Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

25. országos ülés deczemlter 3. 1887. 229 Sándor képviselő urak magasabb tekintetekből mégis esak ott voltak, a hol a kormány. (Derültség balfelöl.) Tisza Kálmán t. ministerelnök ur azt hitte, hogy a magasabb tekintetek csak reá nézve irányadók, de Dárdai Sándor t. képviselő ur és a pénzügyi bizottság azon t. tagjai, kik a túloldal soraiból oda bejutottak, azt hitték, hogy a magasabb tekintetek reájuk is irányadók. A pénzügyi bizottságnak múlt bölcsességére való hivatkozástól tehát mentse meg a t. házat t előadó ur, mert az semmivel sem különb mint a t. kormányé, a mely pedig, hogy hova jutott pénzügyi dolgokban, e törvényjavaslat is szomorúan bizonyítja. Ez okoknál fogva én e törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem a magam és elvtársaim nevében egy határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati j avaslat. Törs Kálmán jegyző (olvassa a határozati javaslatot). „A bélyeg- és illetékekre vonatkozó mostani törvényjavaslat elutasításával a kormány felhivatik, hogy a bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok oly átalakítása és magyarázata tárgyában nyújtson be törvényjavaslatot, melylyel az ország közönsége az alaptalan zaklatásoktól megmentessék." Szendrey Gerzson: T. ház! A szóban forgó törvényjavaslatot a magam részéről sem fogadhatom el, mert csak a jövedelemre van tekintette], mig a bétyeg- és jogilletékekre vonatkozó törvényekből kifolyó és fennálló bajok orvoslásáról tudni sem akar. Egyébiránt én politikai és társadalmi pártállásomnál fogva sem szavazhatom meg a szóban forgó törvényjavaslatot, mert egyáltalában bizalommal a jelen kormány iránt nem viseltetem, A mint magasabb tekintet vezette a túloldalról egyik vagy másik képviselő urat, a mit az előttem szólott t. képviselő ur jónak látott felemlíteni ; engedtessék meg nekem is, hogy engemet is vezessen magasabb tekintet. Addig szorul a jelen politikai rendszer mellett a pénzügyi válság gyűrűje összébb és összébb, hogy esztendőre vagy kettőre megint gondolkoznak arról, hogy miféle kutforrásokat teremtsenek új adókra vagy a régiek felemelésére. Engem az a magasabb tekintet vezet most, hogy oly forrást ajánljak a kormánynak, melyet a jelenlegi rendszer mellett még ki nem aknázott. Én azt hiszem, hogy minden állampolgárnak egyenlő joga van, de egyenlő kötelmek teljesítésére is köteles. Magyarországban azonban ez nem ugy van. Majd lesz idő, midőn egyes tárgyaknál alapeszméimet ki fogom fejteni; de most állásomból kifolyólag s azon kötelezettség alapján, melylyel engem ide küldöttek, fel kell említenem, hogy nincs Magyarországon egyenlő teher, egyenlő jogok használata mellett. Értem itt különösen a Budapesten levő börziáner zsidókat. Ha Magyarországnak minden egyes polgára köteleztetik arra, hogy utolsó betevő falatjáért, különösen az általa elfogyasztott műbőrért és pálinkáért fizesse meg adóját, ugy meg lehet követelni, hogy azon börziánerek, kik egy-két perez alatt ezrekre menő jogügyieteket kötnek s erre vonatkozó okmányokat állítanak ki, bélyegadó és illeték fizetése alól felmentve többé ne legyenek. Én azt hiszem, hogy el fog jönni az idő, hogy egyenlő jogok használata mellett, egyenlő kötelességek is lesznek teljesítve. Én egyetlen egy forintról szóló nyugtát sem állíthatók ki a nélkül, hogy bélyegbeli kötelezettségemnek eleget ne tegyek, mert különben hasonló bélyeg- és jogilletékek ezímén a finánez mindjárt nyakamra tör s én kényszerítő eszközök mellett szoríttatom a bélyegilieték megfizetésére. Én ezen szempontokból e törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom eb Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! Engedjék meg nekem az előttem szólt t, képviselő urak, hogy mindenekelőtt megjegyzéseiknek azon részeire reflecíáljak, melyek ezen kormány általános pénzügyi politikája ellen irányultak. Megtámadták alapjában ezen kormánynak pénzügyi programmját, kivihetetlennek, czélra nem vezetőnek jelezték ; de ezen általános vád mellett adósok maradtak azon indokokkal, melyek ezen vádnak helytállóságát csak valószínűvé is tették volna. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl; felkiáltások bafelöl: Számtalanszor be volt már bizonyítva!) Én tehát azt hiszem, hogy ezen átalános vádakra tüzetesen válaszolni akkor lesz helyén, midőn ezen most hangoztatott vádat részletesen is indokolni fogják. A felhozott vádakkai szemben először is csak azt kívánom megjegyezni, hogy ha a kormány 1885-ben azt mondotta, hogy a rendes költségvetésben az egyensúly helyre van állítva és ma néhány év múlva mégis ott állunk, hogy nincs helyreállítva, ebből a következetlenség oly óriási vádját levonni én részemről még nem tudnám, Mert méltóztassanak megtekinteni a költségvetést' vájjon olyan nagy számra menő különbözet van-e a rendes kezelésben, mely ilyen nagy összegű számtételeknél tekintetbe jöhet? Nézetem szerint nincs. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Be van! Hét millió!) Annyi a rendesben nincs. Egyébiránt csak azt vagyok bátor felhozni,, hogy igen sok nehézséggel kell küzdenie a kormánynak a pénzügyek rendezésében, de másfelől méltóztassanak viszont elismerni azt, hogy az, a ki a milliókkal csak ugy dobálózik, mint önök, kik mindig azt mondják, hogy az intézkedések, miket a kormány javaslatba hoz, kicsinyesek, hogy azokkal a pénzügyeket rendezni soha sem fogja. Ne mél-