Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-31

81. országos ülés dec*ember 12. 1887. 34\ ládokból szoktak betöltetni. Ha Máriássy, Görgey, vagy Ghyczy altábornagy ok vagy ezeknek egyikével, kik a honvédség fejlesztése körül annyira kitűntek s a kik oly régi családok ivadékai, hogy a Habsburg-ház nem ült még a trónon, mikor már ezek Magyarországon várurak, régi nemesek voltak, töltetett volna be ez állás, az is helyén lett volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tudom, hogy ez a korona joga, de bizony a nemzet óhajtásainak tekintetbe vétele nem csökkentette volna, hanem a nemzet ragaszkodását a dynastiához még szorosabbra fűzte volna. És bizonyára ezen altábornagy ok bármelyikének vezérlete alatt azon gárda őrködése mellett csak oly nyugodtan hajthatta volna fejét álomra a magyar király, mintha bárki más őrzi az álmát. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek azon körülmények, melyeket én csak óhajtásképen előadni bátorkodtam, hogy a magyar nemzet az ily dolgok által nyerhető meg és bizalma ily módon fokozható. De, ugy látszik, a korona tanácsosai a nemzet ily aspiratióit nem hajlandók megérteni, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Említettem a fegyvergyár ügyét. Ez azon kérdés, mely talán a budget-tárgyalásig sem halasztható, legalább én igen óhajtom megpendítését annyiban, a mennyiben mikorra a honvédelmi ministeri tárcza költségvetése tárgyalás alá kerül, talán már benne leszünk februárban, vagy még azon is túl s ha akkorra valami ideiglenes szerződés féle köttetik, azt mondhatná a minister ur, hogy későn szólalunk fel. Ezért bátorkodom a magam részéről ezen alkalommal ehhez hozzászólani. (Sálijuk ! a szélső baloldalon). Én óhajtom, hogy ez a fegyvergyár létrejöjjön s azt hiszem, óhajtása ez pártkülönbség nélkül mindenkinek. Ez olyan kérdés, melyre nézve talán épen ugy, mint a hogy a népfölkelés felszerelésére egyhangúlag szavaztuk meg a 8 milliót, e házban teljes egyetértés uralkodik. A magyar fegyvergyár felállítását pártkülönbség nélkül e parlamentnek, remélem, minden tagja óhajtja, azonban igen nagy kérdés: a fegyvergyár miként és hol felállítása, A mikéntre nézve a szerződések pontjainál fogok szólani, abba most bővebben belebocsátkozni nem akarok. De a hol kérdésére van néhány megjegyzésem. Az első kérdés itt a harczászati, a mennyiben a fegyvergyárat az országnak egy katonailag biztosított pontjára kell építeni. Az osztrákok igen jól tudták, miért építették fegyvergyárukat Stájerországban és miért nem Csehországban vagy Morvaországban ? Ezek tán industriosusabbak, de ők a katonai szempontot, a Duna és a hegységek által való megvédettséget vették figyelembe. Magyarországnak, miután észak és kelet felől egész határán véderődítésekkel nem bir és az északi erődítmények elhanyagoltatván, újakkal nem pótoltattak, egyéb védelme az észak vagy kelet felől jöhető támadások ellen, mint a Duna, nincs. Két főerődítményünk Komárom és Pétervárad, ezek egyike hatalmas pont a nyugati ellenség ellen, ámbár ilyen talán ez idő szerint minket nem fenyeget; délről jöhető ellenség ellen elég biztosítékot nyújt a másik. Azonban a Duna vonala is a középponton keresztül törhető, mig a főváros kellőleg megerősítve nem lesz, bár ugy tudom, hogy a hadügyministeriumban már ez iránt terv is létezik, ámbár ennek kivitelénél óriási rayont kell a főváros fekvésénél fogva befoglalnia. Hogy ez mikor fog megvalósulni és óhajtandó-e, hogy megvalósuljon, vagy hogy Budapest nyilt város maradjon-e, arról most szólani nem akarok. Tény az, hogy a Duna1 vonal, egyetlen harczászatilag biztosított vonalunk, következőleg a felelet könnyű, t. i. a fegyvergyár a Duna-vonal mögött, vagyis a túladunai megyék egyikében áliittassék fel. Sopront azért nem tartanám czélszerűnek, hogy közel van Stájerhoz és Bécshez és a mely ellenség Stájert és Bécset fenyegeti, az elvette Sopront is, tehát keletre, a Duna felé kell feküdnie azon pontnak. Én alkalmasabb pontot a fegyvergyár számára, a helyi viszonyokat figyelembe véve, nem tudok Pécs városánál. Van vasúti összeköttetése, kőszénbányája és ami fő, van honvéd-sátortábora, a melyben összegyűlendő legénység a fegyvergyárnak mindenkor biztosítására szolgál. Léteznek ott továbbá régi vasgyári épületek, melyeknek adaptiója igen olcsón volna lehető. Viz van mellette. A dunai közlekedés és a vasúti vonal által a drávai városokkal való közlekedés nagyon könnyű. Minthogy igen sok bányamunkás lakja, a munka is igen olcsó, a mi egy fegyvergyár felÁllításánál lényeges kérdés. De ha, továbbá az az országos csapás, mely széltében fenyegeti már a dunántúli megyéket is, t. i. a phylloxera ezen vidéken is elhatalmasodik, akkor a munka még olcsóbb lesz a fegyvergyárra nézve is, mert igen sok munkás marad kenyér nélkül, (ügy van! a szélső báloldalon). Egy fegyvergyár felállítása máshol, még magában a fővárosban is, mig ez megerődítve nincsen, de még ha megerődittetnék is, nem volna oly biztos. Pécs mellett talán még N.-Kanizsa jöhetne szóba. De ennek nincsen vize és nincsen sátortábora, mely határozottan Pécsnek nyújt előnyt. Szeged, Nagy-Várad szerintem nem eléggé biztosítottak egy északról vagy keletről jöhető támadás ellen. Különösen N.-Várad. Szegeden pedig egy körülmény nem teszi ajánlatossá a fegyvergyár építését, bár részemről óhajtanám e nagy városnak ily módon való emelését is. Azonban a minister ur emlékezni fog, vagy ha még akkor nem vezette a rainisteriumot, az esetben meg fogja találni nyomait annak a körülménynek,