Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-30

30- orsíágos ülés deczember 10. 1887. 333 végig tekintek, azt látom, hogy mindnyájan férfierejüknek ha nem teljében, de mindenesetre kellő birtokában vannak. (Igás! Ugy van! a szélső 'baloldalon.) Ha pedig szellemi képessségeiket tekintem, ugy minden magasabb katonai ténykedésükben, hol a közös hadsereg mellett vagy manőverek alkalmával a közös hadsereggel szemben kellett működniök, azt láttam, hogy ezen működés nem az ő hátrányukra ütött ki. (Igaz! ügy van! Élénkhelyeslés a szélső balfelöl.) Nemcsak hogy kiállották az összehasonlítást, hanem ez egyenesen az ő előnyükre vált. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Úgy van!) Miután tehát szolgálati okot nem tudok feltalálni ezen féidiak nyugdíjaztatásának indokolására, kell, hogy keressünk egy másik okot; kell, hogy keressük a politikai okot. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Mert kétségtelen, hogy mikor egy hadseregnek majdnem minden magasabb rangú tábornoka nyugdíjba küldetik, már magában azon tömegességben bizonyos czélzatosság, bizonyos demonstrátió rejlik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Nyugtalanság és ellenmondások a jobboldalon.) Ha nem, akkor ez egy nagy tapintatlanság a nemzet ellen, mely millióit hozza áldozatul a honvédség fejlesztésére akkor, midőn Austria a maga honvédségével szemben nagyon fukarul jár el; akkor, midőn a trón és haza védelme tekintetéből a honvédség fejlesztésére sem a törvényhozás, sem a nemzet soha meg nem tagadta, a mit tőle joggal kívántak s igy meg is várhatta volna azon kíméletet, hogy azon férfiak, a kik az ő szemében az institutiót alapították, fejlesztették, ne rögtönösen, ne egyszerre és tömegesen nyugdíjaztassanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Politikai oknak kellett tehát fennforogni. Mindenfelől az hangzik, hogy a honvédségnél volt ezen altábornagyokat azért kellett nyugdíjazni, mert hadtestek vezetésével nem lehet őket megbízni. Az ilyen argumentatióknak, t. ház, az ember nem köteles hitelt adni. Vizsgálni kell, hogy igazak-e vagy nem? (Halljuk!) Mit tapasztaltunk ? Azt, hogy Máriássy altábornagy praetereáltatott és elébe helyeztetett egy rangban nála sokkal fiatalabb, Braumüíler nevű altábornagy és ez bízatott meg hadtest parancsnoksággal. Ha végig tekintünk a sorozaton, a most nyugdíjazott altábornagyok mindegyike olyan rangfokon állott, melynél fogva joggal várhatta volna, hogy vagy ezredtulajdonos legyen, vagy hadtestparancsnoksággal bizassék meg. Azt jól tudjuk, hogy a honvédség altábornagyai közül még egyetlenegy sem emeltetett táborszernagyi méltóságra, hanem már előbb nyugdíjaztatott (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) és épen mikor már a hadtestparancsnokság átvételére került volna a sor, midőn a honvédségnél alkalmazott tábornokok már ott állottak, hogy elfoglalhassák az őket megillető helyet, akkor nyugdíjaztattak. Mit mutat ez? Mi magyarok eddig csak azt tudtuk, hogy a magyar honvédség egy alárendelt helyzetbe hozott institutió, melynek nem szabad, hogy tüzérsége legyen, nem szabad, hogy műszaki csapatai legyenek, nem szabad, hogy tábornokai legyenek, hanem mindezeket a közös hadseregtől kell kapnia, hogy működő hadseregnek, működő hadosztálynak, vagy hadtestnek jellegét megkaphassa.Es most mittapasztalunk?Azt, hogy nemcsak az intézmény van alárendeltségi helyzetbe juttatva, hanem már azokat az egyéneket is, a kik életük javát, munkásságuk és képességük egész teljét ezen intézmény szolgálatára fordították, vagy nem képes a magyar kormány clőhaladásuk útjában megvédelmezni, vagy a magyar kormány is hozzájárul, hogy ők nyugdíjaztatván. ez által ne csak a honvédség intézménye, hanem még azok az egyének is, kik a cs. és kir. tábornoki karból a magyar honvédség szolgálatában állottak, mintegy disqualificáltassanak. (ügy van! a szäső baloldalon.) T. ház! Nem akarom hosszasabban fejtegetni ezt a kérdést, mely már a háznak egy bizottságában is szóba hozatott. Eöviden csak felolvasom interpellatiómatésbefogom várni a minister urnak válaszai, hogy majd akkor nyilatkozzam. (Olvassa): „Kérdés a honvédelmi minister úrhoz. Tekintve a honvédség intézményének eddig elért sikereit; tekintve Magyarországnak a honvédség fejlődése érdekében a kölcsönösségen felül magasra fokozott áldozatkészségét; tekintve a honvédségnek a közös hadsereggel szemben mindjobban érvényesített alárendeltségét, a mi már az elnyomatáshoz kezd hasonlítani; kérdem a honvédelmi minister úrtól: Van e tudomása azon okokról, melyek a honvédségnél alkalmazott császári és királyi altábornagyok tömeges nyugdíjazását előidézik? Ha van tudomása, szándékozik-e azon indokok közlése által a felzavart közvéleményt megnyugtatni ? Helyesnek tartja-e a honvédség fejlődésére, vezetésére és vezérletére a legmagasabb állású tisztek egy időben és tömegesen való nyugdíjazását?" (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpeílatió közöltetik a honvédelmi minister úrral. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister : T. képviselőház! Ha méltóztatik megengedni, kész vagyok az interpellatióra azonnal válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselő ur felhozta, hogy az utóbbi időben a honvédségnél alkalmazott több tábornok nyugdíjazva lett. Ez tény, de megjegyzem, hogv az említett urak közül egy még tényleg