Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-31

31. országos ülés deczember 12. 188?. 343 ban valami, nehogy későn kapkodjunk a mag mik kárára. Engem a hazafiúi aggodalom késztetett, hogy ezeket elmondjam, távol van tőlem mindennemű reelám-hajhászat, hanem mivel hadügyi törvény forog fenn, azért tartottam szüksége nek ezen kérdést és a fegyvergyárra vonatkozó indítványt a legjobb akarattal felhozni. A törvényjavaslatot, mint már jeleztem, sem magam, sem a párt, melyhez tartozni szerencsém van, nem fogadja: el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bolgár Ferencz: T. ház! Részemről megszavazom a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, megjegyzem azonban, hogy a múlt évben hozott népfelkelési törvény által a véderő-törvény 11. és 13. szakaszai, illetőleg az 1879 : LI. t.-cz. meg \ lett támadva. Azon törvényczikk, ha alakjában ma [ is a régi, de tartalmában megváltozott és nem felel meg többé azon felfogásnak, a melyben létrejött. Ma a dolog ugy áll, hogy a népfölkelési törvény azon intézkedése folytán, hogy a népfölkelés első osztályába tartozó egyének a hadsereg kiegészítésére használhatók, az 1879-ben másodízben tíz évre megállapított hadsereg létszáma, melyre a jelen tárgyalás alatt levő törvényjavaslat fektetve van, meg lett változtatva. Én azonban ezen kérdést nem akarom jelenleg tovább fejtegetni, miután 1889-ben azon tíz év, melyre a hadsereg létszáma megállapittatott, úgyis lejár és — a mint már a trónbeszédben is jelezve volt, az országgyűlés már 1888-ban azon helyzetben lesz, hogy e kérdéssel és egyszersmind a véderő-törvény revisiójával foglalkozzék. Szükséges pedig és már itt az ideje, hogy a véderő-törvény revisiójával foglalkozzunk, mert habáraz 1878-banalkotott véderőtörvény 1882-ben egyes pontjaiban módosíttatott, mégis már igen sok részében elavult. Azon húsz esztendő alatt, mióta a véderőtörvény megalkottaíott, ugy a katonai világban, mint a felfogások!) ;n is sok változás történt; a törvény gyakorlati alkalmazása által tapasztalatokat szereztünk, tehát minden esetre itt az ideje, hogy ezeket a véderőtör vény revisiójánál érvényesítsük. Kemkülöiden vannak különféle katonai institutiók, még pedig törvényes institutiók is, melyek csak azért nem alkottattak meg helyesen, mert az irányadó körök félvén attól, hogy ha a véderőtörvényhez hozzányúlnak, meg fogják azt bontani és több pontot meg fognak támadni, nem mertek beleegyezni a törvény revisiójába. Ennek következménye azután az, hogy egyes intézmények nem fejlődhettek ki olyképen, a mint kellett volna. A főok azonban, a miért a véderőtörvényt revideálni kell, a múlt évben hozott népfölkelési törvény azon természetében áll, hogy a szolgálati idő 12 évről 17 évre terjesztetett ki — mert a népfölkelési törvényigy értelmezhető — s ezáltal épen a véderőtörvény legsarkalatoeabb pontja lett megtámadva s ezen pont megtámadása, maga szükségessé teszi, hogy a véderő-törvény a legszigorúbb revisio alá vétessék, (ügy van ! a baloldalon.) Ezeket előrebocsátva, t. ház, bátor vagyok néhány megjegyzést tenni ugy a monarchia védképességének, mint Magyar ország közgazdasági jólétének érdekében, a mely megjegyzésekre a közös hadügyminister által nem rég kiadott 1888ról szóló statistikai adatok indítanak. (Halljuk!) Ezen adatokból egéaz különös színben tűnik fel először az uioncz-anyag rossz minősége, kiváltkép Magyarországban ; másrészt az, hogy menynyire használtatik el ezen emberanyag a, mai hadi szolgálat követelményei által. Még egyszer megjegyzem, hogy ezen adatokat a hadügyministerium adta ki, mert ha ezt nem mondanám, akkor könynyen azt hihetné valaki, hogy túlzok. Mig t. ház, Németországban, hol a hadkötelezettség ugy, mint nálunk, a 20-ik életévvel kezdődik, 1000 hadköteles közül 380—410 válik be alkalmasnak, Austria-Magyarországban 1886-ban 1000 hadköteles közt csak 177 volt alkalmas, tehát nem is egészen fele annak, a mi Németországban alkalmasnak találtatott: még pedig ugy, hogy 870,000 hadköteles közül csak 154,000 volt alkalmas. Megjegyzem, hogy ez a múlt évekhez képest egy kis javulást mutat, de csak azért, mert az í886-iki adatokban már az alkalmasok közé fel vannak véve azok is, kik csak föltételesen alkalmasak, mi az előbbi években nem történt meg. Magyarországban a viszonyok még sokkal rosszabbul állanak, mert Magyarországban egyáltalában, a budapesti territoriális kerületet kivéve, — a melyből a hadtest kiegészíti magát — a hol 1000 hadköteles közül 224 mutatkozott alkalmasnak, a többi territoriális kerületekben 136 — 158 volt alkalmas ezer hadköteles közül. Akaránsebesi 43. hadkiegészítő kerületbe — hol egy ezred egészíti ki magát — ezer közül csak 94 és az aradi 33. és nagyszebeni 31. hadkiegészítő kerületben is kevesebb volt alkalmas ezer közül, mint 100. A brassói 2. hadkiegészítő kerületben 1886ban az ujonczhátralék nem kevesebb, mint 605 emberből állott, azaz 605 ember hiányzott. Az okok, melyekre a statistikai évkönyvek visszavezetik ezen sajnos tüneményeket (Halljuk!), első sorban a testi fejletlenség, de megjegyzem azt, hogy azonkívül az első korosztályban ezer hadköteles közül volt 105 olyan, a kik egyáltalában nem voltak alkalmasak hadi szolgálatra, hanem mindjárt töröltettek, tudniillik a nyomorékok, ugy hogy ezek száma 105, mig a karánsebesi kerületből az alkalmasak száma csak 94. Tény tehát, hogy bizonyos kerületben több nyomorékot találunk, mint olyat, ki képes volna hadkötelezettségének eleget tenni. Örömmel constatálhatom azt, hogy a magyar faj az — ugy mint Austriában a