Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-31

31. országos filés iíezeiiäber 12. 1887. 353 hogy ha directe az állattenyésztés által a mezőgazdaságnak valami rendkívül gazdagon gyümölcsöző kincsesbányát nem is mutathatunk, mégis bizonyos az, hogy az állattenyésztés bővebb és czélszerübb felkarolása által mezőgazdaságunknak indirect. utón rendkívüli szolgálatot fogunk tehetni. És itt most nem terjeszkedem ki arra, a mit a t. előadó ur hosszasan kifejtett, hogy csak ezen az utón lesz lehető nálunk rationalisabb mezőgazdaságot űzni. Hanem nagy szolgálatot fogunk tenni mezőgazdaságunknak azon indirect haszon által, mely létező kereskedelmi viszonyainknál fogva az állattenyésztésből az által származik, hogy kereskedelmi helyzetünk lényegesen megváltozhatik. Ez a jelenlegi criticus viszonyok közt különösen tekintettel Magyarország jelenlegi vámés kereskedelmi viszonyaira nagy fontossággal bir. Jól tudjuk t. ház, hogy Magyarország vámés kereskedelmi helyzete jelenleg igen sajátságos. Annak daczára, hogy országunk viszonyai mindenekfelett lehetőleg a szabad kereskedelmi irány követését, illetőleg a vámok lehető legalacsonyabb voltát követelik, mégis egy évtized óta a nélkül, hogy akartuk volna, a helyzet oda fejlődött, hogy fi vámok fokozatosan emeltettek, még pedig nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági vámok is, ugy hogy monarchiánk ma látszólag valóságos agrár-politikát ííz. Meg kell azonban említenem, hogy meggyőződésem szerint ezen agrárvámok mai nap Magyarországra nézve a legnagyobb mérvben illusoriusoknak tekinthetők. Illusoriusok különösen annyiban, a mennyiben azok a szemes életre, a gabnanernűekre és keuyérterm ékekre vonatkoznak, illusoriusok azért, mert hiszen a vám csak abban az esetben érvényesíti a maga megdrágító hatását, hogy ha oly terményekre vonatkozik, mely import tárgyát képezi, melyek import czikknek tekinthetők, nem pedig export czikknek. Nálunk a mezőgazdasági termékek legnagyobbrészt, különösen a gabna és életneműek par exellence export czikkek oly czikkek, melyekből Magyarországnak több termelése van, mint a menynyire neki és Austriának szüksége van. Ezen oknál fogva Magyarországra nézve e tekintetben mindig a világpiaczi árak irányadók. Ha tehát ezen czikkek meg vannak terhelve vámmal, ezen vám nem idézi elő egyszersmind ezen czikkek megvilágítását, tehát nem éri el azt a czélt, melyért Magyarországra való tekintetből felállíttatott. Magyarországra nézve jelenleg ezen helyzet áll fenn. Meg kell említenem, hogy épen azon határon vagyunk, hogy ezt a helyzetet megváltoztatjuk az által, ha a mezőgazdasági termelésünkben csak némileg is sikerülne megváltoztatnunk azon arányt, mely a szemtermelés és a többi mezőgazdasági ágak termelése közt fennáll. A szemtermelés Magyarországon annyira praedominál, hogy az új katasteri felvételek és az KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET. aratási statistikai adatok szerint az összes szántóföldeknek 86*32 százaléka egyenesen szemes élet termelésre van fentartva. E mellett burgonyára 4 százalék és még valami csekély töredék, kereskedelmi növényekre 4 százalék, takarmányfélékre 4-23 százalék esik. Tehát 86 százalékkai szemben az összes más mezőgazdasági termékek termelése 13 és egy fractio százalékot vesznek igénybe, mig a takarmány-növényzet termelése nem több mint 4 százalék. Holott mindenki, a ki csak a rationabilis mezőgazdaság theoriájával tisztában van, jól tudja, hogy nem tekinthető czélszerünek, helyesnek az oly mezőgazdaság, melynél a termelés az állattenyésztéssel kapcsolatban van, ha a takarmánytermelés az egésznek legalább is egy negyedrészét igénybe nem veszi, mert hisz vannak rendszerek, a hol ez arányszám ötven százalékig emelkedik. Magyarország tehát igen messze van a rationabilis mezőgazdaságtól és hogy ha csak egy kis mérvben halad is a rationabilis gazdaság utján a kijelölt irányban, mely azt involválja, hogy a ! szemes termelés mellett az állattenyésztéshez szükséges takarmánytermelés is előtérbe áliittassék: akkor igen könnyen megérthetjük, hogy mezőgazdaságunknak jelenlegi legfontosabb ága, tudniillik a szemes élet és a kenyértermény többé nem fog képezni oly többletet, melyet a magyar fogyasztó közönség az osztrák-magyar monarchia többi részeivel együtt el nem fogyaszthat s melynek a viiágpiaczon kell elhelyezést keresnünk. Nézetem szerint egész közgazdasági politikánknak ma ez a legfontosabb feladata, feladata elérni azt, hogy legfőbb terményünknek, tudniillik kenyérterményeinknek, melyek 86 százalékát veszik igénybe földünknek, hogy e terményünknek ára emeltessék az által, hogy függetlenné tegyük magunkat attól, hogy a világpiaezokon keressük elhelyezésüket; ez pedig megtörténhetik, hogy ha csak néhány százalékkal reducáljuk ezek termelését és helyettiik más termelési ágakat léptetünk életbe. Ez oly fontos feladat, hogy ha ezt elérnünk sikerül, akkor egész vámpolitikánk egészen más színben fog állani az ország előtt, meg fog változni az, hogy mi kénytelenek vagyunk Austria iparczikkeit megdrágítva fogyasztani, holott ők a mi terményeinket nem megdrágítva fogyasztják. Ha az érintett arány legalább részben meg fog változni, akkor ők is kényszerülve lesznek a mi terményeinket drágább áron fogyasztani és így azon veszteség, melyet az iparczikkek fogyasztásánál szenvedünk, az ő általuk fogyasztott mezőgazdasági terményeinknél legalább részben meg fog térülni. Tisztelt barátom, Móricz Pál, közbe szólólag azt említette fel, hogy egy borjú ára 10 frt, miáltal, úgy hiszem, azt kívánta kifejezni, hogy az állattenyésztés sem jutalmazó. Tökéletesen igaza 45