Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-31
31. orsaágos ülés deezembcr 12. 1887. 351 talán nem nevezhető a tárgytól való eltérésnek. (Helyeslés a oaloldalon.) Elnök: A ezím, ha nincs észrevétel, elfogndtatik JosipOVich Géza jegyző (olvassa az 1—3. §§-<>kat melyek észrevétel nélkül elfogadtattak.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közgazdasági bizottság jelentése az állategészség-ügy rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a bizottság jelentését méltóztatnak felolvasottnak tekinteni (Felolvasottnak tekintjük!) s igy az általános vitát, megnyitom. Az első szó az előadó urat illeti. Emich Gusztáv előadó: T. képviselőház! Közgazdasági termelésünkben, nemcsak a múltban és jelenben, a mezőgazdaság képezte a főtényezőt, hanem még a belátható jövőben is kétségkívül ezen termelési ág van hivatva az ország gyarapodását biztosítani. Ha már akülterjesebb gazdaság mellett is az állattenyésztésnek nem csekély szerepe jut, annál inkább fokozódik ennek jelentősége, mihelyt helyesebb arányok létesítése képezi az elérendő czélt. Mindinkább fejlődő mezőgazdaságunk már a világverseny viszonyainál fogva is, mindikább intensivebb irány felé tereltetik s igy az állattenyésztés fontossága nálunk is napról-napra nyilvánvaló. Okszerű gazdálkodást valóban már nálunk is csak ugy lehet képzelni, ha az megfelelő állattenyésztéssel van egybekötve. De egyszermind általánosan el van ismerve, hogy a tengerentúli gabnatermelés által okozott európai mezőgazdasági crisisnek kétségkívül egyik legrationalisabb védekezési módja épen az állattenyésztés fokozatos fejlődésében keresendő, mert a haszonállatok, ugy mint azok termékeinek nagy része termeszetöknél fogva távolabb vidékre nem szállíthatók és igy a világverseny okozta rohamosabb árhanyatlásoknak sincsen annyira kitéve. Hogy állattenyésztésünkben a magyar gazdaközönség törekvései és az állami kormányzat támogatása folytán már a nemzeti vagyonnak mily nagy és jelentékeny része van elhelyezve, arra nézve bátor vagyok az 1884. évi állatösszeirás adatait felhozni. (Halljuk!) Ugyanis 1884-ben az ország haszonállat állományát képezte, 1.748,859 drb. ló 169.413,887 frt értékben; 28,893 drb. szamár és öszvér 517,002 frt értékben; 4.879,038 drb. szarvasmarha 361.353,470 frt értékben; 10.594,831 drb. juh 73.770,968 frt értékben; 270,192 drb. kecske 1.494,027 frt értékben; 4.803,639 drb. sertés 75.471,611 frt értékben, együtt 22.325,125 drb. haszonállat 682.020,965 írt értékben. E számok fontosságát azonban lényegesen emeli még azon közgazdasági körülmény, hogy ezen roppant nagy érték, mely tehát megközelíti a S A milliárdot, az ország lakóinak nagy része közt van szét osztva és számos szerény existentiájú embernek összes és egyedüli ingó tőkéje ily haszonállatokban van elhelyezve. Kétségtelen tehát, hogy ily természetű és nagyságú vagyon megvédése fontos állami feladatot képez és csakis helyes állategészségügyi, rendészeti szabályok által biztosítható a sikeres tenyésztés, valamint az, hogy a forgalom és kereskedelem akadályainak elhárítása által azoknak kellő értékesítése is lehetővé tétessék. Ezen fontos közgazdasági érdekek azonban törvényeink által eddig csak részben nyertek kielégítést, mert mint a t. ház tudni méltóztatik, az 1874: XX., és az 1880: XXVI. t.-czikkek kizárólag csakis a keleti marhavész elleni intézkedésekkel foglalkoztak. Igaz, hogy a keleti marhavész ellen ezen törvényekkel sikeresen tudtuk állatállományunkat megvédelmezni; sőt az utolsó 6 év alatt azt az országtól távol tartani, mégis már számos állati járvány és ragadós betegség létezik, melyek állatállományunkat megtámadják és melyeknek elfojtására eddig nincsen más rendszabályunk, mint az absolut korszakból származó 1859. évi decz. 6-iki belügy ministeri rendelet, melynek intézkedései már részben elévültek, részben az állatorvosi tudomány mai színvonalának meg nem felelnek. Pedig nem tagadható, hogy ép az állattenyésztés fejlődésével az ily ragadós betegség fejlődése okvetlenül gyakrabban fog megtörténni és vasúti s vizi hálózatunk fejlődése ily ragályok széthurczolását kétségkivül könnyíti. Hogy e részbén állategészségügyünk mily adatokat mutat fel erre nézve az 1886-ban Magyarországban előfordult ragályos állatbetegségek adatait kívánom felhozni. A marhavészről természetesen nem lévén szó, megbetegedett lépfenében 277 ló, 3,492 szarvasmarha, 544 juh, összesen 4,313 drb.; veszettségben 11 ló, 87 szarvasmarha, 25 juh, 69 sertés, összesen 192 drb ; takonykór- és bőrféregben 847 ló, ragadós szájés körömfájásban 1063 szarvasmarha, 11 juh, 324 sertés, összesen 1,398 drb; ragadós tüdőlobban 905 szarvasmarha.; juhhimlőben 5,361 juh; tenyészbénaságban 162 ló; rühben 3,949 ló, 3,889 juh, összesen 7,838 drb.; sertésorbánezban 6,652 sertés. Összesen tehát 27,668 drb. haszonállat betegedett meg. A javaslat tehát kétségkivül nagy hiányt fog pótolni és hézagot fog betölteni, midőn helyes rendészeti szabályokat állapít meg ezen az ország közgazdasági érdekeit károsító betegségek lehető megelőzésére és a mennyiben felléptek, azok kellő elfojtására. A közgazdasági bizottság ép ugy helyesnek találtsi ;jzon intézkedést, hogy az 1874 : XX. és
