Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-31

346 31. országos ülés deczembsr 12. 1887. jobb fegyver, sőt merem állítani, hogy túl van ha­ladva más systemák által. Nekem egészen mindegy, akár Manulicber, akár Krnka, akár Schulhof-féle fegyvert fogadják eb de azt határozottan állítom és be is bizonyítha­tom, hogy a Schulhof-féle fegyver túlhaladja a Mannlicher-fegyvert, mert sokkal egyszerűbb és egyenesen a legénység kezéhez van szerkesztve, mig a Mannlicher-féle olyan, mely a tiszt kezében nagyon jó szolgálatot tesz, de a legénység kezé­ben nem teszi meg a kellő szolgálatot. (Helyeslés halfelöl) Különben, tisztelt ház, nekem nem is volt szándékom erről szólani, csak Thaly tisztelt kép­viselő ur megjegyzései indítottak erre és csak azt jegyzem még meg, hogy Thaly képviselő urnak abban igaza van, hogy a felállítandó fegyver­gyár a Duna-barriére háta mögé állittassék, de Budapestre semmiesetre, mert háború esetén be­következhetnek oly viszonyok, hogy e nélkül a hadsereg tönkretétetnék, Budapest elesik. Azt, hogy Budapestet félteni keli s hogy e feltevés helyes, bizonyítja az is, hogy a múlt évben kidolgozták Bud ipest erődítést tervezetét. De ha fegyver gyárról a háború folyamá­ban nem is volna szó, megmaradna egy fontosabb érdek, a fegyvergyárnak Budapestről való eltávo­lítása és ez az, hogy a fegyver-gyárnak töltény­gyárral kell összekötve lennie és a töltények szállítása háborúban szükséges s ezért fegyver­gyár a tö tény-gyárral együtt a Duna-barriére háta mögé helyezendő. De én ezt nem oda ten­ném, mint Thaly Kálmán képviselő ur monda, nem Pécsre, hanem Sopronba, a hol a fegyver­gyár felállítása nagyon tanácsos volna. (Helyeslés a baloldalon. Ellenmodás jobb/elől.) Belőlem, tisztelt ház, nem érdekeltség be­szél, mert hogy sopronmegyei képviselő vagyok is, Sopronnal semmi összeköttetésem, alig isme­rek ott valakit, de a fegyvergyárat a Duna mögé kell helyezni mindenesetre s erre már Sopron azért is alkalmas, mert az ottani lakosság fogékonysággal bir az ipar iránt és ez ott igen könnyen fejleszthető; másfelől pedig vasútvonal mellett fekszik, mely még azon esetben is, ha a bécs-brucki-budapesti vonal elesnék — mit nem könnyen teszek fel — mindig fenmarad és a monarchia két fővárosát összeköti. Szükségesnek tartanám ennélfogva, hogy ne az igazgatótanácsosok és actionariusok kedvét, hanem csakis az ország érdekeit méltóztassanak tekinteni. És ha jól vagyok értesülve, a hadügyi kormányzat is azt szeretné, hogy a Duna-barriére háta mögé kerülne az új fegyvergyár. Ezeket voltam bátor felhozni arra, a mit Thaly Kálmán képviselő ur felhozott. (Helyeslés balfelől.) Mondtam, t. ház, hogy a táplálás javítása nem várható mihamar, inert a pénzügyi kormányok kijelentették, hogy legalább egyelőre, a kivánt négy millió frtot nem lehet megengedni. Ha tehát ez nem lehetséges, arra kellene törekedni, hogy azon eszközökkel, a melyek rendelkezésére álla­nak, minden megtétessék, hogy a legénység élel­mezése javittassék E tekintetben is történt már valami. így például helyes az úgynevezett helyőrségi menageok intézménye, a melyek nagyban veszik az élelmi szereket, hogy azokat a csapattesteknek olcsóbban adhassák. Helyes továbbá, hogy a garnizonok némelyikében konyhakerteket állítottak fel. De, t. ház, mindez még nem használ, ha megtörténhetik az, a mi Bosniában volt az eset, hogy valami Barueh­bosnyák a katonáknak liszt helyett korpát és krétát szállított és így magának milliókat szerzett. Ahad­ügyminister adott ugyan épen a napokban ki egy instructiót, a melyben a szállítmányok átvétele tüzetesen szabályoztatik. Nem az instructió a fő, t. ház, hanem az, hogy az ellenőrzés helyes legyen, mert instructiók azelőtt is voltak és az instruc­tiókkal a legénység nem kapja meg azt, mire szük­sége van. (Ugy van! balfelől.) Én, t. ház, egy szerény indítványt is mernék tenni a legénység élelmezésének kérdésében. (Halljuk! Halljuk!) A statistikai adatok szerint ugy a morbilitás, mint a mortalitás épen azon had­kiegészítő kerületekben a legkedvezőbb, a melyek­ben az ezredek zászlóaljakkal együtt saját had­kiegészítő kerületeikben fekszenek. Mire viendő ez, t. ház, vissza, (Halljuk! Halljuk!) Egyrészt arra, hogy a katonaság nem kénytelen egy idegen elírna fatigáival vesződni, noha nálunk a climaticus viszonyok nem valami különbözők; másrészt pedig arra, hogy az a katonaság, mely otthon fekszik, nincsen kizárólag a kincstári élelmezésre utalva, hanem hozzátartozóik által segittetnek. (Ugy van! balfelöl.) Egészen máskép áll a dolog azon had­kiegészítő kerületekben, a melyek nem saját kerü­leteikben fekszenek; mert ha a katonák szülei vagy hozzátartozóik küldenének is valamit, a portó és például a fővárosban a fogyasztási adó, ezt meg­nehezítik. A legezélszerűbb volna, ha pénzt külde­nének, de ezzel a katonákon nincs segítve, mert az a korcsmáros zsebébe folyik s igy talán több kárt okoz egészségi szempontból, mint ha semmit sem kapnának. Én tehát azt hiszem, a legezélszerűbb lenne, ha a közlekedési minister ur, a ki maga is katona volt s a dolgokat tudja, portomentességet adna a katonák részére küldött élelmi szerekre. (Helyeslés balfelöl.) Ezzel lenne valami segítve, a nélkül, hogy a kincstár kárt szenvedne, mert mindenért kárpótlást nyújtana az emberanyag helyzetének javulása. Ez, t. ház, igen szerény indítvány s meg­vallom, hogy nem is az én eszmém, de hallottam

Next

/
Thumbnails
Contents