Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

174 22. országos ülés november 5©. !8S7módosításokat, melyeknek legalább egy részét én is elfogadhatónak tartottam. Elmondtam, hogy azon equeteben jelen sem voltam, tehát befolyást ott nem is gyakorolhattam és utoljára mikor mindezeket mondottam, azt hiszem, hogy inconsequentiáról gróf Dessewffy képviselő urat egy szóval sem vádoltam. De nem mondottam azt sem, a mi ellen a képviselő ur, hogy ugy fejezzem ki magamat, csatára kelt, hogy azon enquéte a törvényjavaslatot, ugy a mint van, elfogadta, hanem azt mondottam, hogy midőn azon bizottság, egyes mellékes módosításokon kivül, melyeket részben még magam is elfogadtam, az egész törvényjavaslatot, mint olyat, mely a helyzetet javítja, magáévá tette, ugy látszik, közelebb állott az én álláspontomhoz, mint a határozati javaslatéhoz. Ezeket mondottam és ezek ellen oly nagy apport tussal védelmezni gróf Dessewffy képviselő urat az inconsequentia ellen, vagy rám fogni, hogy olyat mondottam, a mi nem történt, megvallom, egész fölöslegesnek kell, hogy tartsam. T. képviselő ur más irányban is, gondolom, félreértett — nem akarok mást föl sem tenni — midőn azt mondotta, hogy én szemben a törvénynyel beismertem, hogy szabad a dohányt az illetőknek fogyasztani, a mig be nem adták, sőt miután oly szakaszt olvasott föl, melyben az tiltatik, hogy másnak átengedje, ugy látszik, azt akarja kimagyarázni, hogy a mig be nincs adva a dohány, ez is szabad. Én egyiket sem mondottam, hanem azt mondottam: ne méltóztassék annyira félni, tudom én, hogy gróf Dessewffy hasonlatával élve, nyomtató lónak száját nem köthetjük be. Átlátom a lehetienséget, azért mondottam, ne tessék félni, hogy nem fog szíhatni, mert nem leszünk képesek meggátolni; de azt, hogy szabad, a magam részéről szóval sem mondottam. (Közbeszólások a baloldalon: Hát ha rajta kapják!?) Ha rajta kapják, hát bizonyosan meg is büntetik. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Nem értem a képviselő urak feizajgását. Azt mondottam, hogy nem lehet. Miért? Mert nem lehet rajta kapni ezer eset közül egyet, (Zaj.) De azt talán épen a képviselő ur, a ki kifejtette, hogy az egész csempészet épen akkor történik, ha akarja a csempészetet gátolni, csak nem követelheti tőlem, hogy én azt mondj'am: hogy akkor szabad. Mert akkor hogy meri állítani, hogy a csempészet korlátozását óhajtja, ha először azt mondja, hogy a mig a dohányt kezeli az illető, addig szabad neki azt használni, azután pedig bebizonyítja, hogy az egész csempészet csak ti alatt az idő alatt történik ? (Derültség jobbfelől.) Már ha szerinte azon idő alatt, a mely alatt történik, szabad, akkor ő csakugyan nem akarja gátolni a csempészetet. (Ugy van! jobbfelől. Ellenmondások halfelöl. Egy hang: Es következik a ministereinők iir beszédéből! Zaj.) Engedelmet kérek, szavaimat talán mégis én magyarázhatom legjobban. (Halljuk!) De tegnap sem mondtam egyebet, mint beismertem a lehetetlenségét és belátom és mondtam mindig, hogy a csempészetet korlátozni igen, de meggátolni — ezt igen jól tudom én is — nem lehet. Es itt egy másik észrevételhez jutok. Némelyek és most a képviselő ur is, azzal támadtak, hogy egy törvényt hozunk, a mely végrenem hajtható. Hát ha azt mondják, hogy törvényt hozunk, mely a csempészetet egészen meggátolni nem fogja, akkor igazuk van. De akkor aztán igen sok törvényt el kellene törülni, mert végre nem hajtható, pl. azt a törvényt is, hogy lopni nem szabad. (Derültség jobbfelöl.) Az sem hajtható végre, mertbizony lopnak folytonosan. (Derültség.) Ha ebből akarjuk megítélni egy törvénynek végrehajthatatlanságát és rosszaságát, akkor minden törvényt, a mely erkölcsi rendszabályokat tartalmaz, el kell törölni, mert egy sem hajtható végre. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Különben a t. képviselő ur nagyon megpuhultnak tartja a magyar embert abban, hogy az már nem is panaszkodik. Hát, t. képviselő ur és t. képviselőház, én hála Istennek semmi tekintetben sem tartom és tapasztalom a magyar embert megpuhultnak; hanem hogy abban, hogy ne panaszkodjék és ne fellebbezzen, megpuhult volna, már az ellen ugy az administrativ, mint a birói hatóságok könyvei kétségtelenül tanúskodnak. Ne féltse attól a képviselő ur a magyar embert! (Derültség.) Folyamodik, elutasittatik, másodszor folyamodik, harmadszor folyamodik, a Curia elítéli, akkor folyamodik a belügyministerhez, hogy administrativ utón segítsen rajta. (Ugy van!) Számtalan ilyen példát tudnék felhozhatni. Ne tegye hát oly puhává azt a szegény magyar embert, a kiben bizony az önvédelem és az életerő, hála Istennek, megvan és a ki bizony ebben inkább túl megy a kellő határon, mintsem elmaradna tőle. Még egy pár tételt akarok helyreigazítani, ámbár — a mit nagyon sajnálok — főleg Helfy t. képviselőtársam beszédét, minden figyelmem daczára, sok részben alig voltam képes megérteni. Az egyik megjegyzésem arra vonatkozik, a mit t. barátom mondott, hogy mi nem vesszük számításba, hogy az ő calculusa szerint mennyit lehetne megkímélni a kiadásokban. 0 az ellenőrzési kiadásokban a lehető megkimélést másfél millióra teszi. Hát, t. képviselőtársam, nem fogja kétségbe vonni, hogy ha szabad termelés lenne is, az darusításra csak ugy fel kellene ügyelni, sőt talán nagyobb mértékben, mint most. Tehát a dohányra való felügyeletnek egy része még szerinte is megmaradna.