Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-20

\3% 20. országos fiiéi ben fogyasztatik is és versenyképesség tekintetében is jobban megállja helyét. Azon intézkedések által, melyek e törvényjavaslatban vannak, a kormány, azt hiszem, az adatok alapján legkevesebb 3—4 milliónyi jövedelem fokozódásra bátran számíthat, természetesen abban az esetben, ha a törvényjavaslat törvényerőre emelkedve egész részrehajlatlansággal, de egész szigorral is érvényesítve és keresztülvive lesz. Ha pedig ismerjük az ország pénzügyi helyzetét és látjuk, hogy minden teheremelkedés nélkül azon valóban tisztán csak partiáíis, sőt úgyszólván egyéni előnyök feláldozása által, hogy 30,000 ember nem fogja kedvezményes áron megválthatni 10 kiló dohányát, hogy körülbelül 1886-ban 1.600, 1887-ben 3,668 kisebb termelő jövőben, illetőleg harmadévre termelési engedélyt nem nyer, ezen előnyök feláldozása fejében szolgálatot teszünk nagy, országos érdé kéknek, mert a jövedelmi források e téren való fokozása által sokkal terhesebb és igen nehezen elviselhető adókat pótolunk, illetőleg ezek összegének megfelelő pénzügyi hiánynak adóemelés utján való pótlását teszszük e részben feleslegessé. Azt hiszem, ez oly fontos érdek és a monopólium természete, aőt mondhatom, az osztó igazság ezt annyira igényli, hogy e kérdés bővebb indokolásábanemis bocsátkozom. Még csak azt vagyok bátor fölemlíteni, hogy •A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a dohánykertészeknek szolgálati könyve, másfelől a dohányjövedékre vonatkozó és most is módosítás alá eső szabályok egyöntetű kiadása tekintetében a kormány felszólítva lön és az e tekintetben szükséges intézkedések megtétele kilátásba helyeztetett. A mi mármost a törvényjavaslat ellen felhozható és a nyilvánosság utján már eddig felhozott kifogásokat illeti, azok bátran két osztályba sorozhatok. Megjegyzem, hogy erről hivatalosan azért nem lehet tudomásunk, mert sem a képviselőházhoz s igy a pénzügyi bizottsághoz sem jutott kérvény vagy kifogás e tekintetben; de tagadhatlan, hogy nem szabad semmiféle illetékes fórumnak valamely tényezőnek felszólalását, vagy megjegyzéseit ignorálni. Két természetű kifogás tétetett. Az egyik természetű kifogás általánosságban szól, nevezetesen, hogy e törvényjavaslat túlszigorú és részben keresztül nem vihető. A kifogásoknak ezen cathegoriájával azért nem foglalkozhatom az általános vita alkalmával, mert azokat concrét alakban nem ismerem. A másik természetű kifogások a részletekre vonatkoznak. Ezek közt a legilletékesebb mindenesetre amaz emlékiratszerű folyamodvány, melyet az országos gazdasági egyesületnek dohánytermelési szakosztálya dolgozott ki uoveiubur 28. 1887. Nagy figyelemmel tanulmányoztam ez emlékiratot, de minthogy általánosságban és elvileg a törvényjavaslat ellen kifogás abban nem tétetik, sőt a törvényjavaslat fő dispositióit elfogadja és minthogy annyira részletes megjegyzéseket tesz e munkálat, hogy azokra most az általános vita keretében ki nem terjeszkedhetem, most erről nem szólok. Azt hiszem, lesz majd e kifogásoknak szószólója a részletes vita alkalmával és igy nekem is lesz majd alkalmam igénytelen megjegyzéseimet megtennem. Ugyanazért most ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban, részletes tárgyalás alapjául elfogadásra. (Helyeslés jobbfélöl). Helfy Ignácz! T. ház! Mióta hazánkban az alkotmányos élet újra helyre lett állítva, több izben történt ez oldalról felszólalás a dohánymonopolium intézménye ellen. Elitéltük azt a jog nevében ; mert hisz tagadhatlan, hogy az állami monopólium bizony nem egyéb, mint az egyes polgárok tulajdonjogának elkobzása az állam javára; (Ügy, van! a szélső balfelöl) elitéltük a józan nemzetsrazdászat nevében, mely szerint az államnak nem hivatása a magán tevékenység, a magán vállalkozás kezéből az üzleteket kivenni és azokkal foglalkozni. Az államnak a maga jövedelmeit akként kell gyarapítani, hogy gyarapítsa a nemzetnek jólétét. És én mai nap is megvagyok győződve arról, hogy ha 1867. óta teljes szabad termelés és szabad kereskedés mellett míveltetett volna ezen fontos termelési ág, ma a természetes fejlődésnél fogva már odajutottunk volna, hogy magának az államkincstárnak sokkal nagyobb jövedelme lett volna ezen ágból, mint van ez idő szerint (ügy van! a szélső baloldalon.) De — mondom — habár ez idő szerint is ragaszkodunk ezen eddigi felfogásunkhoz, ma e kérdéssel ezúttal tüzetesebben foglalkozni nem óhajtok, nem óhajtok pedig egysze rfíen két okból. Egyik ok az, mert hiszen a t. többségnek tetszett megújítani már a közgazdasági kiegyezést Austriával s igy természetes, hogy a dohánymonopolium gyökeres megváltoztatása sok nehézségbe ütköznék, hosszú alkudozásokra szolgáltatna alkalmat Austriával s ezzel talán czélt sem érnénk. A második ok az, hogy őszintén megvallva, nem hunyhatok szemet azon szomorú tény előtt, hogy Magyarországnak pénzügyi helyzete ma olyan, hogy — bármennyire sajnos legyen is — a jövedelem ezen forrását semmikép sem nélkülözheti. Tehát elejtem a kérdés ezen oldalát s egészen más oldalról akarom bírálat alá venni. Én, t. ház, első sorban megvizsgálandónak tartom azt a kérdést, hogy a dohányjövedék milyen viszonyban áll mezőgazdaságunkhoz ? A dohányjövedék ugyanis oly szoros és szétválaszthatatlan