Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-32

168 32. orsiágts 11 és lec^ewtber ií. 1887. indokolt, hogy tudniillik a „lerakás" szó helyett a , kirakás" és „kirakodás" szavak tétessenek, elfogadhatónak tartom. A mi azonban azt illeti, hogy :\ „vonal" szó helyett „szállítási eszköz" tétessék, megjegyzem, hogy ez homlokegyenest ellenkeznék a javaslat intnntiojával; mert az illető vállalatnak szállítási eszköze esetleg Austriában van, vagy az

f a melyet desinficiálni akarunk, épen német vagy osztrák szállítási eszköz. Tehát helyes az, hogy H fertőtlenítést teljesíteni azon vállalat köteles, a melynek vonalán a kirakás történik. (Helyeslés.) A mi pedig azt illeti, hogy a „kocsi" helyett „szállítási eszköz" tétessék, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a „vasúti kocsi" oly műszó, melyet mindenki megért, mert általánosan el van fogadva. Törs Kálmán jegyző: Szecsődy Kálmán! Szecsödy Kálmán: T. ház! Azon közvetítő módosítványt, melyet a t. államtitkár ur beadott, magamévá teszem. Elnök: Ha jól értettem, a t. képviselő ur fenntartja a „kirakás" és „kirakodás" szavakra vonatkozó indítványát s a többire nézve visszavonja. Szecsödy Kálmán: Igen! Elnök: Ennek folytán Szecsődy képviselő isr módosítása az, hogy az első bekezdés 2-ik sorában előforduló „lerakás" szó helyett „kirakás" tétessék és a 2-ik bekezdés első sorában előforduló „lerakás" szó lielyett tétessék: „kirakodás". T. ház! A szöveg lényege meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az mind a három bekezdésben elfogadtatik. Kérdem azonban a t. házat, méltóztatik-e az első bekezdésben és a második bekezdés elején előforduló „lerakása" és „lerakodás* szavakat a „kirakása" és a „kirakodás" helyett változatlanul fentartani, igen vagy nem 1 (Nem!) Azt hiszem, hogy kijelenthetem,hogy azok nem tartatnak fenn és igy Szecsődy Kálmán képviselő ur erre vonatkozó módosítása elfogadtatott. Következik a 22. §. Josipovich Géza jegyző (olvassa « 22. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatott. Olvassa a 23. §-t). Emich Gusztáv előadó: T. ház! Bátorkodom ajánlani, hogy e szakasz czímében e szó helyett „kötelezettsége" ez tétessék: „kötelezettség*. A második bekezdés első sorában pedig e helyett „avagy állatjaikat állatorvos által felügyeltetik", „avagy állatjaikra állatorvos által felügyelteinek ". (Helyeslés.) Szentiványi, Árpád: T. ház! A felolvasott szakasz, mint már a javaslat indokolása is mutatja, igen nevezetes, a gazdaközönségre terhelő, megszorító intézkedést, az állategészségügy érdekében pedig igen fontos rendszabályt foglal magában. Combinative e szakaszszal a 149. §. 7, pontja, 100 frt birság terhe alatt kötelezi a házi állatok birtokosait, hogy a gondozás alatt levő állatok belső megbetegedési eseteit azonnal bejelentsék az itt megjelölt hatóságnál. Én e kifejezést annyira általánosnak vélem, hogy általánosságánál fogva tág tér nyílik a tisztviselői önkénynek s a közönség zaklatásának. De nem tartom teljesen végrehajthatónak sem a törvény ezen intézkedését; annyival inkább nem, mert ha tekintetbe vesszük az ország viszonyait, a vármegyékben alkalmazott szakértőknek, az állatorvosoknak számát: tapasztalnunk kell, hogy igen sok törvényhatóságban csak két, másutt 3—4 állatorvos van alkalmazva. Már a megyék háztartásáról alkotott törvény tárgyalása alkalmával voltam bátor azon nézeteimet kifejezni, mennyire szükséges az ország érdekében az, hogy lehetőleg minden közigazgatási járásnak legyen állatorvosa. Annyival inkább be kell látnunk ennek szükségét, minthogy ma oly törvény végrehajtásáról van szó, mely valamint a dologhoz értők által helyesen alkottatott össze, ép ugy annak végrehajtására is kiválóan a dologhoz értők szükségesek. Ha ehhez hozzáveszem a megyei közigazgatási apparátust, lehetetlennek hiszem, hogy ez apparátus elég sokkezíí legyen, hogy azt a töménytelen bejelentést, mely minden egyes megbetegedési esetben hozzá eljut, kellő lelkiismeretességgel és a törvény érdeme megkövetelte pontossággal intézze el és be kell látnunk, hogy mivel a közigazgatási bizottságok nem elégségesek ezen esetleg sok bejelentést pontosan tárgyalni s azok érdemében intézkedni, ez által a törvény egy igen lényeges intézkedése szenved a végrehajtás alkalmával zsibbadást. Én e tekintetben javaslatot vagy módosítványt nem czélozok a t. háznak előterjeszteni; de igen kívánatosnak tartom, hogy a kormány részéről a szakasz ezen kifejezése bővebben eommentáltassék és ezen commentár legyen alapja azon ministeri utasításnak, a mely majdan a törvény végrehajtása érdekében kibocsáttatni fog. Van azonban t. ház, ezen bejelentéseknek — és ismétlem ezen bejelentések lelkiismeretességére és pontosságára én is nagy súlyt helyezek — még egy nagy ellensége a közönségben, mely már ma is igen sok teher alatt nyög s ennek a közönségnek a költségektől való félelme. Sem a régi 1874 : XX., sem az 1884 : XXVI. törvényben, s ezen áj törvényjavaslatban sincs ezen költségek ki által leendő gondozásáról s általában a kiszállási, illetőleg a kiszállás alkalmából fölmerülő vizsgálati költségek viseléséről szó. Keletkezik ebből az, t. ház, a mit már a gyakorlat terén magam is — és azt hiszem mindnyájan — észlelhettünk, hogy némely vármegyében az ily kiszálással járó vizsgálati költségeket egyszerűen behajtják a községtől, vagy behajtják attól az