Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-33

33, orsüáffo* ülés dcezember 14. 1887. . 38 9 a ministerek iránt, bizalmunk nyilvánult az iránt, hogy ők kötelességöket teljesítik. És mit felelt erre a minifiterelnök és belügyminister ? Hogy ők a kérdés jelen helyzetében nem tehetnek semmit, valamint hogy eddig sem tehettek semmit. Bocsánatot kerek, feltevésünkben csalódtunk s a következés a mi előállott, az, hogy a minister urak, a uiinisterelnök és belügyminister sem jártak el különben ebben az ügyben, mint a somogyi közgyűlés és a főispán. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Egyik ugy megsértette kötelességét, mint a másik. A midőn én a ministerelnök úrhoz azon kérdést intéztem, miként véli ama szegény szavazó polgárok alkotmányos jogán ejtett nagy Bérelmet orvosolni, felhozott a t. ministerelnök ur egy példát a képzelet világából. Én pedig felhozok egy péklát ebből az epeiből, a mely fenforog. (Halljuk! Halljuk!) Huszonnégy szennai szavazó polgár szavazott Körmendy Sándorra. Szavazata be is Íratott Körmendy Sándorra. Az összeszámításnál azonban az okmány és a szavazat-hamisításnak senki által kétségbe nem vonható jelei közt ezen huszonnégy szennai polgár szavazata gróf Széchényi Pál javára lett számítva. Itt van az alkotmányos közjogi sérelem. Az a kérdés, hogy e sérelmet miként lehet orvosolni. Erre azt íuondja a törvény: hogy ha panaszod van, eredj a bíráló bizottsághoz, majd az igazságot szolgáltat. Eljöttek, kérvényt adtak be és kérték :>. hamis eredményű választás megsemmisítését. Hogy mi lett az eredmény, a ministerelnök ur tudja. Azt mondja azonban a törvény, hogy nemcsak igy orvosoltatik a sérelem, hanem fegyelmi utón is. Folyamodtak tehát a központi választmányhoz. Ez figyelmeztette is a minister urat jogkörén belül; mert abban téved a t. belügyminister ur, ha azt hiszi, hogy ezt hatáskörén kivül tette. Erre egyébiránt lesz szerencsém később visszatérni. A fegyelmi eljárás esélyét is megkisérlették tehát azon szeg-ény emberek, a kik ily hamisan lettek megcsalva. És lett-e ennek eredményt' ? Nem. Sőt még rendre utasította a ministerium a központi választmányt, hogy miért avatkozik az ily kérdésekbe. Most pedig kijelenti, hogy ezentúl sem érzi magát indíttatva ezen kérdésben intézkedni. Van még egy harmadik mód is: a büntető törvénykönyv igénybevétele azon bűntettesek ellen, a kik a választók jóhiszemben, becsületesen és az alkotmány minden kellékeinek megfelelve tett szavazataikat meghamisították és annak javára számították, a ki ellen szavaztak. Erre meg azt mondja, az igazságügyininister ur, hogy a házszabályok ezen és ezen szakaszai alapján a ház elnöke engem nem figyelmeztetett, tehát nem csinálok semmit. (Derültség bolfdől) Ezen szegény 24 szennai embernek, akinek pedig ezen ország kormányzásában több joga nincs ám, minthogy minden öt évben egyszer egy perczig szavazatát beadja, ezen egyetlen egy kis jogát meg kellene becsülni a kormánynak is, parlamentnek is, törvényhozásnak is. Ha ezen 24 szegény szennai szavazónak (ikrét, lovát ellopják, az igazságügyminister ur talpra íúl, feladatához hiven utasítja közegeit, hogy ökrei miatt szenvedett sérelmét orvosolják. Ha a becsületükben vannak megsértve maguk vagy családjuk: akkor is nyernek orvoslást. Ha testüket sértik meg, akkor is van orvoslás. De ha azon egyetlen jogot, a rnelylyel a választásban részt vehetnek, nem ugy lopják el, hanem ugy sikkasztják el egy teljesen tisztán megejtett választás után az okiratok meghamisításával, akkor nincs orvoslás, akkor azt mondja a kormány, hogy a házszabály 56. §-ára való tekintettel ő nem intézkedik ezen kérdésben. Azt kérdi a t. ministerelnök ur, hogy mi történnék akkor, hogy ha megengednők, hogy a kormány és a központi választmány e kérdésbe beleavatkozzék? T. ministerelnök ur, biztosítom róla, hogy akár miként avatkozzék is bele a ministerelnök ur a választások kérdésébe, rosszabb, törvénytelenebb és utálatosabb erederedmény soha sem állhatna elő, mint a kaposvári választásnál (Ugy van Halfelöl), és ha a t. ministerelnök ur parancsszavától függnének is a választók, akkor is csak a kaposvári választások eredménye jönne ki. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Azt mondja a t. belügyminister ur, hogy hatáskörén túlterjeszkedett a központi választmány. Bocsánatot kérek, de a belügyminister ur gyökeresen téved e kérdésben. A törvény ugyanis azt mondja, hogy a fegyelmi eljárás a központi választmány indokolt megkeresésére rendeli el a belügyminister. Mit tesz ez? Azt teszi, hogy a központi választmánynak meg kell jelölni azon hibákat, tévedéseket, visszaéléseket, mulasztásoka,, esetleg vétségeket, melyek ÍV választás körül elkövettettek és a melyek a választási iratokból kitűnnek. Mit csinált a kaposvári központi választmány? Azt mondotta 1887. június 28-án kelt 6. szám alatti határozatában lényegileg: „Constatáltatott az iratoknak általunk lett átvizsgálása alapján, hogy Körmendy Sándornak van 28 szavazattöbbsége; constatáltatott, hogy a küldöttségi szavazási névjegyzékben a helyesen kitüntetett végeredmény kijavíttatott oly számeredményre, mely a tartalomnak megnem felel; constatáltatott, hogy a küldöttségi jelentésben foglalt szavazási adatok e szavazási lajstrom tartalmával meg nem egyeznek, tehát a küldöttség jegyzőkönyve tartalmilag hamis;