Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-20

126 30. országos ül ég november 2*. 1887. Én ugy pénzügyi helyzetünk, mint mezőgazdaságunk és 4—5000 becsületes magyar család érdekében, mely ezen törvényjavaslat szerint meg lenne fosztva egy becsületes kenyérkeresettől elfogadásra ajánlom a t. háznak következő ellen indítványomat, melyet a magam és t. elvbarátaim nevében benyújtani bátorkodom. (Olvassa): Ellenindítvány. Tekintettel egyfelől a hazai mezőgazdaság válságos állapotára, másfelől az ország pénzügyeinek jelen helyzetére, mondja ki a képviselőház: hogy a kormány által beterjesztett 26. számú törvényjavaslatot — mely az absolut kormánytól örökölt, a nemzetgazdászati tudomány által rég elítélt dohánymonopoliumot nemcsakhogy egész terjedelmében fentartja, hanem azt számos új, részint zaklató, részint a termelést megszorító és megdrágító intézkedésekkel tetemesen súlyosbítja, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el, hanem utasítja a kormányt, hogy a következő irányelvek alapján minél előbb új törvényjavaslatot terjesszen a ház elé: 1. A dohány-termesztés, valamint a nyers dohánynyal való kereskedés a magyar korona egész területén szabaddá tétetik 2. A dohánygyártás, valamint a bel- és külföldi kész dohánygyártmányoknak árúba bocsátása kizárólag az államnak tartatik fenn. 3. Minden dohánytermelő a törvény által megállapítandó dohány termelési adót fizet. 4. Minden dohányfogyasztó a törvény által megállapítandó dohányfogyasztási adót fizet. 5. Minden dohány elárusító dohánytőzs adót fizet. Kelt Budapesten, 1887. november hó 28-án. Benyújtja: Helfy Ignáczs. k., SzadovszkyJózsef s. k., dr. Tóth Jenő s. k., Irányi Dániel s. k., Eötvös Károly s. k., Petrich Ferencz s. k., Illyés Bálint s. k., Mikó János s. k., Somossy Béla s. k., Vécsey Endre s. k., b. Jeszenszky Sándor s. k. (Élénk éljenzés a széhd baloldalon.) Neppel Ferencz: T, képviselőház! (Halljuk!) Nem tartom feladatomnak, hogy az előttem szólott t. képviselő ur által előadott részletes indítványra hosszasan válaszoljak. 0 azt a kormánynak figyelmébe ajánlotta s a t. kormány bizonyosan meg fogja adni reá válaszát. A magam részéről csak annyit bátorkodom arra megjegyezni, hogy mint termelő, a termelés érdekében nem óhajtom, hogy azok a módok, melyeket ő proponált, elfogadtassanak. T. képviselőház! Közel 6 éve annak, midőn először volt szerencsém itt a képviselőházban a dohánytermelésnek nagy fontosságát ugy nemzetgazdászati, mint agricultu ralis szempontból kiemelni. A gabonaáraknak azóta beállott nagymérvű csökkenése földmivelésiinkre súlyos csapást mért és ma már azt hiszem, felesleg-es volna a dohánytermelés nagy jelentőségét bővebben bizonyítani. Tudja azt mindenki, meg van arról győződve a törvényhozás és a kormány is. Ezen meggyőződés kell, hogy vezéreljen bennünket s az abból kifolyó nézpont kell, hogy irányadó legyen az előttünk fekvő törvényjavaslat megbirálásánál: emelni termelésünket s azzal együttesen fokozni az állam jövedelmét. Minden egyébb felfogás téves. Többeket némileg tévedésbe ejthetett azon körülmény, hogy a múlt évi költségvetés óta

r azaz a mióta pénzügyi helyzetünk rosszabbra fordult, nyilvánvalóvá vált, ugy tüntetik fel a dohányügyet, mint egy az ország financiáinak rendezésére hivatott mentő eszközt s mintha csak most ébredtünk volna tudatára annak, hogy nagyobb eredmények elérése lehetséges s mintha csakis a pénzügyi bajok által idéztetett volna elő ez irányban a komoly törekvés. Már a múlt évi költségvetés alkalmával nyilvánultak ily téve* nézetek; holott már évek előtt — aggályos pénzügyi bajok intelme nélkül is — rámutattunk arra; a kormánynak ez irányban való törekvése nem mai keletű, hanem a reformok még 1882-ben vették kezdetöket s a nagyobb eredmények elérését czélzó törvényjavaslat nem új, hanem már három év óta készen van. Igaz, hogy azóta több-kevesebb módosításokon ment keresztül, de nem a mai pénzügyi helyzet által 'diétáit s nem tisztán fiscalis szempontokból készült — noha fordulhat elő benne oly szakasz, mely annak jellegét magán hordja — de egészben véve, nem lehet itt szú egy egyoldalú pénzügyi törvényről, hanem a termelés és a kincstár érdekeinek együttes előmozdításáról. Ezen egyedül helyes álláspontnak megvilágítására tartottam kötelességemnek szót emelni s annak bizonyítását kisérleni meg, hogy a törvényjavaslatnak csak ily szellemben való megbirálása vezethet czélhoz. A dohánytermelésnek nagy jövője van. A fogyasztás mindenütt nagy mérvben növekszik. De a fogyasztás emelkedésével egyidejűleg változik annak iránya g mig a pipa évről-évre szűkebb korlátok közé szorul, helyébe lép a szivar és czigarette. Tapasztaljuk ezt minálunk is; eladatott 1882-ben 620 millió — 1885-ben 899 millió. De más államokban még nagyobb mérvben és még gyorsabban fejlődik ezen átalakulás. —• És ezzel termelőinknek számolni kell; mert különben nem nagyon távoli jövőben azon válság előtt fogunk állani, hogy ha nem leszünk képesek csak pipadohányt termeszteni, nem lesz, a ki dohányunkat megvegye. Sőt maga az osztrákkezelőség is kénytelen lesz tőlünk való bevásárlását jelentékenyen reducalni és szükségletének nagy részét máshonnan fedezni. Bizonyításra nem szoruló általánosan el-