Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-30

334 3Ö országos ülés deezember 10. 1&87. nincs ugyan nyugdíjazva, hanem egyelőre csak betegnek jelentette magát, de kijelentette, hogy legközelebb kérni fogja nyugdíjaztatását. Ezek az urak mind saját kérelmökre lettek nyugdíjazva. (Mozgás.) Arról, hogy ezen urak a 30-as években és részben a 40-es évek elején kezdték szolgálatukat, hogy tehát korosabbak, nem tehet senki. A korosodás, a vénség kelletlen vendég, azt tudjuk mindnyájan. Vájjon arra valónak érzi-e magát valaki, hogy tovább folytassa a szolgálatot, vagy sem/ azt ugy hiszem, ő rá kell bizni; csak az illető egyéniség maga illetékes annak megítélésére; más ember nem érzi azt, a mit o erez, iit! fárasztó gyakorlatokról van szó. A hadosztály-parancsnok hivatva van arra, hogy a hadosztályt minden körülmények között lóháton vezesse; tehát nemcsak szellemi megerőltetéssel jár a parancsnokság, de jár testi megerőltetéssel is. És valamint minden múlékony a világon, ugy méltóztatnak tudni, hogy az emberi erő is egy bizonyos korban ellankad. És ha az illető azt mondja: én többé nem érzem magamat arra alkalmasnak, hogy a fáradalmakat elviseljem, nincs ember, a ki arra bírhassa, hogy'tovább megtartsa a szolgálatot, mikor a törvény szerint feljogosítva van, hogy a törvény kedvezményével élve, kérhesse nyugdíjaztatását. Egy sincs azon urak közül, a ki a 60-ik évét túl nem élte volna. (Egy hang a szélső baloldalról: Hát Albrecht főhercseg?) Erre i°. bátor vagyok válaszolni azzal, hogy vannak a hadseregben alkalmazások, a melyek annyi testi fáradsággal nem járnak, mint a hadosztály-parancsnokság. A hadtestparancsnok vagy hadsereg vezére még hadjárat alatt is kocsin mehet a hadsereggel, azoknál inkább a szellemi tehetség jön szóba, holott a hadosztály-parancsnok kénytelen mindig lóháton vezetni a hadosztályt. Ez nagy különbség. A szellemi tehetség megvan néha a 80—90 éves embereknél is, mint van erre példa: de testi erő, az lankad abban a korban. Hogy az, a ki hadosztályt vezet egész nap lóháton legyen és aztán még éjjel dolgozzék, erre 60 éves vagy 60 éven túl levő ember alig képes és ha van rá példa, az csak a kivételek közé tartozik és annak csak gratulálni lehet. (Helyeslés.) Azon urak kezdettől fogva kitűnő szolgálatot tettek a honvédségnél; küzdöttek a kezdet nehézségeivel és hogy a honvédséget oly fokra hoztuk, a melyen tényleg van és hogy az csakugyan jelentékeny tényezőnek tekinthető egy alkalmilag elrendelendő mozgósításnál, az nagyrészt ezen uraknak köszönhető. (Ez- igaz! a szélső balon.) De ha mindjárt a honvédség díszére is váltak, a miben kétség nincs, mert ugy ő Felsége, mint a nemzet elismerése kisérte őket, azért ne méltóztassanak elfeledni, hogy a fa díszére a levelek szolgálnak és habár őszszel a levelek lehullnak is, azért a törzs tovább fennáll és új leveleket hajt. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Minthogy ezen urak magák kérték nyugdíjaztatásukat és minthogy csakis magyar emberek által pótoltatnak, az intézmény, mint olyan, legkisebb csorbát sem szenvedett. (Helyeslés jobbfelől.) A mi az előléptetést illeti, azt méltóztatott említeni, hogy a szóban levő urak talán mellőztettek. Nincs sehol kimondva, hogy a honvédségnél szolgáló tábornokok hadtestparancsnokok nem lehetnek; sőt ellenkezőleg, határozottan tudom, hogy megvan a szándék, a honvédségnél szolgáló tábornokot, a ki arra való, hadtestparanesnoksággal megbízni; de annak megítélését, hogy az egyik vagy a másik arra való e vagy nem, méltóztassék azokra bizni, a kik arra hivatvák. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Mert sokan vannak a hivatottak, kevesen a választottak. (Tetszés a jobboldalon.) Megvallom, kötve hiszem, hogy Ugron Gábor t. képviselő ur iránt ezek az urak valami nagy hálával lehetnének felszólalásaért. Én legalább a magam részéről megvallom, ha ezen urak helyzetében volnék, nem kérnék belőle. (Derültség jobbfelől) Kérem ezek után a t. képviselőházat, hogy mivel a szóban levő urak véletlenül egykorúak, véletlenül egyszerre kérték nyugdíjaztatásukat, kényszeríteni nem kényszerítette őket rá senki; minthogy semmiféle hátsó gondolat itt fenn nem forog (Egy hang a baloldalon: Máriássy is maga leérte ? Zaj.) Tessék az ellenkezőt bebizonyítani! (Egy hang: Edelsheim-Gyulay is kérte! Zaj a balés a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) minthogy egy szóval a honvédség intézményének tekintélye, mint olyan, legkisebb csorbát sem szenvedett: kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobbaldalon.) Ugron Gábor: Hogy a minister ur saját cselekedeteivel meg van elégedve, azon én legkevésbé sem csodálkozom; ez nem az emberi tökéletességekhez, hanem az emberi hiányokhoz szokott tartozni. Hogy a minister ur nem kér az én felszólalásomból, ez lehet teljesen a minister urnak magán-izlése; de a mig itt a képviselőházban ministeri széken ül, addig egy képviselőnek felszólalását respectálni tartozik (Helyeslés a szélső baloldalon) és akár kéri, akár nem, meg fogja kapni. A mi pedig a minister urnak azon megjegyzését illeti, hogy kevesen vannak a hivatottak, sokan a választottak. — B. Fejérváry Géza honvédelmi minister : Megfordítva Ugron Gábor: Tehát sokan vannak a hivatottak, kevesen a választottak. (Ugy van I a jobboldalon.) A minister ur midőn ezt mondta, azon