Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-20
20. országos ülés november 28. 1887. 133 lehetők — hogy dohányát esetleg épen a saját társa idegenítse el. Tehát, t. képviselőház, ez oly intézkedés, mely semmiféle okokkal nem védelmezhető és nem tartható fenn sem a qualitás tekintetéhen, sem a csempészet megakadályozása tekintetéhen s ebből kifolyólag a dohányjövedék hozamának fokozása érdekében sem. De érdekes az is, t. ház, a mit a törvényjavaslat a simítóházakról mond az új termelőkre vonatkozólag. Azt mondja (olvassa) : „Új termelőknek ezen kivül csak az esetre adható termelési engedély, ha kimutatják, hogy megfelelő nagyságú, zárral és ha kívántatik, ellenzárral ellátható szárító pajtával és elegendő nagy simítóházzal birnak." Hát, t. képviselőház, a dohánytermelési engedély deczember hóban adatik s szól a jövő évre; 1887. évi deczember hóban adatik ki 1888-ra. Már most mit kivan ez a törvényjavaslat, ha egy új termelő a kincstári termelők közé akar lépni? Azt kivánja, hogy mutassa ki, hogy zárral ellátható szárító-pajtával és simítóházzal már tényleg bir. Hát, t. képviselőház, én nem tudom, fog-e akadni olyan termelő, a ki rá szánja magát, hogy ezreket fektessen bele már fél évvel előbb olyan üzletbe — mert akkor a simítóházakat a nyár folyamában kell építenie — a melynél csak deczemberben fogja megtudni, hogy nem kapja meg az engedélyt, (Derültség balfélől) ha t. i. esetleg nem valami grata persona a pénzügy ministeriumban. * Én nem is hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur nem fogja majd a részletes tárgyalás alkalmával azon, esetleg akár általam, akár más által előterjesztendő kérelmet teljesíteni, hogy ezen változtatni kell. Mert, hogy ez igy maradjon, az lehetetlen. Nem kívánhatjuk, hogy valaki kénytelen legyen kitenni magát a bizonytalan jövőnek. Nem kívánhatjuk, hogy az új termelő, kinek nem csekély investitióra van szüksége, az építkezéseket risikóra, bizonytalanra teljesítse, ha a dohánytermeléshez hozzá akar fogni. Van azután, t. képviselőház, a törvényjavaslatban még egy olyan intézkedés, mely szerintem részint a termelést zsibbasztja, bénítja meg, részint kivihetetlen s ez az, hogy a dohányültetés határidejét június 15-re szabja meg a törvényjavaslat. A ki valaha dohánytermeléssel foglalkozott, igazat fog nekem adni abban, hogy vannak esztendők, a mikor igenis el lehet végezni a dohányültetést június 15-ikére, de vannak viszont évek, a mikor később tavaszodván ki, késői fagyok jönnek, esetleg havazások következnek be, hogy lehetetlen a dohányültetést június 15-ig bevégezni. Többet mondok. Ez nemcsak vidékenkint nemcsak líözségenkint, hanem dülőnkint változik, mert lényeges befolyással van az ültetési viszonyokra, hogy milyen a föld, sőt az is, milyen az a víz, a melylyel a melegágyi palántát öntözi a kertész. (Igaz! baloldalon.) Be tudom bizonyítani, szívesen szolgálok vele bárkinek, hogy van olyan termelő, ki május 10—15-én el tudja kezdeni az ültetést, de még sem végzi be június 15-ig, mert mindig marad foldozni való. Egy dűlővel odább — minthogy a víz és a föld dűlőnként nem egyforma — soha sem tudják előbb megkezdeni az ültetést május 20—25-ikénél. Az ilyen kertész lehetetlen, hogy az ültetést június 15-re bevégezze. És én itt megint azon reményemnek adok kifejezést, hogy talán a pénzügyminister ur szives lesz e tekintetben engedni, mert úgy, a mint a törvényjavaslat most szól, merem állítani, hogy oly intézkedést tartalmaz, a melyet ha keresztül akarunk vinni, a melyen ha tágítani nem akarunk, a dohánytermelést fogjuk megzsibbasztani. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarok a t, ház türelmével visszaélni, igen sok és igen érdekes dolgot lehetne még a törvényjavaslatról elmondani, (Halljuk! Halljuk! balfelöl) azon irányban is, hogy e törvényjavaslat többé-kevésbé a kis termelőknek kiölésére számít; nem mondja ugyan meg őszintén, hogy ezután nem ad az 5 vagy 10 holdon alóli termelőnek engedélyt, vagy nem mondja — a mi szintén érthető volna — hogy igenis, még 5 évig adok engedélyt az 5 vagy 10 holdon alóli kis termelőnek, addig rendezze be gazdaságát, hogy átmehessen, ha ugyan ez lehetséges Magyarország mai gazdasági viszonyai közt, más gazdasági üzemre. Hanem egyfelől a félholdas termelést teljesen megszünteti, a kerti levelek művelőin kivül 3,600 termelőtől elvonja a termelést. És ez mind nem elég, hanem azon intézkedések által, a melyek a termelést feltétlenül meg fogják nehezíteni, mintegy kényszeríti a kisebb termelőket, a kik a költségeket meg nem bírják, hogy ezután a termeléssel hagyjanak fel. Hogy épen egy mezőgazdasági válsággal küzdő országban mint ma Magyarország, helyes-e az ország vidékein elszórva élő és épen mert kis termelők, tehát szegénysorsú lakostársainkat ilyen kétes jövőnek kitenni, azt bővebben magyarázni nem fogom, azt gondolom, indokolnom nem is kell. (Helyeslés balfélől.) Én ezen törvényjavaslattól nem várom azt az eredményt, a mit az czélul kitűzött, nem várom, mert nem várhatom, mert sok tekintetben végrehaj thatlan intézkedéseket involvál, nem látom, hogy a csempészetet annyira meggátolná, mint én óhajtanám, nem látom igazoltnak, hogy ezen törvényjavaslat elégséges és alkalmas intézkedéseket tartalmazna a dohány qualitásának emelésére, de látom azt, hogy részben helytelen intézkedésekkel van tele, másodszor, hogy zaklatásoknak nyit tág tért. Végül pedig arról vagyok
