Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-31
346 31. országos ülés deczembsr 12. 1887. jobb fegyver, sőt merem állítani, hogy túl van haladva más systemák által. Nekem egészen mindegy, akár Manulicber, akár Krnka, akár Schulhof-féle fegyvert fogadják eb de azt határozottan állítom és be is bizonyíthatom, hogy a Schulhof-féle fegyver túlhaladja a Mannlicher-fegyvert, mert sokkal egyszerűbb és egyenesen a legénység kezéhez van szerkesztve, mig a Mannlicher-féle olyan, mely a tiszt kezében nagyon jó szolgálatot tesz, de a legénység kezében nem teszi meg a kellő szolgálatot. (Helyeslés halfelöl) Különben, tisztelt ház, nekem nem is volt szándékom erről szólani, csak Thaly tisztelt képviselő ur megjegyzései indítottak erre és csak azt jegyzem még meg, hogy Thaly képviselő urnak abban igaza van, hogy a felállítandó fegyvergyár a Duna-barriére háta mögé állittassék, de Budapestre semmiesetre, mert háború esetén bekövetkezhetnek oly viszonyok, hogy e nélkül a hadsereg tönkretétetnék, Budapest elesik. Azt, hogy Budapestet félteni keli s hogy e feltevés helyes, bizonyítja az is, hogy a múlt évben kidolgozták Bud ipest erődítést tervezetét. De ha fegyver gyárról a háború folyamában nem is volna szó, megmaradna egy fontosabb érdek, a fegyvergyárnak Budapestről való eltávolítása és ez az, hogy a fegyver-gyárnak tölténygyárral kell összekötve lennie és a töltények szállítása háborúban szükséges s ezért fegyvergyár a tö tény-gyárral együtt a Duna-barriére háta mögé helyezendő. De én ezt nem oda tenném, mint Thaly Kálmán képviselő ur monda, nem Pécsre, hanem Sopronba, a hol a fegyvergyár felállítása nagyon tanácsos volna. (Helyeslés a baloldalon. Ellenmodás jobb/elől.) Belőlem, tisztelt ház, nem érdekeltség beszél, mert hogy sopronmegyei képviselő vagyok is, Sopronnal semmi összeköttetésem, alig ismerek ott valakit, de a fegyvergyárat a Duna mögé kell helyezni mindenesetre s erre már Sopron azért is alkalmas, mert az ottani lakosság fogékonysággal bir az ipar iránt és ez ott igen könnyen fejleszthető; másfelől pedig vasútvonal mellett fekszik, mely még azon esetben is, ha a bécs-brucki-budapesti vonal elesnék — mit nem könnyen teszek fel — mindig fenmarad és a monarchia két fővárosát összeköti. Szükségesnek tartanám ennélfogva, hogy ne az igazgatótanácsosok és actionariusok kedvét, hanem csakis az ország érdekeit méltóztassanak tekinteni. És ha jól vagyok értesülve, a hadügyi kormányzat is azt szeretné, hogy a Duna-barriére háta mögé kerülne az új fegyvergyár. Ezeket voltam bátor felhozni arra, a mit Thaly Kálmán képviselő ur felhozott. (Helyeslés balfelől.) Mondtam, t. ház, hogy a táplálás javítása nem várható mihamar, inert a pénzügyi kormányok kijelentették, hogy legalább egyelőre, a kivánt négy millió frtot nem lehet megengedni. Ha tehát ez nem lehetséges, arra kellene törekedni, hogy azon eszközökkel, a melyek rendelkezésére állanak, minden megtétessék, hogy a legénység élelmezése javittassék E tekintetben is történt már valami. így például helyes az úgynevezett helyőrségi menageok intézménye, a melyek nagyban veszik az élelmi szereket, hogy azokat a csapattesteknek olcsóbban adhassák. Helyes továbbá, hogy a garnizonok némelyikében konyhakerteket állítottak fel. De, t. ház, mindez még nem használ, ha megtörténhetik az, a mi Bosniában volt az eset, hogy valami Baruehbosnyák a katonáknak liszt helyett korpát és krétát szállított és így magának milliókat szerzett. Ahadügyminister adott ugyan épen a napokban ki egy instructiót, a melyben a szállítmányok átvétele tüzetesen szabályoztatik. Nem az instructió a fő, t. ház, hanem az, hogy az ellenőrzés helyes legyen, mert instructiók azelőtt is voltak és az instructiókkal a legénység nem kapja meg azt, mire szüksége van. (Ugy van! balfelől.) Én, t. ház, egy szerény indítványt is mernék tenni a legénység élelmezésének kérdésében. (Halljuk! Halljuk!) A statistikai adatok szerint ugy a morbilitás, mint a mortalitás épen azon hadkiegészítő kerületekben a legkedvezőbb, a melyekben az ezredek zászlóaljakkal együtt saját hadkiegészítő kerületeikben fekszenek. Mire viendő ez, t. ház, vissza, (Halljuk! Halljuk!) Egyrészt arra, hogy a katonaság nem kénytelen egy idegen elírna fatigáival vesződni, noha nálunk a climaticus viszonyok nem valami különbözők; másrészt pedig arra, hogy az a katonaság, mely otthon fekszik, nincsen kizárólag a kincstári élelmezésre utalva, hanem hozzátartozóik által segittetnek. (Ugy van! balfelöl.) Egészen máskép áll a dolog azon hadkiegészítő kerületekben, a melyek nem saját kerületeikben fekszenek; mert ha a katonák szülei vagy hozzátartozóik küldenének is valamit, a portó és például a fővárosban a fogyasztási adó, ezt megnehezítik. A legezélszerűbb volna, ha pénzt küldenének, de ezzel a katonákon nincs segítve, mert az a korcsmáros zsebébe folyik s igy talán több kárt okoz egészségi szempontból, mint ha semmit sem kapnának. Én tehát azt hiszem, a legezélszerűbb lenne, ha a közlekedési minister ur, a ki maga is katona volt s a dolgokat tudja, portomentességet adna a katonák részére küldött élelmi szerekre. (Helyeslés balfelöl.) Ezzel lenne valami segítve, a nélkül, hogy a kincstár kárt szenvedne, mert mindenért kárpótlást nyújtana az emberanyag helyzetének javulása. Ez, t. ház, igen szerény indítvány s megvallom, hogy nem is az én eszmém, de hallottam