Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-20

20. országos ülés november 28. ÍSS7. 129 9, termelést csak azért űzik, hogy a termés legjavát kéz alatt eladhassák." A 8-ik pont azt mondja: „A saját használatra való dohánytermelés feltétlenül megszüntetendő". És végre a megváltás kérdésében a 9-ik pont azt mondja: „hogy ezen kedvezmények beszüntetése ajánltatik azon esetben, ha a 8-ik pontra adott válaszban" — melyet részletesen volt szerencsém érinteni — „az illető vidékeken termelt egyes fajta másítatlan pipadohányok az árúdábau kaphatók lesznek." Azt hiszem tehát, hogy ezen jegyzőkönyv alapján bona fide felvehettem jelentésemben annyit, Ä mennyit felvettem. Gulner Gyula: T. képviselőház! Hamar­jában alig volt törvényjavaslat, mely ugy a kö­zelebbről érdekelt köröknek, mint — mondhatom — az egész ország közvéleményének meleg érdek­lődését annyira felköltötte, mint ez a törvény­javaslat, melyet most tárgyalunk. Ls ezen érdek­lődés eléggé indokolt is, t. ház, ha meggondoljuk, hogy ez első láncz-szemet képez azon pénzügyi reformjavaslatok sorában, melyekkel a t. kor­mány az ország pénzügyi helyzetét rendezni akarja, másodszor ha megfontoljuk, hogy Magyar­országra mint dohánytermelő országra nézve nem lehet közömbös az, vájjon e törvényjavaslatban a termelésre vonatkozólag milyen intézkedések, rendelkezések foglaltatnak. És végre harmadszor indokolt az érdeklődés azért is, mert hiszen köz­tudomású dolog, hogy olyan használati, helyeseb­ben élvezeti czikkről van szó, mely úgyszólván az egész országban általános. A t. kormány, illetőleg a t. pénzügyminiszter ur — a mire már különben az előttem szólott t. képviselőtársam is rámutatott — indokolásában abból indul ki s arra fekteti a legfőbb súlyt, hogy összehasonlítja Austria dohányjövedékének be­vételeit a magyar dohányjövedék bevételeivel s azon alapon mig Magyarország 15.642,000 lakos­ság mellett 21.817,000 és még néhány forintot vesz be dohányjövedék ezímén, addig Austria 22.296,000 lakosságával 48 millió frt jövedelmet mutat ki. Tehát itt a magyar dohányjövedék mintegy 12 millióval maradna hátra. Ámde t. ház, ez az összehasonlítás szerintem, nemcsak azon szem­pontokból, a melyek már a javaslat indokolásában is előfordulnak, vezet helytelen következtetésekre, hanem főleg azért, mert Austria fogyasztó közön­ségét azon fogyasztó közönséggel, mely Magyaror­szágon van, e tekintetben teljes lehetetlenség össze­hasonlítani; (Ugy van! balfelöl) mert Austriában a városi és a polgári elem jobban ki van fej­lődve mint nálunk és mert ott az egyes társa­dalmi rétegek vagyonosabbak és igy inkább meg­engedhetik magoknak azt a luxust, hogy finomabb dohányt fogyaszszanak; a mint, hogy köztudo­KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. I. KÖTET. mású is, hogy Austriában a szivarfogyasztás sokkal magasabb százalékot mutat, mint Magyar­országon, a hol a közönségesebb fajok örvende­nek nagyobb kelendőségnek. (Igaz! ügy van! balfelöl.) De még azon különbségre is súlyt kellett volna fektetnie a t. pénzügyminister urnak, hogy az austriai gyártmányok — köztudomás szerint — jelentékenyen jobbak és élvezhetőbbek, mint a mieink, (ügy van! balfelöl.) Ez a körülmény pe­dig a fogyasztás mérvére mindenkor döntő befo­lyással van. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha a t. pénzügyminister ur szíves lett volna a kérdés ezen oldalát is mérlegelni, akkor talán nem tűnt volna fel előtte a magyar dohányjöve­déknek 12 milliónyi inferioritása Austriaval szemben oly nagymérvű anomáliának, hogy e miatt el kellett magát határoznia arra, hogy ezen törvényjavaslattal lépjen a képviselőház elé. A kormány ezen javaslattal egyfelől a do­hán yjövedék fokozását, másfelől pedig a dohány minőségének javítását kívánja elérni. Lehetetlen be nem látni t. ház, hogy helyes, sőt szükséges is oly intézkedéseket életbeléptetni, a melyek a tagadhatatlanul alászállott dohányminőség emelé­sére és javítására vannak irányozva. Másfelől a ki igazságos akar lenni, kénytelen bevallani, hogy a dohánycsempészet Magyarországon oly mértékben űzetik s oly mértékben terjed, a mely előtt sem a törvényhozás, sem pedig a kormány nem huny­hat szemet. A dohány minőségének emelése oly in­tézkedések által, minők a szakszerű oktatás, a dohánymagvak helyes megválasztása, az alkalmas talaj kijelölése, a sikerültebb fajokra és a kimun­káltabb dohány magasabb díjazása stb., okvetetle­nül meghozza gyümölcseit ugy a termelőre, mint a kincstárra nézve. A mi pedig a csempészetet illeti, itt a kérdés a körül forog, hogy melyek azon eszközök, a melyeket hatékonyan lehet ez ellen alkalmazni? Nekünk t. ház, vannak ma is, még pedig elég szigorú törvényeink a csempészet megaka dályozására és mégis kénytelen a kormány arról panaszkodni, hogy a csempészet napról-napra terjed és fokozódik. Én azonban azt állítom, hogy ha az administratio e tekintetben nem volna annyira laza, mint amilyen shogy ha a pénzügyi közegek nagyobb súlyt fektetnének a valódi ellenőrzés gyakorlására, mint a sok aprólékos, de mégis ér­zékeny vexatiók teljesítésére: aligha jutott volna az ország oda, hogy törvényjavaslatot kelljen be­nyújtani a csempészet meggátlásának indokából. De hát a t. kormány most sem ott keresi a csempészet okait s az orvosszereket, a hol azok tulajdonkép vannak, hanem egyebütt. Én, t. ház, nem egyszer mondottam e ház kebelé­ben azt, hogy első és főoka a csempészet­nek az, miszerint főkép a dohányjövedéki gyárt­mányok azon részében, mely a népnek vanszánva^

Next

/
Thumbnails
Contents