Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-25
25 országos ülés deezemlíer 3. 1887. 235 Ezen tapasztalás után a teljes objectiv eljárást kivánó, a haza sorsa iránt komolyan aggódó, a pénzügyi rendezést komolyan óhajtó férfiaknak mi lehet álláspontja? Az, hogy mi mindenekelőtt látni akarjuk magunk előtt azon tervszerű conceptiót, a mely a kibontakozásra vezet; kijelölve akarjuk látni magunk előtt azon eszközöket, a melyek ezen nagy czélt biztosítják és ha ezen eszközök előttünk rendszeresen és egyenként megjelelve állanak és ha azok összesége biztosítékot nyújt arra, hogy ezen czél el is fog éretni: akkor én legalább, de ugy hiszem, t. elvbarátaim az eszközök megszavazásától, vagy ezen czélra szükséges terhek elvállalásától visszariadni nem fogunk. (Helyeslés a báloldalon.) De addig, t. ház, mig a kormány terveit nagyrészben homály fedi előttünk; addig, mig egy ilyen az államélet minden ágára kiterjedő organicus egészet magunk előtt nem látunk; addig, mig nem látjuk a rendszabályok azon összességének képét, mely együttvéve alkalmazásában minden emberileg képzelhető biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a pénzügyi rendezés müve sikerülni fog: addig mi részünkről legalább könnyelműségnek tartanok a nemzet erejét tovább is az eddigiekhez hasonló, kárba menendő experimentatiókra felhasználni. (Élénk helyeslés balfelöl.) A t. államtitkár ur azt mondja, hogy a kormánynak mostani pénzügyi politikáját Horánszky t. barátom csak egyszerű állítással ítélte el s elítélésének indokolásával adós maradt. Igaz, t. ház. hogy mivel csak a budgetvita lesz az a tér, hol a pénzügyminister programmjában foglalt pénzügyi politikának részletes bírálatába bele mehetünk, mert azon kedvezőtlen helyzetben vagyunk, hogy indokainkat egész terjedelmökben ki nem fejthetjük. De egy pontra mégis bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni, egy oly pontra, mely köztünk contravers nem lehet. Én azt állítom és Horánszky t. barátom is azt állítja, hogy a kormány pénzügyi politikáját nem ismerjük, legalább oly tüzetesen nem, hogy abban a siker garantiáit felismerhetnők. Ezt a t. államtitkár ur tagadja és én erre most nem eombinatiókkal válaszolok, nem számításokkal, nem a valószínűségek emlegetésével, nem annak fejtegetésével, hogy be fognak-e folyni azon jövedelmek vagy nem, melyeket a t. pénzügyminister ur egyes forrásoktól vár, hanem válaszolok egy egyszerű ténynyel. Azt a t, államtitkár ur sem fogja tagadni, hogy a pénzügyministeri exposéban, illetőleg az abban foglalt programm egyik sarkpontját a szeszadó reformja képezi; a szeszadó reformja azon új forrás, melytől a legnagyobb jövedelmi többletet várja a kormány. Ez, t. ház, magában véve egyáltalán elismert eszme, de sikere tisztán attól függ, hogy a szeszadó reformja helyes irányban alkalmaztatik-e, vagy nem. Arra nézve pedig, hogy minő módon, minő irányban akarja a szeszadó reformját eszközölni, a t. pénzügyminister ur expozéjában minden sej te test is mellőzött, az előttünk teljesen ignota quantitas. (Ugy van! ügy van! balfelöl.) Midőn, t. ház, a kormány pénzügyi programmjának legfontosabb sarkpontja előttünk még ignota quantitast képez, akkor gondolom, senki sem fogja tagadni, hogy nem vagyunk azon adatok birtokában, melyek alapján megítélhessük, vájjon e pénzügyi politika sikert igér-e, vagy nem. Ez — gondolom —- legenyhébb kifejezése azon tényleges állapotnak, melyben vagyunk. (Helyes ! Igaz! bal felől.) És midőn ilyen nem contravert álható tény folytán a kormány pénzügyi politikája egyik sarkpontjában nemcsak előttünk, hanem az egész ház előtt, ma még ismeretlen mennyiség, akkor mi képezheti ítéletünk alapját? Akkor csupán a múlt tapasztalataira kell visszamennünk, akkor csak a múlt tapasztalataiból merített bizalom vagy bizalmatlanság alapján lehet e politikának várható eredményeire nézve következtetést vonni s akkor — gondolom — egészen igazolt az ellenzék álláspontja, ha azt mondja: a minister jövőre vonatkozó terveinek leglényegesebb részét nem ismerem, ennek folytáu arra, hogy az új terheknek rendszere, melyet ő contemplál, sikert fog-e elérni, vagv nem, semmi támponttal nem birok; (Helyeslés balfelöl) a múlt pedig engem arra tanít, hogy e kormány által már eddig is bőven alkalmazott összes tehei-emelések semmi sikerre nem vezettek ; tehát a dolgok jelen állásában nem tehetek egyebet, mint megállítani a gépezetet, mint megállítani annak a politikának tovább folytatását, (Tetszés balfelöl) mint minden ujabb teheremelést megtagadni addig, mig teljesen meg nem győzetem arról, miről meggyőződve most nem lehetek, mert a leglényegesebb pontot nem ismerem, hogy a contemplálf rendszabályok a maguk összeségében sikerre vezetnek. (Helyeslés balfelöl.) Ez,t. képviselőház, az ellenzéknek álláspontja ugy ezzel, mint minden teheremelést involváló javaslattal szemben és azt hiszem, hogy ez az álláspont a múlt tapasztalásai által teljesen indokolt. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azt a szemrehányást, mint ha ez a pénzügyek javítására irányzott komoly törekvéssel és akarattal ellentétben állana; az ellenzék nem érdemli meg. Én ennek az álláspontnak újbóli kifejtésére kértem szót s ennek és a Horánszky Nándor t. barátom által elmondottak alapján az előttünk fekv T ő törvényjavaslattól megtagadom hozzájárulásomat. (Elénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a bizottság előadóját és Eötvös Károly képviselő urat, mint kinek határozati javaslatát 10 képviselő aláirta. 30*
