Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-25
236 25. országos ülés dcczember 3. 1887. Dárdai Sándor előadó: T. ház! En ha nem foglalnám el ezen előadói széket, még akkor is jogomban állana Eötvös Károly t. tagtársammal szemben személves kérdésben szót emelni. tr * 0 ugyanis egyenesen hozzám fordulva azt mondotta, hogy kíméljem meg őt a pénzügyi bizottság bölcsességétől és különösen engem tisztelt meg azzal, hogy solidaritásba helyezve engem Hegedűs Sándor t. barátommal, azt mondta, hogy ketten vagyunk, kik a kormánynak minden előterjesztését jónak találjuk, habár ma ezt és máskor az ellenkezőjét javasolja is. Bocsánatot kérek, hozzá vagyunk szokva az efféle tompa fegyverek használatához, de ez esetben s vágás egyáltalában nem talált, mert a törvényjavaslatnak álláspontját azzal indokoltam, hogy ez egyszer a kormány fogadta el a pénzügyi bizottság utasításait, mert a pénzügyi bizottság jelölte ki, hogy az érték-minimum alapjául a tiszta j övedelem vétessék. Különben nehéz Eötvös Károly t. barátomat kielégíteni bármiféle bölcsességgel, mert megütközéssel kellett tapasztalni, hogy ő most helyteleníti az 1873 ik IX. t.-cz. alapját, midőn mi az ő általa annak idején követett bölcsességet követjük, mert ő akkor e törvényjavaslatot ezen oldalról megszavazta, ma pedig helyteleníti. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általában elfogadni. (Helyeslés.jobbfelöl.) Eötvös Károly í T. képviselőház ! (Bálijuk!) Az igen t. előadó ur, Dárdai Sándor barátom azt állítja, hogy ő ezt a kormányt tüskén-bokron a pénzügyi bizottságban mindig nem követi. Ha ez lelki megnyugtatására szolgál, én kijelentem, hogy elhiszem, hanem hogy a t. ház ehhez aztán hitének milyen erejével járul hozzá, e tekintetben méltóztassék a t. házzal számot vetni. Én azt hiszem, hogy t. barátomnak nem utolsó, sőt legkiválóbb erénye az, hogy ezzel a t. kormánynyal tüskön-bokron mindig együtt jár. A mi 1873-ban történt, természetesen én sok dologra nem emlékszem, a mi akkor történt, hanem elhiszem neki, mert egészen természetesnek találom, hogy én a 73-ki törvényt megszavaztam, mert én akkor azon az oldalon ültem, onnan jött a törvényjavaslat, tehát egész természetes, hogy megszavaztam, (Nagy derültség a jobboldalon) mert a mikor nem akartam valamit megszavazni, nem duzzugtam ott, hanem átjöttem ide (ÉVnk derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Most nevessenek!) és a mint nem vettem semmi hasznát annak, ha valamit ott megszavaztam vagy nem, ugy itt nem vallom kárát, ha nem szavazom meg, de ha nem vallom is kárát, fáj. Már megjegyeztem előbb, hogy 1873-ban egynémely áldozatra az egyensúly helyreállítása érdekében igenis készek voltunk mi is, de állítom, hogy én és barátaim, kik azon az oldalon ültünk, három cabinetet buktattunk meg egymásután azért, mert máskép, mint súlyos adóemeléssel, nem birtak az ország állapotán segíteni. Mi buktattuk meg őket, nem Tisza Kálmán és Ghyczy urak ezen a helyen, (ügy van! a szélső baloldalon) mert annyit mondhatok, hogy midőn azokon a padokon ültünk, Tisza Kálmán és Ghyczy urak oppositiój áriak komolyságában az utolsó évben ennyit sem hittünk (Élénk derültség a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon) és mi őket képeseknek sem tartottuk arra, hogy cabinetet buktassanak. Hanem megbuktattuk, mert súlyos lévén a pénzügyi helyzet, máskép azon segíteni képesek nem voltak, mint súlj r os adóemeléssel. A különbség kettőnk közt az, hogy mikor aztán jött egy cabinet, mely súlyos adóemelések mellett Ígérte a segítést, de sohasem komolyan, de akár komolyan, akár nem, sohasem teljesítette, sőt az országot a legsúlyosabb áldozatok daczára is, mind szomorúbb helyzetbe juttatta, akkor én és barátaim vagy kimaradtunk ezen parlamentből, vagy átjöttünk ezen helyre, a t előadó ur és barátai pedig támogatják azon kormányt némán. Ez a különbség a 15 év előtti dolgok és a maiak közt. Szalay Imre: Most tessék cadentiát mondani ! (Derültség a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Ha az államtitkár — nem államtitkár, hanem Wekerle igen t. képviselő ur, — a ki iránt elismerésemet nyilvánítom, mert annyi bizonyos, hogy mielőtt e házba jött volna, legalább régebbi tapasztadataim azt bizonyítják, ezen kormány pénzügyi javaslatait azon az oldalon, noha mindenki megszavazta, soha senki sem védelmezte más, mint a kinek épen — hogy egy triviális kifejezéssel éljek — muszáj volt, (Derültség a szélső baloldalon) mondom, ha a t. képviselő ur ékesszólásának egész fegyverzetét a csatatérre állítja ezen javaslat érdekében, mégis bizonyít annyit, hogy életre-halálra el van szánva ezen cabinettel és ezen javaslattal kitartani, a meddig lehet, (Derültség a szélső baloldalon) hanem legyen meggyőződve, hogy nemsokáig lehet. (Élénk derültség a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Sokan lesznek e ház tagjai közt, a kik annak megítélésében, hogy mi a lehető és mi az, a mi nem lehet, velem nem értenek egyet; én például a közéletnek egy szerény, névtelen, küzdő harezosa azon felfogásban vagyok, hogy ha én a közügy terére állok, vagy ha missio van reám bizva, nekem tudatosan fel kell ismernem az utat, melyen járok és a czélt, melyet el akarok érni. És ha látom, hogy az én erőm ahhoz gyenge, a közérdekben akkor szépen visszavonulok és azt mondom: nem lehet. Nálam a lehetőség és a lehetetlenséghatárai itt vannak, mert szédelgő lenni nem akarok. (Elénk derültség a szélső baloldalon.)
