Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-20
134 21. orggágos ülés november 28- 1887. meggyőződve, hogy ezen törvényjavaslat, ha igy marad, sok tekintetben végrehajthatatlan lesz; már pedig én abban a meggyőződésben vagyok, hogy inkább rossz törvényt alkosson az országgyűlés, mint olyan törvényt, melyet végrehajtani nem lehet. Semmi annyira nem képes meglazítani a nép erkölcseit, mint az, ha tudja, hogy oly törvényhozása van, mely a törvényben lehetetlent kivan; semmi annyira az erkölcsöket meg nem ingatja, mintha azt látja a nép, hogy azon törvényt nem tartja meg más sem, ő sem, mert azt megtartani nem lehet. Azon törvényt meglehet változtatni, helyre lehet ütni helyesebb törvénynye'j de ha oly törvényeket hozunk, melyek végrehaj ihatatlanok, komolyan megingatjuk a népben a törvény iránti tiszteletet és ez által csakugyan nem teszünk szolgálatot a hazának. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva én a törvényjavaslatot ezen alakjában el nem fogadom. De nem zárkózhatom el az elől, hogy igenis, ugy a csempészet megakadályozására, mint a dohányjövedék emelésére szükség van s azért én és azont. képviselőtársaim, kik velem e tekintetben egy nézetben vannak, azon kéréssel, illetőleg indítványnyal fordulunk at. képviselőházhoz, méltóztassék a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz visszautasítani. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Bátor leszek határozati javaslatomat felolvasni. (Halljuk. 1 Olvassa.) Határozati javaslat. Tekintve: 1. hogy a törvényjavaslat azon rendelkezését, mely a dohánytermésből bizonyos mennyiségnek a fogyasztási illeték lefizetése mellett saját használatra való vissza tarthatását teljesen megszünteti, sem a csempészet megszüntetésének elengedhetlen feltételéül nem tekinthetjük, sem a jövedék bevételeinek fokozása érdekében czélravezetőnek nem tarthatjuk s e helyett inkább látnók a bevételek fokozását biztosítottnak, ha a saját élvezetre visszatartott mennyiség minimuma a fogyasztási illeték felemelése mellett, mint megváltási minimum úgy a termelők, mint a kertészekkel szemben kötelezőleg megállapittatnék. 2. Tekintve a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint a termelőkre kivétel nélkül azon kötelezettség rovatik, hogy simító házakat állítsanak és pedig nemcsak ott, a hol a dohány kimunkálása a községek belterületén történik, de a szigorúan ellenőrizhető külső területeken is. Ebben pedig oly szükségtelen és alaposan mivé] sem indokolható megterheltetés rejlik, mely míg egyrészről a termelést drágítja meg, addig másrészről sem a csempészet megakadályozására, sem pedig a dohány minőségének emelésére hatékony eszközül el nem ismerhető. 3. Tekintve, hogy a törvényjavaslat azon rendelkezését, mely szerint a dohány legkésőbb csak június hó 15-ig- ültethető ki, a növényágyi palánták pedig június hó 20-igmegsemmisítendők: tarthatatlan s a termelést sok vidéken és a tapasztalás szerint számos években teljesen megbénító intézkedésnek vagyunk kénytelenek kijelenteni. 4. Tekintve, hogy a javaslat úgy a fentebbi, mint egyéb apróbb rendelkezéseiben is nemcsak általában megdrágítja a termelést, de főkép a kisebb termelőkre nézve egyértékíí a termelési engedély elvonásával. Ez pedig egy már évek óta a javulás reménye nélkül súlyos mezőgazdasági válsággal küzdő ország lakosaival szemben teljesen elhibázott, sőt káros iránynak jellemezhető. 5. Tekintve, hogy a törvényjavaslat némely intézkedései lehetővé teszik a pénzügyi közegeknek esetleg önkénykedő eljárását a nélkül, hogy a termelők jogos igényei és érdekei kellő oltalom és törvényes biztosítékok alá helyeztetnének.Végre 6. Tekintve, hogy a törvényjavaslat, ha az jelen szerkezetében elfogadtatnék, több intézkedésében merőben végrehajthatlan lesz: ilyenek alkotásával pedig a törvények iránti tiszteletnek és ez által a közerkölcsiség tekinteteinek hasznos szolgálatokat nem teszünk. Mindezen okoknál fogva, a törvényjavaslattól jelen alakjában sem a dohányjövedék lényeges fokozását várni nem lehet, közgazdasági tekintetben pedig — sőt erkölcsi szempontból is — azt határozottan káros hatásúnak tartjuk; mindazonáltal, mert úgy a csempészet megszüntetését, valamint a dohány minőségének javítását — s mindezek általadónány-jövedék bevételeinek fokozását az ország pénzügyi helyzetének javulása érdekében szükségesnek ismerjük el: nem lehet elzárkóznunk egy a fentebbi alapokra fektetett, illetőleg a fentebb körvonalazott hibáktól megtisztított törvény alkotásának szükségessége elől, melyet azonban csakis bizottsági tárgyalás folyamán volna lehetséges előkészíteni, indítványozzuk, hogy a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat a fentebbi irányelvek szerinti átdolgozás és ennek megtörténte után jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasittassék. Budapesten, 1887. november hó 28-án. Beadják: Gulner Gyula, Királyi Pál, Linder György, Melczer Géza, Bolgár Ferencz, Gaál Jenő pécskai, Tolnay Gábor, Horánszky Nándor, Svastics Gyula, Bujanovics Sándor, Goda Béla, gr. Apponyi Albert, gr. Dessewffy Aurél. gr. Károlyi Sándor, Fenyvessy Ferencz, Horváth Lajos, Ivády Béla, Potoczky Dezső. Kérem a határozati javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés bál felöl.) Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister : T. képviselőház! (Halljuk/ Hall-