Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-20
SO. orsságos filés november 2§. 188?. 125 T. ház! Sem a kivetése, sem a beszedése nem jár valami nagyobb nehézséggel, mint bármely más •aj adónemnek behozatala. Ha a kormány kivetné a megyékre és a törvényhatósági joigal felruházott városokra, a megyék pedig a községekre — ott nagyon jól tudják: ki dohányzik, ki nem — a kivetett összeget ezen arányban felosztanák s az adóhivatalokat sem kellene szaporítani vagy valami nagyobb munkával terhelni, mert az adókönyvekbe mindenki adója be lévén irva, ahhoz egyszerűen hozzáadnak l, vagy IV* forintot s ezzel a kivetés készen volna. Meg vagyok győződve, t. ház, hogy minden dohányzó sokkal szivesebben megfizeti ezt az évi adót, semhogy oly zaklatásoknak legyen kitéve, mint a minőket ezen törvényjavaslat akar meghonosítani. Én e tekintetben egy kis számítást csináltam magamnak s ha tévedek, azért felelőssé teszem Láng Lajos t. képviselőtársunkat, mert az általa szerkesztett statistika alapján állítottam össze számításomat. Constatálom tehát, hogy Magyarországon van 16 éven felüli férfi 4.976,602. Azt hiszem, nem tévedek, ha felteszem, hogy Magyarország férfilakosságának 2 / 3-ada dohányos; tehát lenne 3.317,735 dohányos ember Magyarországon. Ha fejenkint csak egy forintot számítok is, már akkor is jó nagy jövedelem áll elő. Már pedig én azt hiszem, hogy cathegoriák szerint lehetne a dohányosokat beosztani úgy, hogy a falusi nép kevesebbet fizetne, a városi nép meg, a mely drágább, finomabb dohányt és szivarokat szí, ám fizessen valamivel többet. Ez már két forrás, a mit csak példaképen hoztam fel. De van egy harmadik forrás is: az elárusitás; mert teljesen a kormány számára tartatván fenn, a gyártmányoknak — ugy a bel- mint a külföldi gyártmányoknak — elárusitás a. A ki ebből kenyérkeresetet csinál magának, fizessen bizonyos adót az elárusitás után, vagy akár dohánytőzsadót — ennek alapjául egy bizonyos tiszta jövedelmet fölvéve — hiszen Magyarországon ez idő szerint van több, mint 40,000 apró tőzs és van körülbelül 400 nagy tőzs. Nem mondom, t. ház, hogy épen ezeket kell eombinatióba venni s hogy ezek magukban elégségesek a javaslatban felvett jövedelem pótlására. Szívesen elfogadok e téren módosítást, vagy akár új forrásokat, ha ilyeneket tud valaki kimutatni. Én feladatomul csak annak bebizonyítását tekintem, hogy nagyon is bajos és nehéz összeegyeztetni két dolgot, mely ez idő szerint merő ellentétben áll egymással, tudniillik az ország pénzügyi helyzetét, mely okvetlenül orvoslást követel -egyfelől és másfelől mezőgazdaságunknak válsággal küzdő állapotát, mely szintén okvetlenül orvoslást és támogatást kivan, nem pedig megszorítást, nem pedig állapotaink súlyosbítását. Ugy látszik, ez azon pont, melyen az egész dolgot össze lehet egyeztetni s azért én bátor vagyok ezt a t. háznak és a t. kormánynak figyelmébe ajánlani — hozzátévén még csak két szót. (Halljuk!) Az egyik az, hogy szerintem ami indítványunknak az az előnye is van, hogy az rögtön, abban a perczben, a melyben a törvényhozás hozzájárul, keresztül vihető és semmiképen sem ütközik bele az Austriával megállapított egyezménybe. Austriának ehhez semmi köze, ez tisztán és teljesen Magyarország belügye; mert a mennyiben a gyártmányok egyformaságára nézve kötelező szabályzat van felállítva a két állam között, ezt a jövőre is fel lehet tartani. A mi pedig azt a netalán felmerülhető aggodalmat illeti, hogy a kormány akkor kiadja kezéből a termelést és kereskedést, hogy nem gondoskodhatnék oly biztosan a nyers anyagról, mely saját gyártmányaira szükséges: erre, azt hiszem, bővebben felelni nem szükséges. -Elég hivatkoznom arra a tényre, hogy 1848-ig Magyarországon nem volt monopólium és azért Magyarország ép úgy mint Austria, illetőleg az osztrák kormány, nagyon jól ellátta magát azzal a dohánynyal, mely a gyártásra szükséges volt. Hozzá teszem még azt az egyet, hogy a t. kormány akkor is, mint legnagyobb vevő bizton számíthat arra, hogy soha zavarban nem lesz a tekintetben, hogy kapjon elegendő és pedig első sorban minél jobb dohányt. Előmozdttatnék ezáltal hathatósan a külkereskedelem és előmozdittatnék a jó minőségre való művelés, mert épen a szabad verseny kényszerítené rá a termelőket, (Ugy van! bálfélöl) hogy minél jobb minőségre törekedjenek, mig most a verseny ki lévén zárva, nincs semmi, a mi őket arra buzdíthassa. Ezek azon positiv előnyök, melyeket én az általunk előterjesztendő indítványban látok. És méltóztassanak még hozzá venni egy nem megvetendő factort: hogy mennyit kímélne meg a magyar állam ezen rendszer mellett az ellenőrzés költségei tekintetében. Egészen más, ha tisztán csak a kész gyártmányok csempészetét kell ellenőriznie és egészen más, ha a dohánykezelést országszerte kezdettől fogva egészen a raktárba vitelig folytonosan szem előtt kell tartani. Megkímélne nagy összeget az ellenőrző személyzetnél, megkímélne tetemes összeget a beváltó hivatalok kevesbítésével — mert hiszen csak annyit kellene beváltania, a mennyi a gyártmányokra szükséges — megkímélne nagy összeget a hivatalos személyzet lehető kevesbítésével. Ha mindezeket az összegeket összeadjuk, méltóztassék elhinni, hogy ez komolyan fontolóra veendő eszme.
