Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

22 wtzágss Ülés B De t. barátom azt is tudja, hogy a pénzügyi közegeknek egyéb teendőjük is van, a szeszfőzésnél, czukornál és igen sok más ilyen termelésnél, a b elfogy asztási adó felügyeletében. Tehát ezen teendők nem válnak feleslegesekké. De gondolom, azt tudja, mint a pénzügyi bizottság buzgó tagja, hogy a pénzügyőrségnek összes költsége 2 millió forint. Ha már most megmarad a dohányelárúsítás és gyártás ellenőrzése, megmaradnak a többi öszszes teendők, hogy mikép akar megkímélni két millióból másfél milliót, azt a magam részéről belátni képes nem vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) De a másik az, hogy a képviselő ur — de bocsánatot kérek, ha félreértettem, mert nem tudtam tisztán kivenni, nem az ő hibájából, nem is az enyémből, mert nem lehetett jól hallani — ő azt mondja, hogy az államtitkár-képviselő ur 21 millióra számította az egész bruttó jövedelmet és mégis azt mondja, hogy 11 millió a tiszta haszon a szivarnál, tehát ha ez a tiszta, hogyan egészíttetik ki 21 millióig? Először, igen természetes, hogy a szivaroknál ugy az anyag árát, mint a gyártási költségeket le kell vonni, ennélfogva a bruttó 11 millió nem lehet nettó. A másik pedig, a hiányzó 10 millió ered •— a mi az ő számítása szerint alkalmasint elveszne — a pipadohányból, a melynek gyártása, kezelése sokkal olcsóbb lévén, természetesen aránylag sokkal több tiszta jövedelmet hoz. Épen azért az ő terve szerint a fedezendő hiányt sokkal nagyobbra kell tenni, mint ő számítani szives volt. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, ismétlem amivel kezdtem, hogy nem kívánok mindenre reflectálni. Csak egyet jegyzek meg még Gulner képviselő úrral szemben, azután még államgazdasági szempontból akarok egy pár szót mondani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A mit Gulner képviselő úrral szemben megjegyezni kívánok, az, hogy ő igen hatásosan hivatkozott arra, hogy lám, hiszen nálunk a beültetett területhez képest aránylag még kevesebb csempészett dohányt fogtak el, mint Francziaországban. Hát ez ő mellette bizonyít? Vájjon azt bizonyítja, hogy kevesebb a csempészet, nem pedig inkább azt, hogy a mi rendőrségünk szerint kevésbé tudjuk utóiérni, hogy tehát szükséges a csempészet meggátlásának eszközeit szaporítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Higyje el a képviselő úr, ha azon jogok mellett, melyekkel Francziaorszägban az illető közegek birnak és azon megszokás mellett, a melyben azok ott támogattatnak, csak annyival kevesebbet tudnak aránylag rajtakapni mint nálunk, a hol a piaczon árulják a csempészett dohányt, akkor az épen ellenkezőjét bizonyítja annak, a mit ő bebizonyítani akart. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) november 58. 1887. j[ 75 Az államgazdasági szempontot és a gazdaközönség érdekét tekintve, mindenekelőtt meg kell jegyeznem — mert Helfy képviselő ur is eszel kapcsolatban csudálkozott, hogy azt mondtam, hogy Magyarország egész fogyasztása csak 40,000 kat. hold dohánytermelést igényel — megbocsásson a képviselő úr, ezek tényleges adatok, mert például az idei évben Magyarország szükségletére be van ültetve 32,450 kat. hold és annak terméséből, ha nem sok is, de rendesen a külföldre is adatik el valami. Az, a mi az osztrák regié számára van beültetve, melytől tehát a beváltási árt az osztrák regié fizeti, a kezelési költséget pedig nekünk megtéríti, 60,690 catastrulis holdra tehető. Ez tehát nem suppositio, hanem a 40,000 catastralis hold inkább bővebben van, mint egy átlagösszeg felvéve. Ha tehát csak a magyar kincstár szükségletét veszszük, még most is, midőn a pipadohány is a regié által árultatík, többet ezen 40,000 holdnál nem lehet venni, a minek termését a magyar gazdaközönségtől beváltsák, sőt ha a pipadohányt is elvesszzük tőle, ennél sokkal kevesebbet. De — azt mondja a képviselő ur — hagyjuk szabadjára a termelést és ne féltsük a gazdákat, majd tudják azok, mit csináljanak. T. képviselőház ! Vagy azt hiszi a magyar gazdaközönség, hogy haszonnal ültethet dohányt sokkal nagyobb mennyiségben mint ma, vagy nem. Ha nem hiszi, akkor nem fog többet ültetni és nincs elérve a czél; ha hiszi, akkor fog ültetni, de azután be fog állni, a mi mindenütt beáll, a túlproductió, a mitől félteni a magyar gazdát és különösen a kisebb gazdátnem meggyalázás, mert hisz ez a kereskedelmi és iparviszonyokkal ismerős gyárosokon is meg szokott történni s ennek azután igenis az lesz a következése, hogybeállván a túlproductió egyfelől, másfelől elveszvén mint biztosított piacz, a monarchia másik államának piacza is, a dohánynak egy nagy része mint értéktelen, a gazdának nyakán marad. A nagyobb gazda kibírja és fog a következő esztendőkben előbb kevesebbet, de jobbat termeszteni, a kistermelő pedig, a ki nem bírja, nem folytathatja, sőt némelyiknek a túltermelt dohány után birtoka is utána vesz. Ez lenne — higyje el a képviselő ur — propositiójának következménye s épen azért merem állítani, hogy valamint a törvényjavaslat elkészítésénél az lebegett szemem előtt, hogy az államkincstár érdekeit előmozdítsam, de előmozdítsam másfelől a dohánytermelők érdekeit és a nemzetgazdasági érdeket, ugy merem állítani,hogy minden hallottak után,szemben a határozati javaslatokkal, nemcsak az első czélnak, de még inkább a másodiknak, a dohánytermelés érdekének és az államgazdászati érdeknek egyes egyedül az felel meg, a mit e törvényjavaslat contemplál. Mert ennek czélja először: biztosítani azt, a ki ma dohánytermelő, hogy '