Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-31

338 31. *rmásoi ülés fleczemlter 12. 1887. alapján az 1888-ik évre az ujoncz- és póttartaléki jutalék megszavazását. Miután a véderő-bizottság meggyőződött arról, hogy a jelenlegi törvényjavaslat a fennálló törvényeknek megfelel, a bizottság nevében ajánlom a törvényjavaslatnak ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását. Végül van szerencsém felemlíteni, hogy a törvényjavaslattal egyidejűleg az 1886. május 31-én tartott ülésben 1,718. sz. a, hozott határozat értelmében, mely egy korábbi, 1884. február 12-én 3,874. szám alatt kelt határozatot megváltoztatott, bemutattatott a honvédelmi minister által, azon kimutatás, melyből kitűnik, hogy mely sorozó járásokban hivatott be g illetőleg vétetett igénybe az 1887-ben lefolyt utolsó fősorozás alkalmával a IV. korosztály. Ezen korosztály -367 sorozó járásban hivatott be, nem hivatottbe 276ban. Azon 367 sorozó járásban, a melyben a IV. korosztály behívatott, igénybe vétetett tényleg e korosztály a hadsereg és a honvédség részére 128 járásban, csak a hadsereg részére 148 járásban és csupán csak a honvédség részéne 16 járásban igy összesen 292 járásban. Ellenben nem vétetett igénybe, daczára annak, hogy felhívatott, 75 sorozó járásban. A 292 sorozó járásban felhivatott összesen a IV. korosztályból 25,141 hadköteles és ezek közül beosztatott a hadsereghez 873, a póttartalékhoz 564, a honvédséghez 583 és igy összesen a IV. korosztályból 2,020 hadköteles. Ezek felemlítése után van szerencsém a törvényjavaslatot a t. háznak újból is elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Évenként, midőn a jelen törvényjavaslathoz mindenben hasonló törvényjavaslat a következő évi ujonczozásra vonatkozólag megszavazás végett előterjesztetett, azon párt részéről, a melyhez szerencséin van tartozni, elveinkhez való állhatatos hűségnél fogva meg szokott történni ama kijelentés, mely szerintünk a magyar alkotmány egyik legsarkalatosabb jogával függ össze. (Ugy van! a szélső balfdöl.) Az 1848-iki törvények ugyanis hazánknak biztosítják tíz önálló hadsereget. Ezen törvények képezik alkotmányunknak alapját és mi, azok teljes helyreállítását minden törvényes eszközzel óhajtjuk, sőt követeljük. Minthogy pedig az államjogi fogalmak szerint önálló állam önálló hadsereg nélkül nem létezhetik, tehát ugy ezen alkotmányjogilag kétségbe nem vonható alapigazság valamint az 1848-iki törvényekbe letett joga alapján nemzetünknek, van szerencsém azon párt nevében, a melynek megbízásából felszólalok, kijelentem, hogy mi, az ezen padsorokon ülők, ugy, mint a lefolyt években, a közös hadsereg számára ujonezot a jövő évre sem szavazhatunk meg, mert a közös hadsereg viszonyát alkotmányosan olykép kívánják megváltoztatni, hogy az nemzeti Önálló hadsereggé változtassák át és ne csak a souverainitás egyik factorának, a koronának, hanem a souverainitas másik factorának, a nemzetgyűlésnek vagyis a nemzetnek felelőssége alá helyeztessék és az alkotmányra s töxvényekre is esküt tegyen. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ez a mi óhajtásunk és merem állítani, hogy a nemzet millióinak óhaja is ; mert minden magyar ember szivébe mélyen be van ez vésve s azok, a kik ez idő szerint kevesebbel megelégszenek, jóformán csakis az opportunitásra hivatkoznak. (Ugy van! szélső balfelöl.) Az én meggyőződésem legalább az, hogy ezen óhajtás csak a legutolsó magyar emberrel fogna eltűnni; azonban remélem és hiszem, hogy az időviszonyok és uralkodónk bölcs belátása is hovatovább ténynyé engedi valósulni a nemzet ezen óhajtását, mely ugy alkotmánimnknak, mint a trónnak egyaránt erőssége leend. (Helyeslés a szélsőbalon.) Midőn van szerencsém pártom megbízásából e kijelentést tenni, a törvényjavaslatra nézve elismerem, hogy az alakilag a most fennálló törvények kívánalmainak megfelel; mi azonban elveinkhez képest hiven ragaszkodunk az 1848-iki törvények teljéhez és az önálló hadsereghez, következőleg kénytelenek vagyunk az ujonczokat megtagadni. De legyen szabad ez alkalommal a t. honvédelmi minister úrhoz egy pár oly kérdést intézni, a melyek szorosan az újonczozás keresztülviteléhez tartoznak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a hadköteles szökevények kérdéséhez óhajtok rövideden szólani, a mint ezt a véderc-bizottságban is tettem. Ezek száma a magyar korona tartományaiban és országaiban igen tetemes és a mint a t. minister ur kérdésemre válaszolni szíveskedett, mintegy 95,ÜOO-re megy. A szökevények ezen létszáma azonban nem valami új keletű, mert ezek számítása és nyilvántartása 1863 óta datálódik. Én, t. ház, helyesnek tartom azt az elvet, hogy az állam védelmében minden arra képes honpolgárnak fegyverrel is kötelessége részt venni, következőleg a hadkötelesség elől való elszökést törvényeink szigora által büntetendő ténynek tekintem. Azonban ez főképen s mondhatni, kizárólag alkotmányos szempontból véve, csakis a koronázás utáni időkre fogadható el; s tulaj donképen csak 1869-től kezdve, midőn az első sorozás az 1868-iki törvények alapján tartatott. Ezt mindenki pártkülönbség nélkül el fogja ismerni, mert a többség soraiban is ülnek oly férfiak, a kik a koronázás előtti időben, 1863-ban, a mely évtől a hadköteles szökevények számittatnak, még fegyverrel kezükben állottak szemben az osztrák hadsereggel és sokan magyar ifjaink közül készakarva távoztak külföldre, az akkori viszonyoknak megfelelően, másképen és másutt óhajtván hazájuk ügyéneíj