Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-22
22. országos ülés noremlber 30. 1887. jgQ Leszek bátor egyszerűen felolvasni saját szavaimat, a mint a hétfői ülésben erre nézve nyilatkoztam. Azt mondottam: „És ennek oka, i. ház, egyfelől az, hogy engedélyekhez van kötve a dohány árulás, másfelől pedig az, hogy bizonyos százalékot kap az elárusító azért, a mit elad. Én azt hiszem, hogy e ezikkért, melynek jövedelmezősége a fogyasztás mérvétől függ, sokkal helyesebb volna nem szedni az elárusítóktól elárusítási engedélydíjakat, hanem adni nekik bizonyos százaiékot azért, hogy minél többet hozzanak forgalomba és ha jövedelme van, tessék könyvei vagy más kipuhaíolás alapján őt a jövedelmi adó fokozat alapján megadóztatni." Én nem azt kívántam esupán, hogy százalékot kapjon az elárusító, hanem a dohánytőzsök terjedésének lényeges akadályát abban találtam és találom, hogy daczára annak, hogy mig egyfelől a trafiktulajdonos százalékot kap, másfelől drága licentiákhoz kötik az árulási engedély elnyerését. Á t. államtitkár ur azonban arra vonatkozólag, hogy a Hcentiák fentartása, illetőleg a haszonbér szedése milyen befolyással van a dohánytőzsök terjedésére, nem méltóztatott nyilatkozni. Azt gondolom, t. ház, ezekben sikerült kimutatnom, hogy a t. államtitkár ur az én álláspontomat félreérteni méltóztatott. Csodálkozását fejezi ki azután a t. államtitkár ur azon, hogy mig kénytelen vagyok elismerni, hogy 37 ezer saját használatra való dohánytermelőt ellenőrizni bajos, ezt a termelőkre és kertészekre nézve lehetségesnek tartom; ezeknek száma pedig 48 ezer, sajátszerű tehát —• szerinte — hogy mig 37 ezerre nézve elismerem, hogy nem lehet fentartani az ellenőrzést, a nagyobb numerusra nézve pedig lehetséges. Ismét bátor vagyok utalni arra, a mit mondtam. Én azt mondtam (olvassa): „Azt kénytelen vagyok beismerni, hogy akkor, midőn 2—5000 községben a kimutatások szerint több mint 37,000 saját használatra termelő, úgynevezett 20 D-öles termelő van; akkor az ellenőrzés kissé bajos, kissé nehézkes, ámbár éber administratio mellett az akadályok itt sem volnának legyőzhetetlenek." Erre nézve legyen szabad mindenekelőtt megjegyeznem, hogy azt egyáltalán bajosan fogja az államtitkár ur is kétségbe vonni, hogy a 48 ezer számot mégis csak könnyebb ellenőrizni, mintha ahhoz még 37 ezer hozzájárul s akkor 85 ezer lesz. A különbség nem is ebben van, hanem a különbség van abban, hogy azon 20 D-öles, mondjuk 37 ezernél több termelő, az ország szanaszéjjel hányt községeiben lakik, ott is, hol esetleg nagyobb területen dohánytermelés nem űzetik és az ellenőrzést ez nehezíti meg; mig oly községekben, hol nagyobb complesumokban vannak a termelők a községekben, az ellenőrzés kevesebb költséggel, kevesebb nehézséggel fog járni. Én egyébiránt nem tennék kiKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. I. KÖTET. fogást az ellen, hogy a 20 D-ölesek is megkapnák az engedélyt, én csak egy különbségre akartam rámutatni, mely fekszik abban, hogy a 37 ezer 20 D-öles termelő ezentúl nem fog dohányt termelni, ezeknél tehát a törvény ezen dispositiói végrehajthatók lesznek, mig a másik 48 ezer ezután is dohányt fog termelni, ezekre pedig a törvény ezen dispositiói végrehajthatlanok maradnak. Nem is annyira a határozati javaslat, mint inkább az én felszólalásom ellen a legnagyobb támadást azon pont képezte, melyben én a minimumot a termelők és dohánykertészekre nézve megállapítottam. Ebben oly megterheltetést látnak a kis termelőkre, hogy azok kénytelenek lennének a termelést abba hagyni. Hát én nem tudom, hogy melyik lesz a nagyobb megterheltetés, bizonyos fix összeg-e, mely utóvégre sem több, sem kevesebb, mint aequivalense annak a dohánymennyiségnek, melyet az illető elfogyaszt és melyet én megadóztatni akarok, vagy az-e a nagyobb megterheltetés, midőn csak ugy bizonytalanságban méltóztatik elhatározni a költséges símítóházak felállítását és ez által tenni lehetetlenné a kisebb termelők existentiáját. Az igen t. államtitkár ur egy félholdas termelőre vonatkozólag tett számításai szerint jól tudom és nem is akarok rá súlyt fektetni, csak „lapsus linguae" volt az, hogy 99 írt jövedelmet hozott ki egy fél holdra, ezt bizonyára egy egész holdra akarta mondani s ekkor V* holdra kijön 46—47 frt. Állítja, hogy én 15 írttal akarom megróni ezt a kis termelőt s ebben olyat kívánok, a minek folytán kénytelen lesz a termelést letenni, mert a terhet jövedelméből fedezni nem bírja? Erre ugyan felelhetném egyszerűen azt is, hogy ha peuig dohányszükségletét a trafikból akarja fedezni, akkor sokkal többe fog neki kerülni, mert a legolcsóbb pipadohány kilója is 1 frt 25 krba kerül, azonban én erre súlyt nem fektetek; de kívánom megjegyezni, hogy ez a határozati javaslat, melyet én és t. elvbarátaim aláirtunk, a 15 kilót nem mint elengedhetetlen conditiu sine qua nont állapítja meg, ez a határozati javaslatban nincsen is benn és ez csak az én egyéni nézetem. És akár 12, 15, 16 kiló lesz megállapítva, a mi határozati javaslatunk nyitva tartja az utat a pénzügyi bizottságnak, melyhez a törvényjavaslat 'visszautasítandó lenne. így tehát az a vád, mely ezen 15 kiló miatt emeltetik, nem a határozati javaslat ellen emeltetik, de ellenem és az én felszólalásom ellen. Ha méltóztatik a tisztelt kormány arra a térre lépni, hogy ez sok, de a minimumot maga is akarja, nem bánom, ha a 15 kiló akár lefelé, akár felfelé módosittatik, csak azt tartom szükségesnek, hogy a dohányjövedék fokozása szempontjából a minimum legyen megállapítva, legyen
