Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-31

81. orszAgos Rlés deczembír 12. 1887. 339 szolgálni, mint az akkor nem alkotmányosan szervezett osztrák hadseregben. Az 1863 —1869. évek közti időből való hadszökevényeket következőleg nem lehet, legalább szerintem, azon cathegóriába sorozni, a melybe azok tartoznak, a kik az 1869 iki véderő-törvény megalkotása után szöktek meg ha elkötelezettségük elől. Én helyeslem azt, ha ugyan még van gyakorlati czélszerüsége, hogy az 1869 óta levő hadkötelesek továbbra is nyilvántartassanak, de hogy ezekkel az 1863—69. közti ideiből valók is egy Cathegóriába helyeztessenek, azt semmikép sem helyeslem, a nélkül azonban, hogy e felszólalás által akárminemű biztatást vagy engedékenységet látszanám nyújtani a hadkötelezettség elől elvonultaknak ; mert a mióta ez ügy alkotmányos utón van rendezve, az ilyenek törvényszerű szigorú megbüntetését kívánom. Azonban minden jogász tudja, hogy még a legsúlyosabb bűntetteknél is vannak bizonyos elévülési határidők. Eddigelé azonban a hadköteles menekült büntetésénél elévülési, határidő kitűzve r nem volt. En elismerem, hogy vannak oly bűntények, mint például a hazaárulás, a melyre nézve soha elévülés nem lehetséges, mert a közérzület és a történelem annak büntetését soha elengedni nem fogja; (Helyeslés a szélső balon) de mikor az emberölés és más súlyos bűntényekre nézve is a büntető-codexekben bizonyos elévülési határidők vannak kiszabva, akkor mégis az általános igazsággal tartanám azt megfelelőnek, ha a hadkötelezett szökevényekre vonatkozólag is bizonyos elévülési határidő tűzetnék ki, annyival inkább, mivel az 1863—69-iki időből és az 1869. utáni időbői való hadkötelezett szökevények közt alkotmányjogilag is lényeges különbség van. Kívánságom az, hogy a honvédelmi minister ur, a mikor a véderőtörvény meghosszabbítása, illetve módosítása iránt a tárgyalásokat a közös hadügyministerrel megkezdi, vagy ha már megkezdette, folytatja, ez a kérdés is vettetnék föl, hogy e kérdésben is előterjesztést tehessen annak idejében a t. képviselőháznak. Megjegyzem még, hogy a hadkötelezett szökevények hazánk határszéli részeiből valók, kik ennélfogva könnyen menekülhetnek. Az ország délkeleti részéből, például Brassó, Fogara s és Szeben vidékéről valók leginkább ezek és sok van, a ki ugy látszik, e ezélból megy ki. Trencsén vidékéről, Sárosból és a felső-magyarországi határszéli vidékekről is sok ilyen menekült. Ezeket a nyomor űzi ki az országból, ezek kimennek megélni Amerikába és tulajdonképen ezek a nyomor szökevényei, nem annyira szándékos hadkötelezett szökevények. Az ország belső részeiből való szökevényeknek száma csekély és nem a magyar faj az, a mely magát átlagosan és nagyban véve a hadkötelezettség alól elvonná. A ki e 95,000 hadkötelezett szökevény hovávalóságát veszi figyelembe, igazat fog nekem adni abban, hogy az ország más ajkú lakosai járnak elől e nem szép erény gyakorlásában s hogy e szökevények legnagyobb száma ezekből kerül ki. Ennyit ezen kérdésről. A másik idetartozó kérdés a sorozó járásokban felhívott 4-ik korosztályokat illeti. A t. minister ur helyesen cselekedte, hogy e kimutatásokat most kinyomatta és szétosztatta s így tudhatjuk, hogy mely sorozó járásban hivták be a negyedik korosztályt, vagy a sorhad, vagy a honvédség, vagy mind a kettő számára. A kimutatásból az a nem nagyon örvendetes körülmény derül ki — mint az előadó ur is említette — hogy a 367 sorozó járás közül csak 75-ben nem vették igénybe a negyedik korosztályt. Ez igen szomorú eredmény, mert még a leggazdagabb vidékeken is sűrűn vették igénybe a negyedik korosztályt, tehát még ott is, a hol a lakosság legjobban táplálkozik s igy a hadkötelezettség teljesítésére a legalkalmasabb. Ez arra enged következtetni, hogy a mostani nemzedékben bizonyos degeneratio tapasztalható, vagy legalább később történik a testi kifejlés, mint azelőtt. Én inkább az utóbbit akarom hinni, azaz a későbbi kifejlődést, a minek a terjedő nyomor és a rossz táplálkozás szokott oka lenni. De a több évi kimutatásokból mindenesetre constatálható, hogy mióta a katonai gyakorlatok nagyobb testi megerőltetést kivannak az ifjútól, a befejezett 19-ik év kissé korai a hadkötelezettség teljesítésére. Ezért üdvös volna, ha ifjaink egy évvel később, tudniillik huszadik évük befejezése után kerülnének sorozis alá. Csak ez segíthetne a bajon. A nősülési engedélyt illetőleg pedig azt hiszem, hogy a 18 ik évüket betöltött ifjakat ne korlátozzuk a házasodásban. Azért, ha házasok is — kivéve azt az esetet, hogy öreg apjukat vagy anyjukat kell eltartaniuk — rászoríthatok a katonai kötelezettség teljesítésére. A házassági engedély e korábbi megadását már a népszaporodás szempontja is kivan]a. T. ház! Ezeket akartam szorosan az újonezozási törvényre nézve elmondani. (Halljuk ! HaMjuk!) De minthogy a véderőről, különösen a közös hadseregről ritkán nyilik alkalom tüzetesen szólni e teremben s ez csak a költségvetés tárgyalása és az újonezok megszavazása alkalmával van némileg módunkban, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy némely oly körülményről is szóljak, mely szorosan nem tartozik a sorozási actushoz. Előhozom e körülményeket azért, mert e bajok egyikétmásikát aeut jellegűeknek tartom, ugy hogy félő, ha később szólalok fel, tarde post festa cantare lenne. Mindenekelőtt a fegyvergyár kérdését akarom röviden szóba, hozni, de engedjék meg, hogy előbb egy más dologról szóljak, A szombati ülésben érdekes vita folyt a hon43*