Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-20

20. országos ülés november 28. 1887. 1^3 kapcsolatban áll a mezőgazdaság legéletbevágóbb érdekeivel, hogy önként felmerül a kérdés, hogy lehet-eezt a két kérdést összeegyeztetni: igenvagy nem; és hogy a jelenlegi rendszer összhangzás ban vagy ellentétben áll-e ezekkel ? Ha ellentétben áll, akkor megint előtérbe lép az a kérdés, hogy vájjon nem lehetne-e módot találni arra, hogy ez a két látszólagosan teljesen ellentétes érdek összeegyeztettessék ? Szerintem erre igenis van mód és erre majd beszédem folyamán vissza fogok térni. Nem mondok t. ház új dolgot és olyat, a melyet bárki is kétségbe vonhatna, midőn állítom, hogy Magyarország mezőgazdasága néhány esztendő óta igen súlyos válsággal küzd. Azt sem fogja senkisem túlzásnak tekinteni, ha azt mondom, hogy bizony igen kevés remény van arra, hogy ebből a válságból egyhamar kivergődhessék. Egyfelől a nagy verseny, másfelől pedig az a fatális védvámos politika, melyet Enrópa legnagyobb hatalmai meghonosítottak, majdnem lehetetlenné teszi magát a megélhetést is a mezőgazdára nézve. Ilyen helyzetben kérdem t. ház, hogy mi a feladata a törvényhozásnak és a kormánynak ? Az, hogy azon termelési ágakat mozdítsa elő, melyek a létező akadályokkal a legkönynyebben küzdhetnek meg. Melyik ez a termelési ág nálunk ? Minden esetre az, melyben a külföldnek nincs oly nagy bősége, mint nekünk. Miért védekeznek gazdaságilag és mezőgazdaságilag oly nagyon azok az európai államok? Azért, mert meg akarják védeni saját termelésüket, (ügy van! szélső balfelől.) A dohánytermelés Francziaországban és Olaszországban vajmi kevés, Angliában még kevesebb, mint ezen államokban. Németországban is kevesebbet termelnek aránylag, mint nálunk. Természetes feladata tehát a kormánynak nem az, hogy megszorítsa a dohánytermelést Magyarországon és hogy zaklatásokkal minél inkább megnehezítse azt, hanem az, hogy minél inkább fejleszsze és minél könnyebbé és minél inkább lehetővé tegye, hogy ezen ország minél nagyobb mennyiséget és minél jobb minőségben termelhessen Hogy erre a termelési ágra Európában van piacz, ezt számokkal bebizonyítható tények constatálják. Rámutatott maga a t. előadó ur, hogy Francziaország összesen 133,135 ezer métermázsa dohányt termel. Fogyaszt pedig annyit, hogy az utolsó kimutatás szerint 389 millió franknál többet hozott be az ottani regié, a mi valamivel több, mint a menynyit a t. előadó ur mondott Angliában az utolsó kimutatások szerint, melyek rendelkezésemre állanak 2,208,000 font sterling értékű dohány vitetett be, tehát 28 millió forintnál nagyobb értékű dohány vitetett be az országba, a melyben Magyarország vajmi kevés részben szerepelt; Olaszország összesen körülbelő] 60,000 mmázsát termel, fogyaszt pedig annyit, hogy 1886-iki zárszámadásai szerint tiszta jövedelme 188 millió franc volt. És ha megnézzük másfelől, hogy e rendkívüli bevételben mily arányban szerepel a magyar dohány, valóban kétségbe ejtő eredményre jutunk. Angliában az összes 28 millió forintnyi értékű dohányban szerepel Magyarország valami 345 ezer forinttal, Francziaországba körülbelül 560 ezer forinttal, Olaszországba 255 ezer forinttal és megjegyzem, hogy épen most utolsó utazásom alkalmával megtudtam, hogy ez idén az olasz dohánybevitel alkalmával a magyarországi dohány teljesen kimaradt. És honnan magyarázható ez ? Kétséget nem szenved, hogy a dohánymonopolium behozatala óta a magyar dohány minősége rendkívül hanyatlott, ugy, hogy azon országok, melyek majdnem mintegy egy századon át rendszerint Magyarországon vették a dohányt, de különösen e század első felében, ugyanis 1822 tői 1848-ig, akkor, midőn a dohány-külkereskedelem igen fontos tényező volt a kereskedelemben, most elszoktak dohányunktól, mert a minőség nem felel meg. Második magyarázata kétségtelenül az, hogy nálunk a dohánykülkereskedés maga is monopóliumot képez, engedélyhez van kötve, néhány ember kefében van és igy természetesen nem fejlődhetik ki e kereskedés. Be van tehát számokkal bizonyítva, hogy a dohánytermelésre piaczot találni Európában Magyarország számára nagyon könnyű lenne. És ezzel szemben mit csinál a t. kormány ? milyen segédeszközöket nyújt a t. kormány a mezőgazdának, ki most úgy szólván rá van utalva a dohánytermelésre vagy legalább nagyon kívánatos és szerintem nem csekélyebb az országos érdek mint az állam érdeke, hogye jövedelmi forrás mint nemzetgazdasági czikk minél jobban fejlesztessék. E kérdésre felel a szőnyegen levő törvényjavaslat, mely röviden összegezve abból áll, hogy megszorítja igen tetemesen a dohánytermelést általában, megszorítja először az által, hogy elvonja a fél holdas birtokostól a dohánytermelési engedélyt egyáltalában, elvonja egyszersmindenkorra a jogot, hogy dohányt termeljen és másodszor még inkább és sokkal nagyobb mérvben a szárító pajták és simító házak obligatoriussá tétele által, minek következménye okvetlenül az lesz, hogy sok ezer gazda teljesen ki lesz zárva a dohánytermelés lehetőségéből is. Hogy ezeknek száma mennyire fog menni, ezt természetesen előre kiszámítani nem birjuk és mellékesen megjegyzem, hogy e simító házak behozatala igen nagy más hátránynyal van össze kötve, melyet végtelenül sajnálok, népünk érdekében. Miként ment eddig a dohányszárítás és simítás? Nem ment gyárilag, úgy a mint a nagybirtokosok végzik, hanem a házi ipar egy nemét képezte. A termelő otthon végezte feleségével, gyermekeivel és munka