Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

25. országos ülés deezemher 3, 1887. 225 ban véve is helyesnek, igazságosnak és közgazda- l ságilag igazolhatónak nem tartom: a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö balold^on.) Szivák Imre; T. ház! Én a törvényjavaslatnak mind a két alapeszméjét elfogadom. Elfogadom az egyiket, a mely az állam pénzügyi helyzetének javítását és jövedelmének fokozását tűzte czélul; elfogadom a másikat, a mely a pénzügyi administratio szabadabbá tételét czélozza. (Helyeslés a jobboldalon ) A mi az elsőt illeti, mi kik azon alapon állunk, mely az állam pénzügyeinek suecessiv javítását és végeredményében a pénzügyi egyensúly helyreállítását tűzte ki czélul, ezt a jövedelmek fokozása nélkül lehetségesnek nem tartjuk és a jövedelmek fokozásában nemcsak áldozatot, de logikai szükségességet is látunk, mely elől kitérni nem kívánunk. Ennek tudatában és bizalommal azon kormány iránt, mely ennek realisálására lesz hivatva, én ezen törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondásoka szélső baloldalon.) Azonban t. ház, ha mi készséggel járulunk is azon áldozatok meghozatalához, melyeket a kormány a nemzettől követelt, az előttünk levő kérdésnek azon oldalát sem hagyhatjuk figyelmen kivül, mely a pénzügyi administratio szabaddá tételére és oly intézkedések életbeléptetésére van irányozva, melyek lehetővé teszik, azt, hogy akkor, mikor az egyén az állam- ! hatalommal áll szemben, az egyénnek jogai lehetőleg megvédessenek. Ezért, t. ház, két irányban kérnék megnyugtatást a kormánytól. Tagadhatat lan, t. ház, ha közgazdasági és társadalmi életünknek oly irányú fejlődése mellett mindinkább szaporodnak azon érintkezési pontok, hol az egyes adózó polgár pénzügyi tekintetben tal'lkozik az állammal, hol vele szemben az állam, mint követelő, mint hitelező fél l'ép fel és az egyes az állammal szemben az adós viszonyába jut. Ezt a helyzetet még nehezebbé teszi az, hogy az állam nemcsak mint fél, hanem mint biró is jelentkezik. Kétszeresen szükséges tehát, hogy azon hiányos jogszabályok, melyeken ezen teherviselési elvek nyugszanak, minél szabatosabbak legyenek és minél könnyebben hozzáférhetőkké váljanak a nagy közönségnek, melynek minden tagja van azok által és azoknak mikénti gyakorlása következtében érdekelve. Kívánom tehát, hogy a pénzügyi codex többször felvetett kérdése ismét előtérbe hozassék; hogy annak eszméjét a kormány ne ejtse el; hogy a bélyeg és illetékszabályok, valamint azon pénzügyi szabályok és anyagi jogforrások, melyekkel ezen törvényjavaslat összefügg, a kormány részéről egy hivatalos, minden kételyt és ellenkező magyarázatot kizáró összeállításban bocsáttassák KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET, közre. Szükségesnek tartom ezt annyival inkább, mert a közönség, értem a nem szakközönséget, ma arra van utalva, hogy jogainak megvédésére szolgáló jogszabályokat száz külömböző helyen elszórt forrásokból keresse elő. A törvények, természetesen, épen az állam pénzügyi fejlődésénél fogva, folytonosan változván, maga a pénzügyi jog is fejlődésre van utalva. Hozatnak s alkottatnak újabb és újabb törvények; kibocsáttatnak újabb rendeletek; ezen kivül a pénzügyi közigazgatási biróság is egymás után alkotja meg a döntvényeket s ezek mellett jelenik meg egy külön pénzügyi közlöny a pénzügyminister által, természetesen, a neki adott felhatalmazás következtében a törvények végrehajtása szempontjából kiadandó rendeletek és utasítások számára. Az anyagi jog tehát, e különböző forrásokban folyvást fejlődik. Óhajtom tehát, hogy időnként, példán! legalább 5 évenként jelenjék meg mindezekből egy kis hivatalos compillatio, mely az állam és a felek jogait világosan körvonalozzaés szabályozza. (Helyeslés jobb felöl.) A második, mélyen t. képviselőház, a mivel e törvényjavaslatnak — ha szabad ugy mondanom — pénzügyi súlyát enyhíteni kívánom, abban a megnyugtatásban keresendő, hogy a mig egyrészt a nemzet készséggel megadja az államnak azt a jövedelmet, a melyhez az államnak törvényszerű joga van és ezt azzal biztosítja, hogy az állam, ha kell, ezt végrehajtás utján biztosíthassa, másrészt én nem zárkózhatom el annak a tudata elől, hogy a bírság, a büntetéspénzek, a vitás, vagy felemelt illetékek nem képeznek az államra nézve oly legális jövedelmet, mely akár a pénzügyi egyensúly helyreállítása szempontjából is vég shajtásilag volna az egyes polgárok ellen biztosítható. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy a törvényjavaslat czéljának is elég lesz téve, ha abban az esetben, a mikor egy fél ellenében valamely illeték, büntetés vagy bármely okból felemelt illeték vagy bírság szabatott ki, az államnak a végrehajtási jog csakis az egyszeres, vagyis az alapilletékre nézve adatik meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennélfogva eltekintve az eddigi törvényektől, azon okból, mert én az 1881: XXXV. törvényczikket, melyben az van kimondva, hogy ha valamely illeték, még ha helytelenül, vagy jogtalanul szabatott is ki, a pénzügyi igazgatóság által másodfokban jóváhagyatott, annak erejéig végrehajtás alkalmazandó, a mi ellen a félnek csak birtokon kivül van joga felebbezni, nem tartom helyesnek, oly intézkedést kivánnék felvétetni, mely a pénzügyi eljárás ezen legvexatoriusabb részén segíteni képes. Ez képezte eddig is a legtöbb jogos panasznak kútforrását ugy, hogy megvagyok győződve, hogy ha ezen sikerül megfelelő formulázás által segítenünk, egyszersmind sikerülni fog a jogos 29