Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-25
232 26. országos ülés deezember 8. 1887. van és minden esetben alku tárgyává válik az illeték kiszabása ott, hol a pénzügyi közegnek bevallott érték, illetőleg a jogügyletekben kifejezett érték alacsonynak látszik. Azt megengedem, t. ház, hogy az értékelésnél is van némi emelés és elfogadom azon számításokat is, melyeket Horánszky képviselő ur felállítani méltóztatott. De ez miről szól? Arról, hogy a mostani értékemelés túlnyomó részben a korábbi állapot visszaállítására, vagy az 1883: XLVI. törvényczikk előtti állapotnak visszaállítására vonatkozik és csak kisebb részében képez tulajdonképen értékemelést. A földbirtoknál az én számításaim némileg különböznek Horánszky képviselő úréitól, mert én azt mondom, hogy 16'6°/ 0-et tesz az emelés, mely érték minimumot a mostani állapothoz viszonyítva, ezen emelésből 4 r 4 esik a tulajdonképeni emelésre, 12"2 a korábbi állapot visszaállítására. Horánszky Mndor: A házaknál! Wekerle Sándor: A házaknál a fővárosban, hajói emlékszem, 25°/» esik a korábbi állapot visszaállítására, illetőleg 24 és egy fractio tulajdonképen, a többi az értékemelésre. Nem akarom azt mondani, t. képviselő ur, hogy itt nincs emelkedés, a kérdés csak az, hogy ez az emelkedés olyan-e, hogy elviselhetetlen és visszahatással lesz-e ? És ezt tagadom, mert ha méltóztatik a tulaj donképeni tőkének kamatjait tekinteni, mit tapasztalunk? Azt, hogy a fővárosban még mindig egy 5'l°/o-es adómentes tőkésítéséről van szó és az általános házbéradó alá tartozó helyeken ö^/o-es adómentes tőkésítéséről van szó. Olyan helyeken, hol házbéradó, nincs egy 6V«7o-es tőkésítésről. Azt hiszem, hogy egy adómentes jövedelemnek ilyen tőkésítése nem oly terhes, hogy elviselhető nem lenne. És ezzel, t. ház, talán be is fejezhetném felszólalásomat, ha Eötvös Károly t. képviselő ur némely oly megjegyzést nem tett volna, melyeket észrevétel nélkül, már pártállásomnál fogva sem hagyhatok. (Halljuk! a jobboldalon.) A képviselő ur először is azt mondotta, hogy több a lopásnál egyes illetékek beszedése. Eötvös Károly: Azt nem mondottam. Wekerle Sándor: Azon kifejezést, hogy „több a lopásnál", méltóztatott használni. Hát nem tudom, a lopásnak milyen neméről méltóztatott szólani; mert ha én azt mondom, hogy „több a lopásnál", megjelölöm mindjárt az orvoslás módját is, mert a lopást én legalább addig se merném büntetés nélkül hagyni, mig az ő javaslata szerinti törvényjavaslat elkészül és életbe léptettetik. Én azt kérdem, hogy ha jogtalan beszedéssel vádol bennünket, vájjon azon nézetben van-e, hogy a kincstár szed be többet jogtalanul, vagy hogy a elek vonnak-e el jogtalanul többet a kincstártól. Eötvös Károly: Mindenesetre a kincstár szed be többet jogtalanul. Wekerle Sándor: No akkor nem irigylem a képviselő ur pénzügyi tapasztalatait; (Derültség a jobboldalon. Felkiltások a szélső baloldalon: Nem is lehet!) mert általános tapasztalat, hogy a kincstártól a felek roppant sokat elvonnak és hogy ha véletlenül a félre nézve terhelő az illeték kiszabása s az érvényesíttetik, csak saját hibájából történik, mert a mi pénzügyi törvényeink minden félnek módot nyújtanak arra, hogy független pénzügyi biróságnál érvényesíthesse a saját jogát. (Közbeszólások szélső baloldalról: Rendesen nem!) Vagy megengedem, hogy kis községekben a községi elöljáróság hibájából. Itt megengedem, hogy van hiba. De állítom, hogy ha valaki ellen jogtalanul érvényesíttetik illeték, méltóztassék elhinni, olyan zajt csapnak, nemcsak a pénzügyi hatóságnál, hanem legtöbb esetben a sajtóban, sőt itt, concret esetek czíme alatt, a képviselőházban, hogy igazán tízszer akkorának tűnik fel az a jogtalan illeték, mint a minő valóban. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azután még egyet méltóztatott mondani a képviselő ur. Azt tudnillik, hogy ha a mi pénzügyi közegeink helytelenül járnak el a felekkel szemben, nem büntetettnek meg. Én nem tudom, honnan méltóztatott ezt venni, de merem azt mondani, hogy ezen a pénzügyministerium vezetésével megbízott ministerelnöknek, sem nekem, de sőt azt is merem állítani, hogy a ministerium egy tanácsosának se jutott tudomására helytelen eljárás, melyet a legszigorúbban nem fenyítettünk és esetleg még fegyelmi eljárás tárgyává is ne tettük volna. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Méltóztassék eseteket felhozni, hol hagytunk fenyítetlenül oly visszaéléseket, melyek a törvényekkel ellenkeznek ? A t. képviselő ur azon óhajtását is kifejezte, a mi egyébként határozati javaslatának folyománya, hogy már végre megfontolás tárgyává lenne teendő, vájjon a kisebb községek ne legyenek-e mentesek az illeték-egyenérték alól? Nem tudom, nem értettem-e félre a képviselő urat; de itt először is tévedésben van, mert mi 1881-ben nem szigorítottuk a szabályokat, sőt ellenkezőleg enyhítettük. Mik tehát azon ingatlanok, a melyekről azt méltóztatott mondani, hogy 1881-ig illetékmentesek voltak és azóta nem illetékmentesek? Ezt nem értem ; mert e tekintetben az 1881 : XXVI. törvényczikk változtatást nem tett. Ugyanis most is azon ingatlanok általában illeték-egyenérték mentesek, melyek a föld- és házadó alól mentesek. S azon ingatlanok, melyekre a XXVI. törvényczikk 23. §-a azt mondotta, hogy csak felét fizessék az illeték-egyenértéknek, ezt változatlanul fentartottuk. Itt szigorításról nincsen szó, sőt kedvezőbbé tettük a helyzetet, a mennyiben az előtt 315 forint