Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

178 '&• ortnégo?. ülés novembtr 3*. 188?. szűkebb keretében, az apa, fiu és a vő által kezeitessenek, mert — minden gyanúsítást kizárva — ez az ellenőrzésnek lazább voltát engedné feltételezni. Ezért, t. ház, midőn kérdéseimet megtettem, azt hiszem, hogy a t. minister ur ezen irányban is fog legalább annyi orvoslást szerezni, hogy jövőben az ily drága műkincsek hatályosabb ellenőrzés alatt kezeltessenek. (Helyeslés szélső balfelöl.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Nem akarok az interpellatióra rögtön érdemleges választ adni, de mégis meg fogja engedni a t.ház, hogy pár szót szólhassak. (Halljuk!) Én erősen hiszem, hogy a felhozott vádak és felmerült hirek alaptalanok; mert erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy eféle dolgok, a miket előadni méltóztatott, történhettek volna. Egyébiránt tájékozni fogom magamat és a mennyiben szükséges lesz, az állapotokat meg fogom vizsgálni és akkor lesz szerencsém az interpellatióra válaszolni, illetőleg a t. háznak jelentést tenni. Bátran merem állítani, hogy nekem mindezen dolgokról tudomásom nem volt; mert ha lett volna, már megindítottam volna valami eljárást; de azt mondhatom, hogy eltekintve ezen hírektől, a melyekről nekem hetek előtt sejtelmem sem lehetett, én, a mint azt már többször tettem, most is bizottságot rendeltem ki, hogy különösen az országos képtárt megnézze és nekem a kezelés módjáról jelentést tegyen, hogy azon alapon — a mennyiben szükséges lesz a kezelésben módosításokat tenni — módom is legyen azokat megtehetni. Egyébiránt ismétlem, hogy tájékoztatni fogom magam, az állapotokat meg fogom vizsgáltatni és azután fogok a t. képviselő urnak interpellatiójára válaszolni. (Helyeslés.) Polónyi Géza: Azt hiszem, t. ház, hogy ez csak előzetes nyilatkozat, mely az érdemleges választ kilátásba helyezi. Én tehát ebben egyelőre megnyugszom és az érdemleges választ elvárom. Elnöki Az interpellatio közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi minister úrral. T. ház! Talán ezélszeríí volna, ha mosí Komlóssy képviselő ur tenné meg interpellatióját, mert ő is ezen tárgyban kivan kérdéseket intézni. (Helyeslés.) Komlóssy Ferencz: T. ház! Azok után, a miket Polonyi Géza t. képviselő ur elmondott, és a mit erre a t. minister ur válaszolni szíves volt, megelégszem azzal, hogy interpellatíómat egyszerűen felolvasom, minthogy ennek is ugyan az a tárgya, mint a Polónyi Géza ur interpellatiójáé. Fentartom azonban magamnak a jogot, hogy a t. minister ur által adandó érdemleges válaszra annak idejében megjegyzéseimet megtchessem Interpellatióm a következő (olvassa) : 1. Van-e tudomása a t. minister urnak azon több mai napilap által hozott megdöbbentő hírről, hogy a nemzeti múzeum régiségtárában és az Eszterházi képtárnál a magyar nemzet által nagylelkűen adományozott régi műkincsek elsikkasztatván, külföldi kufároknak bűnös módon eladattak? 2. Tett-e már a minister ur ezen ügyben erélyes intézkedéseket, hogy a való felderíttessék s melyek azok 1 v;gy ha nem tett volna még intézkedéseket, mit szándékozik tenni? Elnök: Ezen interpellatio hasonlóképen közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi minister úrral. Következik Eötvös Károly képviselő ur interpellatiója. Eötvös Károly: T. ház! Talán nem szerénytelenség, ha megjegyzem, hogy én az interpellatióknak valami különös barátja nem vagyok. Egész országgyűlések teltek el, a mikor én az interpeilatiónak különben alkotmányos és parlamentaris eszközét nézetem kifejezésére soha nem használtam. Ha tehát most mégis ezen országgyűlés elején két interpellatióra érzem magamat kényszerítve, ez, legalább az én egyéni szempontomból véve, azt jelenti, hogy a tárgy, mely engem erre kényszerít, valóban igen fontos. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaz!) Interpellatióm, melyet az összes ministeriumhoz akarok intézni, vonatkozik Széchényi Pál gróf képviselő urnak mandátumára és a kaposvári választásra és e két dolognak, t. i. a mandátumnak és a választásnak némely részleteire. (Halljuk! Halljuk!) A t, képviselőház tudja, hogy a kaposvári választás érvényessége ellen kérvény adatott be. Ez a kérvény a házszabályokban előirt módon egy bíráló-bizottsághoz utasíttatott. A bíráló-bizottság a kérvényt letárgyalta és a fölött a tárgyalás befejeztével, szintén a házszabályok alaki rendelkezései értelmében, ítéletet hozott, melyben a megtámadott választás érvényessége mondatott ki. Hogy a bíráló bizottságot minő indokok vezérelték abban, hogy a megtámadott választást érvényesnek mondja ki, e felett én itt véleményt nem mondok; mert azt gondolom, hogy miután annak gyakorlati érvénye a fennálló alkotmány értelmében nem lehet, a felett a képviselőház sem nyilváníthat véleményt. Minthogy azonban ezen tárgyalás és azon birói eljárás közben, a melynek épen következése volt a megtámadott választás igazolása, oly dolgokra, oly részletekre, oly tényekre jött reá a biráló-bizottság, a melyeket szó nélkül hagyni, a melyekről a házat külön is értesíteni csaknem erkölcsi lehetetlenség, a birálóbizottság kisebbsége különvéleményt terjesztett a képviselőház elé. A különvélemény fel is olvastatott, de nem hallotta senki, mert nem hallgatta senki. Ezen különvéleményben oly dolgok sorol-