Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-20

20. országos ülés november 28. 188?. 119 Elnöki A gazdasági bizottság jelentése ki van már nyomva és a ház tagjai közt szétosztva, minthogy már a hónap végén vagyunk, azt hiszem, a t. ház méltóztatik ennek a tárgyalását mindjárt elővenni. (Általános helyeslés.) Josipovich Géza jegyző: (olvassa a gazdaságí bizottság jelentését a képviselőház 1887. évi november havi költségvetéséről). Elnök: Ha nincs észrevétel, előterjesztés elfogadtatik s a 83,468 forint kiutalványozásával az elnökség megbizatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa a kimutatást a képviselőház pénztárának 1887. évi október havi kiadásairól.) Elnök: A kimutatás tudomásul vétetik. Kérem a házat, méltóztassék a jegyzőkönyvnek ezen tárgyra vonatkozó részét mindjárt hitelesíteni. Tibád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyv ide vonatkozó pontját.) Elnök: Ha nincs észrevétel,a jegyzőkönyvnek ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a napirend: A pénzügyi bizottság 56. számú jelentése a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak venni (Igen!) s igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti az előadó urat. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A dohányjövedéknek pénzügyi eredménye évről-évre fejlődést matat. Azonban ha ezt más országoknak e téren elért eredményeivel összehasonlítjuk, ugy találjuk, hogy bármely arányt veszünk is fel criteriumul, e fejlődés nem felel meg azon várakozásnak, melyet a jövedelmek ezen ágához fűzhetünk. A nélkül, hogy azon egy pár adatból, a melylyel e kérdést megvilágítani kívánom, közvetlen következtetéseket akarnék vonni, bátor vagyok röviden fölemlíteni azt, hogy a dohányjövedék tiszta jövedelme Olaszországnak, a mi pénzünk szerint, körülbelül 75 millió forintot, Spanyolországnak 70, Francziaországnak 153 s Austriának 48 millió forintot ad tisztán az állami szükségletek fedezésére, mig nálunk e jövedelmi ágnak tiszta eredménye a 22 milliót meg nem haladja. Ha tehát a lakosságnak fej szerinti arányát tekintjük, ugy fogjuk találni, hogy ezen államjövedelem tiszta eredménye Franeziaországban fejenkint 4 frt 15 krt, Olaszországban 3 frtot, Austriában 3 frt 20 krt és Magyarországon 2 frt 13 krt tesz. A mi pedig az elfogyasztott mennyiségnek fej szerinti arányát illeti, Austriában 1,432 gramm, Francziaországban 961, nálunk pedig 920 grammra megy a fejenkénti fogyasztás. Pedig azok az árak, melyeken a közönség e fogyasztási czikkhez jut, némely fajokban, különösen azokban, a melyek a nagyközönségre vannak számítva, igen kedvezők nálunk; mert a legközönségesebb dohánynemet tekintve, melyet a nagy közönség fogyaszt, Francziaországban egy kilogrammra 6 frt 15 kr., Angliában 6 frt 65 kr., nálunk pedig 1 frt 10 — 1 frt 40 kr. jut. Ezek az adatok csak annyit akarnak bizonyítani, hogy a dohányjövedék, illetőleg a dohány pénzügyi eredménye tekintetében — akármilyen arányt veszünk föl — roppant különbségek vannak az egyes országok között. Eme differentiák okait és magyarázatát természetesen sokféle forrásból kell merítenünk. Az illető országnak vagyonossági viszonyai, ízlése, szokásai lényeges befolyást gyakorolnak minden fogyasztási ezikk igénybevételére s igy természetesen a dohányéra is. Azonban tagadhatatlan, hogy nagy befolyással van e részben az egyes országokban dívó rendszer és az e rendszert követő szokások, valamint a rendszernek alkalmazása tekintetében kifejezett szigor és elért siker is. Mert tagadhatatlan, hogy nálunk — és ez köztudomású dolog — a csempészet igen nagy mértékben el van terjedve. Bizonyos vidékeken egész con amore beszélnek arról, hogy a piaezra kocsival viszik a szűz dohányt. (Ugy van! Mozgás a szélső baloldalon.) Hogy egyesek bizonyos meg nem engedett üzletet, közvetítést folytatnak a dohánynyal, az is tagadhatatlan. Ezek a dolgok, ezek a körülmények statistikában ki nem mutathatók, okmányszeríüeg nem kezelhetők; de azt hiszem, hogy a házban ellenmondásokra nem fogok találni, ha e tekintetben a köztudomásra hivatkozom, a mely igen meggyőző adatokat szolgáltathat nekünk; (Igaz! Ugy van!) ha tehát azt állítom, hogy pénzügyi szempontból szükséges a csempészet megszüntetésére vagy lehetőleg szigorúbb korlátok közé szorítására törekedni, ez ellen igy elvileg semmi kifogás nincs. Valamint az is kétségtelen, hogy nem csupán a szokások, az erkölcsök vannak befolyással arra, hogy nálunk a csempészet létezik és pedig nagy mértékben létezik, hanem a dohányügy kezelésének módja is. Mert igaz az a régi közmondás, hogy az alkalom szüli a tolvajt. Mert ha a külországokra térünk vissza — és ezt megint tisztán minden következtetés nélkül kivänom itt felemlíteni — azt tapasztaljuk, hogy azon országokban legjövedelmezőbb a dohányjövedék, a melyek maguk nem termelnek és azon arányban jövedelmezőbb, a melyben nem termelnek. (Ugy van! a jobboldalon.) Igy természetes dolog, hogy legjelentékenyebb a dohányjövedék, illetőleg a dohányj vám eredménye Angliában és — miután igen j csekély a termelés — Austriában és Olaszországban, mig nálunk és Francziaországban aránylag l nagy a termelés, de Francziaországban a terme-