Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-33

S3. országos Ülés < ségben maradt jelölt akarta a belügyminieteriumban megtekinteni a kaposvári választásnál felvett iratokat és ezt megtagadták tőle. Már bocsánatot kérek, ez iratokat megtekinteni sem a ministernek, sem az egész parlamentnek, sem magának a királynak sincs annyi joga, mint azon kerület választóinak s azon kerület volt jelöltjének. Ha annak is megtagadják a megtekintést: akkor tessék engem felvilágosítani, hogy micsoda gúnyból tartatik ott az a példány? Mi czélja van annak ott a minister urnái? Tovább megyek. Nem mondom, hogy tendentiose, de elvégre a minister urnak ez a semmiként meg nem indokolható, világosan képtelen és hihetetlen gyakorlata mire használtatik fel a választági esetekben? Arra, t. ház, hogy például a kaposvári választásról felvett három példányból azon egyeden példány, mely a megyénél van s melyet a megyei alispán véletlenül megenged tekinteni az ellenzéknek is, az egészen híí és egészen jó. Itt a szavazatok ugy vannak bevezetve, a kire szavaztak és ez az egyetlen példány nincs meritorialiter meghamisítva, de meg van hamisítva a belügy ministeri és súlyosan van meghamisítva a képviselői példány, tehát az a két példány, mely a közönség elől el van zárva. Már most a kérvényezők mire alapítsák a maguk kérvényét? Alapítják a megyei példányra azon hiszemben, hogy miután a három példánynak azonosnak kell lennie, a többi példány is olyan, mint a megyei. Igenis, de a megyei példányban összeadva a szavazatokat, azt látják, hogy Körmendy nyert többséget s ámulva kérdik, mégis hogy van, hogy Széchényi kapta meg a többséget és mandátumot? Eszökbe sem juthat a niinisteri példányt megtekinteni, a képviselőihez nem juthatnak, mert a képviselő nem adja, ha nem akarja, ez az ő magántulajdona. A minister sem engedi meg, pedig nem magántulajdona, hanem az országé és csak a tárgyalás alatt jönnek arra rá, hogy a ministeri pék >ányban hamisan íratott át 19 t;iszári szavazó Széchényire, a képviselői példányban meg 24 szennai szavazó. Hát ha én eddig meg nem foghattam, hogy miért tiltja a ministeri példány megtekintését t. ministerelnök ur, most már látom: azért —pedig nem tendentiose, nem teszem fel, nem is fogom mondani, de a tényekből az a következtetés — hogy ha hamisítások forognak abban fenn, a választók azt meg ne láthassák. (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfdöl.) Már most bocsánatot kérek, de itt a t. ministerelnök urnak igazságérzetére hivatkozom, tekintsen el egy pillanatig a párt tekintetektől, én egyébiránt erre törekszem mindvégig. (Derültség jobbfelől.) Már most, ha bekövetkeznék az az eset, e«zembir 14. 1387. 3gj t. ministerelnök ur, hogy a kérvényezők felszerelik a maguk kérvényét a megyei példány alapján és azt mondják, nem volt többsége az ellenfélnek, kérjük a vizsgálatot, a megsemmisítést a akkor a biráió-bizottság azt mondaná: avval, hogy mi van a megj'ei példányban, én nem törődöm, hanem a ministeri példányra és a képviselői példányra támaszkodom; igaz, hogy abban látok hamisítást, de miután ti eziránt nem panaszkodtatok, ennélfogva kérvénytek elutasittatik és a választás érvényessége kimondatik, mit gondol t. ministerelnök ur, milyen igazságosnak tartaná ő akkor az ily bíráló bizottságot? De nem is ezt kérdem. Tartsa, olyannak, a milyennek tetszik, de mit gondol, mi gyakorlati biztosítéka van akkor, mi komoly biztosítéka van akkor tényleg a kérvényezők kérvényezési jogának, ha a példányok egyike és másika tőlük teljesen elzáratik és ha a képviselőház bíráló bizottsága azt mondja, hogy a mi pedig az elzárt példányokban hiba, tévedés, hamisítás, az iránt nem panaszkodtatok, tehát kérvényteket elutasítom? Ez egy absurd állapot t. miniszterelnök ur. Az alkotmány épsége és tisztasága s a választások szabadsága igy meg nem fog óvatni soha, sőt többet mondok: azon magas erkölcsi tekintetek, melyek kell, hogy a kormányt vezessék, melyeknek érvényesülni kell ily nagy oj'szág kormányában, azok mindinkább elvesznek szemeink elől s a pártok mérkőzése, ha nincs biró, ha sem törvények sem intézményekben, sem az ország vezető férfiaiban nincs az az érzet, hogy ily dolgokban a becsület és tisztesség szerint igazságot kell szolgáltatni: akkor a pártok küzdelme elébb utóbb nem fog egyébbé válni, mint gyalázatos dulakodássá. (Igás! Ugy van! szélső balfelöl.) A pártszenvedély sokra viszi az egyeseket és a pártokat, de kell lenni bírónak, kell lenni intézménynek és ha nincs, legyen legalább egy férfiú, kit az ország többsége pártvezérré, ministerelnökké a korona bizodalmával egyetértőleg tett; kell lenni egy férfiúnak, ki akármit mond a házszabály egyik másik szakasza, érezze azt, hogy a hol utálatos visszaélés fordult elő s a közerkölcsiség gyalázatosan lábbal vau tapodva, ott akár mit szól a főispán, a választási elnök, a választási küldöttség, a parlament és a belügynrinister, de a tisztességet meg kell menteni; mert a gyalázatot, a visszaélést fedezni nem szabad. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Ha egy ország odajut, hogy vezérférfiáíól, a ki magát a hatalmat kezeli, ily súlyos erkölcsi kérdésben hiába vár orvoslást, mert ő a pártérdeket minden más érdek fölött állónak tarja, mert ő a házszabály szakaszainál tovább nem lát, azon ország nagyon szomorú sülyedt hely-