Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

25. országos ülés deezember 3. 1887. 239 lesz szó, mely nem oly tárgy, a melyet a kormány programmjába fel ne vett volna — hiszen a ministerelnök ur nemcsak határozottan kijelentette, hogy legközelebb az adininistratio gyökeresebb reformját fogja kezdeményezni, hanem nagyjában megjelölte az irányt is, melyben azt tenni akarja — e tekintetben orvoslásra van szükség Ezt mondottam és igy a vádat nem fogadhatom el, először azért, mert megjelöltem azt, hogy e téren van teendő: másodszor pedig azért, mert az általam felhozott példára nézve magam is elismertem, hogy ha valahol van, akkor itten van orvosolni való. (Helyes I és j öbbfelől) Még egy más kérdést is intézett hozzám t. képviselő ur, azt t. L, hogy arra hozzak fel egyetlen egy esetet, hogy megbüntettünk pénzügyi tisztviselőt azért, mert helytelenül járt el. Thaly Kálmán (közbeszól): Mert magasabb illetéket rótt ki! Wekerle Sándor: Erre nézve azt mondhatom, hogy a hány eset tudomásunkra jutott, mindazon esetekben a helytelenül eljáró tisztviselőt megbüntettük. (Helyeslés jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ha van illetéki tétel, a melynél, mint az örökösödési illetékeknél vitás lehet egy hetes tartozás beszámíthatósága és a melynél könnyen megtörténhetik, hogy egy pénzügyi tisztviselő magasabbra szabja ki az illetéket. Vájjon büntethető-e a pénzügyi tisztviselő, ha véletlenül azt mondja, hogy ezen bizonyos terhet beszámítandónak nem tartja; s nem arra vezetne-e hogy se hossza se vége ne legyen a pótilletékeknek, illetéki előírásoknak és a felek utólagos zaklatásának. Ha azonban valamelyik pénzügyi tisztviselő egyébként jár el helytelenül, megbüntetjük szigorúan. Tóth képviselő ur panaszt emelt egyszer, hogy helytelenül követeltek volt tőle egy illetéket. E miatt, t. ház, három tisztviselő vonatott fegyelmi eljárás alá hármat meg is büntettük. (Helyeslés jobbfélől.) Thaly Kálmán: Ferencz József-ordóval. (DerúTség.) Wekerle Sándor: Egy concret esetet is hoztam fel. T. képviselő ur még mulatozni méltóztatott az adókezelési törvény 83. §-ával, azt mondván, hogy a ki megmagyarázza azt neki, annak, akár politikai pártjához is hozzá szegődik. Eötvös Károly: Azt nem mondtam. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor: Nem szólok, t. ház, azon politikai felfogásnak komolyságáról, hogy valaki pártállását egy szakasz megmagyarázásától teszi függővé; de egyet megjegyzek. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a törvények irányát tekintve magát a kormányt és a többséget terheli a felelősség, megengedem ; de ott, hol egy törvény szövegezéséről van szó, a felelősség nem lehet egyoldalú; mert a t, képviselő ur, ha helytelen a szakasz s ezt nem igyekezett javítni, ép ugy elmulasztotta kötelességét, mint mi, (Helyeslés jobbfélől. Zajos felkiáltások balfelöl) mert mindnyájunknak egyformán kötelessége helyes törvényt alkotni. (Helyeslés jobbfélől Zaj szélső balfelöl.) Ha valaki ugy fogja fel képviselői feladatát, hogy csak a merev negatio terén marad, hogy mindent helytelennek mond; hogy koronként egyegy tréfás jelenetet arangirozés ott, hol a cselekvés és törvényalkotás terére kellene lépni, azt mondja: ez nem az én feladatom, ezért ti vagytok felelősek, (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon) én a képviselői kötelesség ezen felfogását nem oszthatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezért köszönöm is a t. képviselő ur azon ajánlatát, hogy engem esetleg pártolni méltóztatik, de ily felfogás mellett nem kérek belőle. (Tetszés jobbfelöl. Zaj a szélső lalfe'ől) Még azt is méltóztatott említeni, hogy hamar életre halálra e kormány szolgálatába szegődtem, hát egy darabig csak elélek; de nem soká (Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) Nem tudom, milyen a t. képviselő ur felfogása szerény állásomról; de annyit mondhatok hogy nagyon természetesen, hogy ha életre halálra, azaz politikai meggyőződésem szerint nem szegődtem volna e kormányhoz, semmiért sem tettem volna. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső balfelöL) És engedjen meg nekem a t. képviselő ur, de én addig fogom szolgálni e kormányt, még pedig minden utógondolat nélkül és minden fentartás nélkül, mig ez politikai meggyőződésemmel megegyezni fog; (Élénk helyeslés jobbfélől.) Mihelyt azonban ez nem fog egyezni, nem fogok szolgálatában maradni. (Halljuk! Halljuk!jobbfélől. Mozgás szélső balfelöl.) Teszem ezt pedig nem ugy, mint a t. képviselő ur, a ki itt elég méltatlanul egyik képviselőtársam ellen az érdekeltség vádját hangoztatta. (Nagy zaj és mozgás szélső balfelöl.) Eötvös Károly: Nem igaz! {Hosszantartó nagy zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor: Bocsánatot kérek, a parlament nem iskola, hol a szavakat magyarázni lehetne, ha azok ily kényes természetűek. Ide jól megfontolt szavakkal kell jönni, melynek horderejét is meg kell ítélni tudni. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Hosszantartó nagy zaj szélső balfelöl.) Eötvös Károly: (Az elnök felé fordulva.) Micsoda minőségben szól most a képviselő ur? (Nagy zaj. Felkiáltások szélső balfelöl: Rendre! Elnök csenget.) Elnök: A képviselő ur a házszabályok 162. §-ánál fogva jogosítva van szólani. Tessék azután ha van észrevétele, ezt megtenni. (Helyeslés jobbfelöl.)