Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-31

SÍ. országos ülés decaemtoer 12. 1SS7. 349 Thaly Kálmán: Meg is érdemelte. (Igás! Ugy van! a szélső halóidalon.) B. Fejórváry Géza, honvédelmi minister: Nem mondom, hogy nem érdemelte meg, hanem arról, hogy véletlenül azon kitüntetésben nem részesült, melyet Thaly képviselő ur neki szánt, nem tehetek. (Derültség és tetszés jóbbfelől.) Thaly Kálmán: A melyben Fejérváry részesül! B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Legyen Thaly képviselő ur a minister sakkor ő fog tenni javaslatokat. (Általános derültség.) A mi pedig a beszállásolást, a csapatoknak szűkebb hazájokba való elhelyezését illeti, hiszen a territoriális rendszer el van fogadva az egész monarchiában. Igaz, hogy egyes nagyobb városok helyőrségébe szükséges csapatok más honnan idéztetnek be, de azon segíteni nem lehet. Hogy minden katona mamájánál maradjon, az lehetetlen. (Általános zajos derültség.) Én tehát arra kérem a t. házat, hogy miután a törvényjavaslat elfogadása ellen alapos kifogás nem tétetett, azt ugy a mint, van, elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bolgár Ferencz,: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Én, t. ház, mikor beszédemet megkezdettem, mert tudtam, hogy milyen formákban szokás itt katonai vitákban harczolni: viczczekkel és azzal, hogy az embernek nincsen igazsága, mindjárt kijelentettem azt, hogy az adatokat a hadügyminister által kiadott hivatalos évkönyvből merítettem, melyet én vettem 1 forint j 20 krajezárért Grillnél s ott mindenki megveheti. Azt hiszem tehát, hogy a mi ellenségeink — ha az őket érdekli — nem én általam fognak először tudomást szerezni arról, hogy legénységi anyagunk a hadseregben milyen és nem én vagyok az, a ki veszélyes időben a külföld figyelmét a hadsereg bajos ügyeire felhívja. Egyáltalában a honvédelmi minister ur nekem itt tanácsokat ad, hogy ilyen veszélyes időben ne beszéljek ilyen dolgokról. Legyen meggyőződve a t. honvédelmi minister ur, hogy én tudok magamnak tanácsot adni és birok kellő tapintattal, hogy akkor, a mikor nem szükséges, ne beszéljek. Arról, hogy a mi legényanyagunk nem jó, hogy a hadseregben a betegedési esetek nagyok, arról mindig lehet beszélni. (Ugy van! balfélől.) És én nem mondtam, hogy ama 281,000 ember mind decrepitus és hogy az a sok betegség mind typhus-eset volt, hanem egészen természetes, hogy az egyiknek az ujja fájt, a másiknak meg a lába. (Derültség.) De a t. minister ur mindig viczczekkel üti el, a mit más ember mond. Kétségbe vonta a t. minister ur azon állításomat, hogy a védtörvényhez nem mertek nyúlni. Hát kérem, én egy drasticus esetet fogok itt elbeszélni. (Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ez már nem tartozik felszólalása keretébe, (Ugy van! jobbfelol. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Gyanúsítva volt!) A képviselő ur csak személyes megtámadás czínién szólhat, tessék tehát erre szorítkozni. (Helyeslés jobbfelol. Zaj.) Nekem kötelességem, hogy a házszabályok megtartására ügyeljek. (Helyeslés jobbfelol.) Bolgár Ferencz: T. ház! Fentartom magamnak a jogot, hogy a részletes tárgyalás alkalmával újra felszólaljak. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: T. ház! En nem akarok senkit gátolni abban, hogy erről vagy arról a tárgyról ne beszéljen, csak azt akarom, hogy a házszabályok szerint járjunk el. (Helyeslés.) Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur sem kívánván szólani, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a törvényjavaslatot általánosságban a résaletes tárgyalás alapjául, következik a részletes tárgyalás és pedig először a czím. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Bolgár Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) A honvédelmi minister ur előbb azt mondta, hogy nem voltak olyan esetek, a melyekben csak azért nem jártak volna el helyesen, mert nem akartak a véderőtörvény változtatásához nyúlni. Legyen szabad erre nézve a következő drasticus esetet felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, t. ház, hogy a honvédségi Ludovika Académiának tisztképző tanfolyamából kilépő növendékek az 1882-iki törvény értelmében nem lépnek át egyenesen a honvédséghez. Miért történik ez? Azért, hogy a védtörvénynek elég tétessék; mert nem merték, vagy nem akarták kimondani a védtörvényben, hogy azok a növendékek, kik a Ludovika Académiát absolválják, egyenesen a honvédséghez assentálhatók be, habár sorszám szerint nem kerülnének is oda. Ezért van az, hogy ezek a növendékek áttétetnek a közös hadsereghez. A Ludovika Akadémia 4-ik osztályát absolvált növendékek tehát csak akkor lennének houvéd-hadapródok, ha a sorszám szerint kerülnének oda; de miután többnyire nagyon fiatalok, csak egy-kettő kerül a honvéd-