Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-31
344 31. országos ülés deezember 12." 1887. német faj — a mely között legtöbb hadkötelest lehet találni. Ehhez járul még t. ház, egy másik súlyos hiba, (Halljuk !) még pedig, a mit Thaly t. képviselő ur is említett, hogy az ujonczszökevények száma kivételkép Magyarországban évrőlévre gyarapodik. így Austria-Magyarországban, daczára azon súlyos büntetéseknek, melyek az ujonczszökevényeket fenyegetik, 1886-ban ezer hadköteles közül 43 és speeialiter Magyarországon 75 szökevény volt. Az egyes territoriális kerületekben ezen arány még roszabb, mert például a nagyszebeni kerületben 90 és a kassaiban 132 szökevény jutott ezer hadkötelesre, A hadkiegészítő kerületekben a viszony még rosszabb, mert például Szabadkán 1000 közül 83 szökevény, Trencsénben 121, Brassóban 225, teháta negyedrésze és Eperjesen 228. Ezek mind oly vidékek, a melyek épen a kivándorlás velleitásaival küzdenek. Az volna érdekes, a miről a statistikai évkönyv nem beszél, hogy a tartalékosok közt minő a szökevények arányszáma ? Én ugy gondolom, hogy a szám ott még nagyobb lesz. Nem rég olvastam a „Pestéi- Lloyd"-ban Sárosmegyéből egy levelet, melyben panaszkodnak a kivándorlások nagy számáról és megjegyzi a levél irója, hogy a kivándorlók majdnem mind a tartalékosokhoz tartoznak. Az okát ennek nézetem szerint, a közigazgatás lazaságában kell keresni s mondhatom, hogy e szomorú jelenségnek nagy részben a közigazgatás az oka, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az éhség! A nyomor!) és ugy találom, hogy nemcsak én, hanem a hadügyministerium is indíttatva érzi magát a magyar közigazgatást e tekintetben megtámadni, miután a technikai és administrativ katonai Comité által kiadott publicatióban — mely lábujjhegyen jár — egyenesen meg van mondva, hogy kívánatos volna, hogy a sorozási lajstromok kiállítására és a távollevők kimutatására az arra hivatottak részéről nagyobb figyelem szenteltetnék. Bátor vagyok a hadügyministerium ezen megjegyzését tisztelettel a belügyminister és egyszersmind a honvédelmi minister urnak is figyelmébe ajánlani; miután az 1867: XL. törvényczikk 47. §-a azt mondja, hogy oly esetekben, midőn az ujonczszökevények száma nagyon szaporodik, a honvédelmi minister van hivatva arra, hogy saját felelőssége mellett a szükséges rendelkezéseket megtegye, (Helyeslés balfelől.) Hogy itt segíteni lehetne, t. ház, kitűnik abból, hogy például azon ujonczszökevényeket, kik Oláhországba szöknek, Oláhország összefogatja és az oláh hadseregbe sorozza, Ha tehát az ember csak figyelmeztetné a népet arra, hogy ott még rosszabb sorsuk lesz, mint itt, valószínűleg nem mennének ki. De ugy találom, hogy semmi sem történik, a honvédelmi minister úrhoz bátor voltam a véderő bizottságban kérdést intézni, mire ő azt válaszolta : igen, ez tény; de nem lehet semmit sem ellene tenni. Ezek t. ház, az adatok arra nézve, hogy az ujoncz-anyag mennyire alkalmas. Most bátor leszek egy pár adatot felhozni arra nézve, hogy mennyire használtatik el, ezen úgyis alkalmatlan ujoncz-anyag magában a hadseregben a mai szolgálat nagy követelményei által. (Halljuk!) Ezen adatok nagyon érdekesek, t. ház. A hadseregnek élelmezési állománya, azaz azon állomány, mely zászló alatt áll, 1886-ban 264,718 emberből állott. Ezek közül 1886-ban megbetegedett 281,634 ember. (Mozgás a szélső haloldalon. Zaj.) A kórházakba be lett szállítva egy évben 100,440, tehát több, mint Láng Lajos statistikája szerint Magyarország összes kórházaiba az összes papulátióból. Tehát minden 100 emberre esik 164 megbetegedés, azaz minden ember megbetegedik egyszer és minden 1000 emberből 64 ember kétszer. (Mozgás. Zaj.) A kórházakba be lett szállítva minden 1000 emberből 378, a betegségi napok száma 3.971,125 és ha ezt elosztom 365-tel, kitűnik, hogy 10,858 ember az egész éven keresztül minden nap beteg, azaz 41 ember ezer közül; niig épen Láng Lajos statistikája szerint Magyarországon a civil lakosságnál, beleszámítva a betegségekre jobban inclináló nőket is, 1000 közül csak 14 beteg minden nap. Ott pedig, a hol a monarchia férfiainak virága van, 41. Ezek igazán nagyon szomorú viszonyok. A holtak száma 1422, azaz 5-3°/oo. Ez javulást jelent a múlt évekhez képest és körülbelül megfelel az aránynak, a mely a halálozásoknál a polgári lakosság közt mutatkozik. De megjegyzem, sokszor történik az ugy, mint Gleichenbergben, a honnan elküldik azokat, a kik már a halál előtt állanak; igy a hadseregben is sokan szabadságoltatnak, mikor az illető annyira elgyöngül, hogy a szolgálatra nem alkalmas többé; ezt tehát elküldik, nehogy hiába élelmezzék, mert ha megtartanák, még sokkal nagyobbnak mutatkoznék a halálozási százalék mint igy. Sajnálattal keli megjegyeznem, t. ház, hogy a magyarok az oláhok után az összes nemzetiségek közt a legnagyobb hajlandóságot mutatják a betegeskedésre, sőt 1885-ben a hajlandóság a magyaroknál még nagyobb volt, mint az oláhoknál. Ennyit a betegekről. Szóba kell még hoznom azokat, kik ideiglenesen vagy véglegesen rokkantakká válnak és a hadseregből elbocsáttatnak. (Halljuk!) Az élelmezési állományból ideiglenes rokkant jut egy évre 8088, tehát 0.305Voo, egészen rokkant pedig 9265, tehát 0.35 ! A>o; halott volt 1411, öngyilkos 394, véletlen szerencsétlenség által kimúlt 102; tehát összesen 19,271 ember, vagyis ezer ember közül 72 ember az, a mi évenként a hadseregből a
