Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

$2. ors«.1ges ííé^ nnember'SO. 1S8?. \qj hogy culturalis fejlődésünknek egyik legjelentékenyebb tényezője, a nemzet közkincsét képező múzeum és Eszterházy-képtár nemcsak rendetlenségeknek, de hozzá teszem, hűtlen vagyoni kezelésnek is lett állítólag áldozatává. (Nagy mozgás.) T. képviselőház! Távol álljon tőlem, hogy akár egyéneket stigmatisálni, akár pedig meg nem történt dolgokat valóknak állítani és más alakban feltüntetni óhajtanék, mint a hogy azok megtörténtek. De azt hiszem, nem tévedés, ha a t. ház helyeslésére számíthatok azon felfogásomban, hogy ha nemzeti közvagyonról van szó, akkor, midőn már egyéneket is nevez meg a szállongó hir, kik bűntényekkel vádoltatnak : egy ellenzéki képviselőnek kettős kötelességévé válik ezen kérdésben felvilágosítást kérni, akár való a dolog, akár valótlan. Mert ha való, tudni kell Magyarország törvényhozó testületének, vájjon a törvény által előirt eljárás kíméletlenül és kérlelhetlenül alkalmaztatik-e az illető ellen, de másrészt, ha — a mit nemcsak magam, hanem azon t. párt is, melyhez tartozni szerencsém van, őszintén óhajtunk — valótlanoknak bizonyulnak azon vádak, akkor a becsületükben mélyen megsértett egyének teljes elégtételt nyerjenek. (Altalános élénk helyeslés.) Ezen felfogás vezérel engem, t. ház és azért kegyes engedelmükkel csak röviden reassummálására szorítkozom annak, a mit én tapasztaltam, olvastam, a miről szó van. (Ralijuk !) Állíttatik, hogy a nemzeti múzeumban aranyérmek, misemondó ruhák és a mi még ennél is főbb, az ő Felsége a király által a nemzeti múzeumba ideiglenesen letett régiségi tárgyak darabjai közül sok kicseréltetett, mással hely értesíttetett, sőt részben nyomtalanul el is tűnt. Áliittatik továbbá, t. ház és hozzáteszem, hogy a mennyire őszintén óhajtjuk, hogy ezen első dolog ne legyen való, ugy a másik dolog, a melyről a hir szárnyal, sokkal nagyobb valószínűséggel bír; állíttatik, hogy az úgynevezett Eszterházy országos képtárban különösen a kiváló műbecscsel biró Eembraind, Dürer és Rafael-féle kézrajzok közül a legbecsesebb darabok hiányzanak. Elég legyen annyit conatatálni, hogy ezek oly rendetlenségben kezeltetnek, hogy minden catalogus, minden összeírás nélkül egy oly egyénnek ellenőrzésére vannak bizva — a mit szabad constatálni, mert hisz ez a becsületet nem érinti — a ki vagyonilag garantiát nem nyújt; de a mellett kizárólag egy inasnak gondozására vannak bizva. (Mozgás a baloldalon.) Már pedig a mióta tudjuk, hogy a Napóleoni hadjáratok óta az ily műkincsek úgyszólván uratlanokká tétettek és a mióta divattá vált az egyes muzeumok részéről ezeknek ellopását nem tekinteni valami roppant vagy közönséges bűnténynek és a mióta tudjuk, hogy Münchenben megtartják a szabályszerű 10 évi elévülési időt és csak KÉPVH, NAPLÓ. 1887 — 92. I. KÖTET. azután mutatják az ily tárgyakat, azóta ezek, azt hiszem, nemcsak könnyen válnak megközelíthetőkké, hanem a versenyintézetek hajszát indítanak arra, hogy az ily tárgyakat megszerezzék. Ha ily körülmények közt, t. képviselőház, az ily drága műkincseket tartalmazó gyűjtemény minden ellenőrzés, minden összeírás nélkül kezeltetik és ma positive állíttatik, hogy ezen dolgokból a legdrágább darabok hiányzanak és kicseréltettek : akkor, t. képviselőház, azt hiszem,jogosult, hogy Magyarország felelős ministerét legalább megkérdezzük az iránt, vájjon valók-e ezen dolgok ? De, t. képviselőház, közszájon forog az is, hogy a t. minister ur, a ki ezekről állítólag már napok előtt értesült, felelősségének tudatában már vizsgálat tárgyává is tette volna ezen állítólagos üzelmeket. Meg is nevezik az egyént, Szalay Imre osztálytanácsos ur személyében, a ki megbízást nyert volna arra, hogy pnhatolásokat eszközöljön. Nem tudom, t. ház, megfelel-e ez a valóságnak vagy nem; de még egyszer ismétlem, őszintén óhajtom, hogy valótlannak bizonyuljanak e dolgok. De a mennyire óhajtom ezt, ugy másrészt az esetre, ha a legcsekélyebb részben valóknak bizonyulnának ezen állítások, azt hiszem, velem egyetértőleg az ország törvényhozása sem kívánhat kevesebbet, mint azt, hogy bárki legyen is az, a kit a bűn terhe nyom, kérlelhetetlenül érje utói az igazságszolgáltatás sújtó keze. (Helyeslés balfelől.) Ezen intentiók által vezéreltetve, de másrészt azon reményben, hogy a minister ur épen az ügy kínos és feltűnően kényes voltánál fogva sietni fog a választ megadni, a következő három kérdést vagyok bátor a t, vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz intézni. (Olvassa) : „Interpellatio a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz: 1. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a nemzeti múzeumban különféle régiségek és megőrzés czéljából letett értéktárgyak, az Eszterházy-képtárból pedig műbecscsel biró képek és kézrajzok részben nyomtalanul eltűntek, részben pedig értéktelen másolatokkal kicseréltettek ? 2. Való-e, hogy az első kérdésben jelzett okból már több nap óta a nemzeti múzeumban és az Eszterházy-képtárban bíróságon kivül vizsgálat tartatik? 3. Azon esetre, ha az első és második kérdésben jelzett tények valók; mivel indokolja a minister ur a birói vizsgálatnak mellőzését?" Most pedig, t. képviselőház, interpellatióm keretén kivül engedtessék meg nekem, hogy ez alkalommal röviden csak annyit jelezhessek, hogy nem hiszem, hogy a kormány és a törvényhozás felfogásával találkozzék azon eljárás, hogy ily drága műkincsek úgyszólván, a család leg23