Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-20

130 20. országos ülés november 28. 1887. tudniillik az olcsó fajok, a melyek nagyobb mértékben fogyasztatnak, élvezhetetlenek. Én nem magamról mondom, t. ház, mert sem az úgynevezett szűzdohányt, sem a trafik-dohányt, a pipadohányt megszívni nem tudom, de állítom azt, hogy általános hangulat és közvélemény az, hogy a legselejtesebb szíízdohány is élvezhetőbb annál a. gyártmánynál, melyet a tőzsdékben drága pénzért megvásárol az illető; sőt azt is állítom, hogy nem egyszer hallottam a föld népétől azt, hogy mikor magam mint dohánytermelő róttam meg •őket, hogy miért szíjják a magyar dohányt és miért nem a trafik dohányt, azt felelték: „Uram, inkább a konkoly levelét szívom meg, mint a traük-dohányt, melyet a mi részünkre árulnak a kereskedésben". T. ház, ha ez igy van — nem tudom, de azt beszélik és általános ezen felfogás — hogy azon része a gyártmányoknak, mely a nagyközönségnek és a földnépének van szánva, élvezhetetlen rossz: akkor ne csodálkozzunk azon, ífaogy az, a ki az erkölcsi emelkedésnek azt a fokát nem érte el, azt a hol a nagy különbséget, melyet a t. ministerelnök ur nagyváradi beszédében kifejezett, megérteni nem tudja, inkább nyúl ahhoz, £L mi élvezhető, másik oka a csempészetnek én szerintem az, hogy sok vidéken aj övedék- gyártmányaihoz a fogyasztó hozzá sem juthat. Ismerek sok községet, a hol nincs dohányáruida, dohánytőzsde. És ha valaki azon község lakosai közül meg akarja magának azon gyönyörűséget szerezni, hogy e rossz gyártmányból drága pénzen szerezzen, kénytelen a második-harmadik faluba elsétálni, hogy szükségletét fedezze. Ez sajátságos felfogás és eljárás, t. ház, oly czikknél, melynek jövedelmezősége azon nyugszik, hogy minél több fogyasztassék. Itt törekedni kellene arra, hogy könnyen hozzáférhető legyen mindenki részére azon gyártmány, mely a fogyasztásra van szánva. Es ennek oka t. ház, egyfelől az, hogy engedélyekhez van kötve a dohányárulás, másfelől pedig az, hogy bizonvos százalékot kap az elárasító azért, a mit elad. En azt hiszem, hogy e czikkért, melynek jövedelmezősége a fogyasztás mérvétől függ, sokkal helyesebb volna nem szedni az elárusítóktól elárusítási engedélydíjakat, hanem adni nekik bizonyos százalékot azért, hogy minél többet hozzanak forgalomba és ha jövedelme van, tessék könyvei vagy más kipuhatolás alapján őt a jövedelmi adófokozat alapján megadóztatni. Ekkor nem fog azon anomália előállani, hogy ha valaki, magam is jártam ugy, hogy népesebb községben jövedéki gyártmányt akartam hozatni, de nem lehetett kapni, mert csak a harmadik faluban van dohányáruida. Ez is egyik oka a csempészetnek. Ismétlem, ne csodálkozzunk aztán azon, hogy havalaki, a kinek a harmadik faluba kellene mennie, hogy dohányszükségletét fedezze ha épen a lelkiismeretlen csempész odaviszi, inkább ahhoz fordul, a mit kényelmesebben kaphat. Á t. pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság is a csempészet melegágyát főkép azon törvényes intézkedésekben, illetőleg kedvezményekben keresi, melyek az eddigi törvények alapján fennállanak, hogy tudniillik engedélyezve van 20 • ölön a saját használatra való dohánytermelés, másfelől a dohánytermelő fel van jogosítva saját maga, továbbá kertésze és 16 évnél idősebb családtagjai számára a fogyasztási illeték lefizetése mellett 10 kiló dohányt visszatartani saját terméséből. Azt kénytelen vagyok beismerni, hogy akkor, midőn 2—5000 községben a kimutatások szerint több mint 37,000 saját használatra termelő, úgynevezett 20 Q öles termelő van : akkor az ellenőrzés kissé bajos, kissé nehézkes, ámbár éber administratio mellett ez akadályok sem volnának legyőzhetetlenek. De ami aztán a termelők által visszatartott dohány kedvezményének teljes megszüntetését illeti, arra nézve határozott meggyőződésem az, hogy ez sem a csempészet megszüntetésére, sem a dohányjövedék fokozására nem fog elég hatékonynak bizonyaim, sőt bizonyos mértékig merőben kivihetetlen fog maradni. Hogy valaki azt, a ki dohányával foglalkozik, saját dohányát műveli, a ki avval reggeltől estig vagy késő éjszakáig fárad, csempészet s igy büntetésre méltó tett elkövetőjének tartsa azért, mert a saját maga által termelt dohányhulladékából esetleg megtömi pipáját. No, t. ház, havalaki azt hiszi, hogy ezt a drákói szigort, mely a törvényjavaslatban le van téve, az életben ki is fogják vihetni, az nagy illusióban szenved. Hiába is mondaná ki a törvényhozás, a mint sokan óhajtották, hogy ez és hasonló cselekvények egyenesen lopásnak qualificáltassanak; ez ellenkeznék a jogi fogalommal, ellenkeznék a nép közérzületével, mely a saját maga által termelt dohány megízlelését soha sem fogná, száz törvény daczára is, lopásnak tekintem. T. ház! Kiviheiő-e ez a törvény? Lehetetlenség azt kívánni, hogy annak, ki a dohánynyal bajlódik, még az a szabadsága se legyen, hogy azt megízlelhesse! (Helyeslés balfeUl.) De tovább megyek. Igaz, hogy az eredeti javaslaton a pénzügyi bizottság tárgyalása enyhített, mert az eredeti javaslatban az volt kimondva, hogy ha a kertész csempészetet követ el, akkor a termelő is elveszti termelési engedélyét. A pénzügyi bizottság ezt oda helyesbítette, hogy a termelő csak akkor veszti el termelési engedélyét, hogy ha a csempészet a termelő tudtával történt. Már most azt kérdezem az igen t. pénzügyminister úrtól, ha véletlenül dohánytermelő és kimenve gazdaságába azt látná, hogy a saját ker-