Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

230 25, országos ülés (közember 3. 1887. tóztassanak szemeiő! téveszteni az eseményeket, a melyek a legközelebbi években lefolytak; ma, midőn a legvagyonosabb államok pénzügyi helyzete rosszabbra fordult, midőn a leghatalmasabb államok oly kiadásokat kénytelenek teljesíteni, melyek megingatják pénzügyi egyensúlyukat, vagy legalább is eddig igénybe nem vett eszközökre kényszerítik őket: bizonynyal nem igaz bírája a mi állapotainknak, aki ezeket figyelembe nem véve azt mondja, hogy a kormány nem tudta beváltaisi szavát. Mert a kormány bárha nem is tudta helyreállítani az egyensúlyt, de megtette kötelességét, midőn a nehéz viszonyok közt is gondoskodott mindazon kiadások fedezéséről, a melyek államérdekeinek biztosítása, sőt a nemzet fokozott elöhaladása érdekében szükségesek voltak. (Hely• dés a jobboldalon.) Méltóztassanak csak nézni a nálunk sokkal fejlettebb, több eszközzel rendelkező Olaszországot, annak 17—20 esztendőre volt szüksége, hogy pénzügyeit rendezhesse és csak most a legutóbbi időben érte el ezen czélt. Ily körülmények közt ne méltóztassanak azt a vádat felhozni a kormány ellen, hogy e 10 — 12 éves időszak alatt nem tudta a pénzügyeket rendezni akkor, midőn a nagy előhaladásnak oly jelentékeny tényezőit kellett megteremtenie, mint azt ez utóbbi 10—12 év alatt kétségtelenül tette. (Igaz! JJgy van! a jobboldalon.) Vájjon akkor, midőn minden európai állam pénzügyi helyzete súlyosabbá vált, nem keli e eoncedalniok a kormánynak azt, hogy a pénzügyi helyzet, ha egészen helyre nem állott is az egyen súly, legalább rosszabbá nem vált? (ügy van! a jobboldalon. Ellenmondások balfelöl.) Méltóztassanak megnézni akár a zárszámadási eredményeket, akár a költségvetéseket, azokat a korábbiakhoz viszonyítva, nem lehet elmondani, hogy rosszabbult volna a pénzügyi helyzet. Ha. a terhek — megengedem — sályosodtak is, de a közgazdasági és pénzügyi helyzet határozottan javult, (ügy von! jobbfdől. Egy hang a szélső baloldalon: Huszonhét 'milliós pót hitel!) Ezen előzmények után legyen szabad áttérnem azokra, a mik a törvényjavaslat ellen érdemileg felhozattak. (Halljuk!) Először is Boránszky t. képviselő ur a kormány szemére hányja s Eötvös Károly képviselő ur határozati javaslata is oda czéloz, hogy az illetéki szabályoknak gyökeres reformja létesíttessék. Hát kérdem, hogy az, a ki nem akarja az épen az igen t. képviselő urak által annyira felpanaszolt jogi bizonytalanságot növelni, hanem azt akarja, hogy maradandó, helytálló, hathatós törvényeket alkossunk, az tudná-e az illetéki szabályokat reformálni akkor, midőn a jogi eodificatio terén annak mellőzhetetlen előfeltétele még nincs keresztülvive? Ha mi most ebben a törvényjavaslatban reformálnók az illetékszabályokat, mi lenne ennek következése? Az, hogy minden codiíkationaliá törvény végrehajtása vagy életbeléptetése alkalmával, a polgári eljárásnak változása alkalmával toldani, foldani kellene e törvényt és a helyett, hogy tisztáznók a helyzetet, alapjában megzavarnék azt. De kérdem, vájjon e javaslatnak dispositiói csak terhéltetésekre irányulnak ? Hiszen számtalan, még pedig a jövedelmek apasztásával járó oly rendelkezése van e törvényjavaslatnak, melyek épen azt ezéíozzák, hogy az annyira felpanaszolt bizonytalanság az illetékkezelésben egyszerűsíttessék és tökéietesittessék.Ezeket a törvényjavaslat megbirálásánál ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni. Az hozatott fel egyrészről, hogy egy valóságos labyrint az, hogy senki sem tudja magát az illetékkiszabási tételekben kiismerni és hogy e javaslat nemcsak nem tisztázza, e tekintetben a bizonytalanságot, hanem még növeli, mert az eddigi adóértékelés helyett a tiszta jövedelemmel való értékelésre térünk át és hogy ennek nincsen más czélja, mint a felemelés leplezgetése. Boesánanatot kérsk. már azt, hogy valaki felpanaszolja az illetékkiszabási szabályok complicáltságát és akkor, midőn hathatós intézkedések tétetnek arra, hogy a számítás egyszerűsittessék, azt állítja, hogy ez leplezgetés végett történik, hogymiképen tudja összeegyeztetni e két állítást, nem értem.Nem czélja ! tehát ennek, t. ház, hogy az adóértékeiésről a i tiszta jövedelem bizonyos hányszorosa alapján értékelésre térünk át, az, hogy ezáltal a felemelést mellőzzük. Tény az, hogy az eljárást egyszerűsítjük és oly esetekben is végrehajthatóvá tesszük a törvényt, a hol az adóértékelés alapján nem volna végrehajtható. A vízszabályozási illetékek kiszabásának értékelésénél, pl. hogy méltóztatnék ezt kiszámítani, hogy ha adó alapján történnék az értékelés? Azt elismerem,hogy nem jelentéktelen emelkedés van a százaléknál és az alapul szolgáló értéknél; de viszont azt is vitatnom kell, hogy az emelkedés korántsem oly súlyos, hogy elviselhetetlen volna, vagy hogy magára az ércekre visszahatással bírna. Ha az adásvételnél tekintjük azt, hogy az eddigi értékhez viszonyítva átlagban minő illetékekkel érintetnek az adásvételek, azon tapasztalásra jutunk, hogy ha általában az illetékkiszabásra 146 milliót alapul veszünk, akkor 3'S^/o illetéket fizetünk átlagban. Ha azt akarjuk, hogy e 3-8 százalék 4*3 százalékkal helyettesittessék, nem az illetéki tételek felemelése, hanem az által, hogy az illeték leengedési kedvezménye az adásvételnél általában helyet ne foglalhasson, e VW

0 korántsem mondható oly óriási emelésnek, hogy az elviselhetetlen lenne. Hisz méltóztassanak csak más államok illetéki tételeit megnézni: vájjon annyira kedvezőbbek és kisebbek-e azok, mint a mieink.