Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

170 22, országos ülés november 30. ISÍ>7. az akár 12, akár 14, akár 15 kiló, de hogy én bizonyos számítással léphessek a t. ház elé, ön­ként értetik, hogy beszédemben, mint saját egyéni véleményemet, fel kellett azt hoznom. T. ház! Kifogásolták azon ellenvetésemet, hogy én azt állítottam ezen törvényjavaslatról, hogy az végrehajthatatlan lesz némely intézkedé­sében és gondolom, a t. államtitkár ur mondta, hogy hiszen végrehajtható Franciaországban, Austriában, Galicziában is. Erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy én bővebben infor­málva nem vagyok, de erősen meg vagyok arról győződve, hogy úgy Francziaországban, mint Galicziában, mint Austriában és Tirolban, mint min­denütt, a hol dohány termeltetik, csempészet volt, van és lesz, csak a csempészet mérveinek össze­hasonlításából tűnik aztán ki, hogy vájjon azon intézkedések, melyek javaslatba hozatnak, szük­ségesek-e vagy nem és a csempészet mérveinek megállapítása határozza meg az egyes országok állapotát e t kintetben. S e részben mi, kik a határozati javaslatot aláirtuk, azon súlyos ellen­vetéssel találkoztunk — és ebben osztoztak a t. ministerelnök ur, t. barátommal az államtitkár úrral — hogy nem akarjuk a lazának mondott administratiót megszüntetni, hanem azt mond­juk, hogy ez kivihetetlen. Ez, t. ház, egy óriási félreértés. Egész álláspontunkat, mely határozati javaslatunkban le van fektetve, félre méltóztat­nak érteni, ha azt gondolják, hogy mi az ellenőr­zés szigorítását nem tartjuk szükségesnek és óhajtandónak. Nekünk nincs kifogásunk a tör­v ényjavaslat azon dispositiói ellen, melyek az ellenőrzés szigorítását ezélozzák, mint pl. az ad­ministrativ közegeknek bevonása ellen, bár meg­jegyzem, a magam részéről feltétlenül szükséges­nek ezt sem tartom, mert úgy hiszem, ez úgy is kötelessége minden administrativ közegnek, de nem ellenzem, hogy belejöjjön a törvénybe. Ne méltóztassék tehát rólunk feltenni és bennünket azon szemrehányással illetni, hogy mi nem akar­juk az ellenőrzés szigorítását, hanem a mostani laza administratio fentartását. (Helyeslés balfelöl.) Ha mi az administatio szigorítása tekintetében ellenkező álláspontot foglaltunk volna el a tör­vény) avaslattal szemben, mert azt implicite nem érintettük sem határozati javaslatunkban, sem fel­szólalásainkban egyetlen szóval sem, ha azt szük­ségtelennek vagy túlságosnak tartanok, akkor méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a, 6. pont után egy hetedik nagyon elfért volna, ha e véleményben lettünk volna. De mi az adminis­tratio javítását, éberségét, szigorítását magunk is óhajtjuk és ezt azért nem vettük be határozati javaslatunkba, mert olyan pontot, a melyre nézve a módosítást nem tartjuk szükségesnek, nem akar­tunk a határozati javaslatba bevenni. Ugyancsak a t. ministerelnök ur és a t. államtitkár ur mondották több helyütt beszédeik­ben, hogy mi túlhajtjuk a törvényjavaslat inten­tióit, midőn azt mondjuk, hogy a kimunkálás alatt levő dohányból nem szabad élvezni semmit. Mi ezt joggal állítottuk és most is joggal állítom, mert a törvényjavaslatban ez benne van. Méltóz­tassék a törvényjavaslatnak 15. §-át elolvasni és abból a consequentiákat úgy levonni, hogy az minden körülmények közt egyformán legyen al­kalmazható a t. minister ur, a t. államtitkár ur, de a vidéken levő pénzügyőri közegek által is. Mit mond a 15. paragraphus? Ezt mondja: „A termelő dohányterméséből senkinek bármily czímen bár­mily csekély mennyiséget sem engedhet át." T. képviselőház! Nem teszem fel sem a t. minister úrról, sem a t. államtitkár úrról, hogy ha esetleg panaszként jönne elő, hogy ezt túlhajtják és vexatiókra aknázzák ki a vidéki pénzügyőri közegek, hogy akkor esetleg nem fognak elégté­telt szolgáltatni a termelőnek (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy fognak!) Én abban a hitben vagyok, hogy fognak elégtételt szolgáltatni, de ne feledjük el azt az egyet, t. képviselőház, hogy a magyar ember már annyira meg van puhítva, hogy csak a legvégsőbb esetben fordul a felsőbb hatósághoz panaszra, (ügy van! JJgy van! balfelöl.) Csekélynek látszó vexatióért az ország túlsó vé­géről nem fog senki bélyeges papíron felfolya­modni, ügyvédet vallani, vagy Budapestre fel­utazni. (Ügy van! balfelöl.) De hát mit akarok én azzal a határozati javaslattal, melyet benyújtottam és mit fejeztem ki tegnapelőtti beszédemben? Azt, hogy legyen a törvényjavaslat szigorú a csempészette] szemben és legyenek az ellenőrzés szabályai félreérthétié­nek, de azután legyen a törvényjavaslat tiszta és világos, melyet az akadémia elnökétől az utolsó fmánczig egyaránt megértsen mindenki, mert e törvény sok tekintetben olyanokra fog alkalmaz­tatni, a kik bizony azzal a qualificatióval és azzal az ügyességgel, a melylyel ügyes-bajaikat igy vagy amúgy eligazítni egyik vagy másiknak sike­rül, nem birnak s legtöbb esetben szegény embe­rek, apró házbirtokosok és egyszerű földmívelők azok, kik e törvényjavaslat által érintetnek és mindezek azután egy ily homályos, hézagos, hogy ugy mondjam, félreérthető kifejezése által a tör­vénynek számtalan vexatiónak és zaklatásnak lehetnének kitéve. Ez az, t. ház, a mire én már első felszólalá­somban reá mutatni bátor voltam s a mit most csak ismételni vagyok kénytelen. Az mondatott, hogy ez nem teszi azt, hogy akkor, a mikor a dohány kimunkálás alatt van, az illető dohányából nem élvezhet semmit. És azt méltóztatott mondani a t. ministerelnök és a t. államtitkár ur, hogy nem is értik e szakaszt úgy, hogy addig, mig az illető a dohánynyal foglalko-

Next

/
Thumbnails
Contents