottságé. Hát ezen érdekekre a ministerelnök ur az ő alkotmányos ékes szónoklatainak Conversationadexikonjában, nem talál egy fedező, egy mentő szót? Hátha mégis az történt, a- mi pedig- tényleg történt és be fog bizonyittatni, hogy az a 24 szennai szavazó még se gróf Széchenyi Pálra adta szavazatát, hanem Körmendy Sándorra: akkor is a bíráló bizottság tekintélyét védelmezi itt a ministerelnök ur és azt a bíráló rendszert, melylyel itt a mandátumok igazoltatnak vagy elvettetnek? És az ország választó közönségének joga akkor sem nyom a ministerelnök ur előtt semmit? (Tetszés a szélsőbalon.) Én, t. képviselőház, összegezem röviden azt, a mit mondtam és még mondani akarok válaszul i'Z interpellatiómra adott feleletre. (Halljuk!) A választási visszaélésekre nézve törvényeink rendelik, hogy ezek a visszaélések üldöztessenek, részint akként, hogy a kérvényezők által beadandó kérvények folytán a választások érvénye megsemmisíttessék, részint akként, hogy bűntettek és súlyos beszámítása vétségek esetén a büntető törvény szigora alkalmaztass ék, részint akként, hogy alaki sértések, visszaélések és mulasztások esetén az illető közegek ellen a fegyelmi eljárás elrendeltessék és a fegyelmi eljárás folyamán az illetők megbüntettessenek 500—2000 frt erejéig. És miután a jelen esetben súlyos symptomák merültek fel és a biráló-bizottság kebelében is fölhozattak, külön OS 611 fi biráló-bizottság kisebl(gégének különvéleményében súlyos jelenségek igazoltattak is arra nézve, hogy a kaposvári választás körül részint bűntettek és súlyos beszámítása vétségek, részint alaki sértések, mulasztások és tévedések fordultak elő; s miután sem a fegyelmi utón elégtétel a sértetteknek nem szolgáltattatott, sőt a minister még pártolójává vált azon tévedések és visszaéléseknek s azok elkövetőinek, pártolóivá vált akként, hogy a központi választmánynak a fegyelmi eljárást sürgető határozatát megsemmisítette, sem bűnvádi utón a tettesek bíróság elé nem állíttattak és a minister őket odaállítani nem is akarja, sem pedig a közjogi sérelem kérvényi utón nem orvos oltatott; miután továbbá a kaposvári választág kérdésében az alkotmány által kirendelt és megbízott hatóságok egész sorozata a választási küldöttség elnökétől, főispántól, közgyűléstől, központi választmánytól kezdve föl a mínísterig és a bíráló-bizottságig (Mozgás jobbfelől) mindenki bizonyos mérvben elmulasztotta feladatát teljesíteni és azon választó polgárok, a kiknek szavazata törvényes alakban beadatott, de a közokiratok utólagos meghamisításával épen annak javára számíttatott, a kinek ellenére szavaztak, semmiféle jogorvoslásban nem részesültek, alkotmányunk sérelmének niegorvoslását saját személyükben nem kapták meg és a íuiiiisterek feleletéből azt látom, hogy nem is törekednek arra, hogy ők azt megkaphassák: ezeknél az okoknál fogva én a minister