Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

238 25. országos ülés deczember 3, 1887. titkár ur, ezt a doctrinát maga is fenn akarja tartani, azt mondván, hogy concret eset nem bizonyít, ha általánosságban beszélünk: tessék concret esetet felhozni. így a pénzügyi administratiót jóvá, humánussá soha sem tehetjük. Végig mehetek, végig mehet bárki is alkotásainkon a pénzügy terén, de as egyetlen pénzügyi bíróságot kivéve, mely messze is van az ország minden részétől s magasan is van, mint a hogy a czárról szokás mondani s hozzá oly drága — mondom — ezen egy pénzügyi bíróságot kivéve, alkottak Önök sok törvényt, de olyat, mely az adófizető közönség igazait megóvni s ha sérelem van, azoknak orvoslásán könnyen, gyorsan és olcsó szerrel segítene, olyant nem alkottak egyetlen egyet sem. (Igaz! ügy tan ! a szélső haloldalon.) Azt mondja a t. államtitkár ur, hogy én bizonyosan nem néztem át Francziaországnak, Belgiumnak s nem tudom még miféle országoknak pénzügyi törvényeit, szabályait. Igaza van, nem néztem át. Bár volna időm, módom és tehetségem azokat átnézni. Hanem én meg azt állítom, a t. államtitkár úrral szemben, hogy hiába mondja, hogy a mi törvényeink, rendeleteink, szabályaink, utasításaink aránylag oly csekély számúak és egyszerűek. Méltóztassék elolvasni az 1876. XV. törvényczikk 83. szakaszát. Ha talál e házban vagy a házon kivül egyetlen szakembert, a ki 24 óránál kevesebb idő alatt megérti azt a szakaszt, ha talál olyat, ám számítson reám a politikai téren is mindig. (Derültség.) Megtehettem volna, hogy felolvassam, de nem akarok operetti jelenetet előidézni, (Halljuk! Halljuk!) pedig elég érdekes dolog. (Halljuk! Halljuk;f) Kíváncsi vagyok Körösi Sándor képviselő ur képes lesz-e ezt megmagyarázni egy hét múlva. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) (Olvassa): 83. §. Az 1868. évi 21., 24., 34., az 1870: 55. és az 1873: 8. t.-czikkek, valamint az 1868: 26., az 1870: 49., az 1881: 58. és az 1873: t. t.-czikkeknek, az 1875: 22., 24., 26., 27. és 29. t.-czikkek határozmányai után még érvényben maradt részei, végre az 1885: 24. t.-cz. 17. §-ának az ezen törvényczikkekkel behozott adók kirovásának eddigi módjára vonatkozó ren delkezése, az 1875: 26. t.-cz. 29. és 31. §-ai, az 1875: 29. t.-cz. 38. §-a a jelen törvény életbeléptetésének napjától kezdve hatályon kivül helyeztetnek. Az 1875: 26. t.-cz. 29—31. §-ai és az 1875 : 29. t.-cz. 38. §-a a jelen törvény életbelépésének napjától kezdve hatályon kivül helyeztetnek. (Nagy derültség a szélső haloldalon.) Hát mi helyeztetik hatályon kivül ? (Zajos derültség a szélső haloldalon.) (Olvassa): Az 1868 : 22. t.-czikknek a házadó kivetése elleni felszólamlások elintézését szabályozó 31—48. §§-ai pedig 1877-ik év január első napjától kezdve érvényen kivül tétetnek. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Ilyenek alakilag az Önök törvényei és rendeletei. Most már én elhiszem, hogy Belgiumban és Francziaországban még rosszabbul van a dolog, csakhogy akkor ottan nagyon rosszul kell lennie. (Nagy derültség a szélsb' baloldalon.) Azt mondja a t. államtitkár ur, hogy Olaszországban, Austriában, Francziaországban és még Schwaicban is Genfben a birtok átruházási illetékek magasabbak, mint nálunk. Ez meglehet, hanem a t. államtitkár ur is ép abban a gyönge hibában szenved, mint a t. előadó ur és ebben az az általános praxis önöknél, hogy ha valamely terhet kell indokolni és ha találnak a kii]földön rá példát, kimennek oda és hoznak argumentumokat hozzánk; de a mikor a társadalom érdekeinek előmozdításáról, a szabadság biztosításáról és a? anyagi érdekek felvirágzásáról, a közgazdaság emeléséről és mindarról van szó, a mi a nemzet javára és méltóságára czélszerű és szükséges, akkor önök soha sem mennek a külföldre példákért. Nagyon lekötelezne az államtitkár ur, ha Olaszországra, Frahcziaországra és Genfre hivatkozván a tekintetben, hogy ott nagyobb az átruházási illeték, egyúttal megmutatná azon összehasonlító táblázatot, a mely kitüntetné az ottani hivatalos árverési hirdetések sorát és tömegét és összehasonlítaná a mi hivatalos lapunk árverési hirdetéseinek sorával és tömegével. És ha ott is akkora aránya van a kényszer-eladások rettentő tömege tekintetében, mint nálunk és az átruházási illeték még nagyobb, mint nálunk, akkor azt mondom, hogy az ottani ministerek még a mieinknél is rosszabbak, (Helyeslés és derültség a szélső haloldalon) de más következtetést akkor sem tudok vonni. Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. ház engedelmével lesz szerencsém pár rövid megjegyzést tenni előttem szólt képviselő ur szavaira. (Halljuk! Halljuk!) Először is ő azt mondotta, mikor bobrói választóimnál mulatozott, azt állítottam, hogy maga a fél hibás az esetben, ha nem reccurrál a helytelenül kiszabott illeték ellen. Erre nézve constatálom azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy homlokegyenest ennek ellenkezőjét állítottam; mertén azt mondottam, hogy igenis maga a fél a hibás, ha nem recurrál, mert törvényeink módot nyújtanak arra, hogy recurráljon; de megjegyeztem, hogy elimerem, hogy hiba van abban s hogy a községben nem a felet, hanem a községi elöljárót kellene e tekintetben felelősségre vonni. (Ellenmondás és mozgás balfelöl.) Mit tesz ez t. képviselő ur ? Azt, hogy én is elismerem, hogy (Halljuk! Halljuk!) akkor, midőn az administratio reformjáról