Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-15

15. ersKáges öles október 22. 1SS7. * jQ5 senki sem fogja feltenni, hogy én most mondandó számításaimat egy-két százezer forintig, vagy még egy két millióig is pontosaknak kívánnám tekintetni, mert azt hiszem, hogy ez a lehetőség határain túlmegy. (Helyeslés.) De meg vagyok győzMve és remélem, nem csalatkozom, hogy ha az általam felsorolandó előfeltételek meglesznek, az eredmény — mondom — az általam jelzett esetleges csekélyebb különbséggel azon eszközök által, melyekről szólni fogok, elérhető lesz. Az alapfeltételek egyike, mely fájdalom, nem tőlünk függ, legalább nemcsak tőlünk, az, hogy a béke ne csak meg ne zavartassék, de oly közelségbe se jöjjön a háború esetleges veszélye, hogy mint a jelen évben, e miatt rendkívüli nagy kiadásokkal kelljen magunkat terhelni. A másik az, hogy az elfogadott szándék: egyideig valójában nem költeni a szükségesre, de csak |az elodázhatlanra és ezzel szemben meghozni a méltányos, nem túlterhelő áldozatokat, nemcsak a kormányban, nemcsak a törvényhozásban, de a nemzetben is meglegyen. Eötvös Károly: Meg van! Tisza Kálmán ministerelnök: Annál jobb! A harmadik: hogy az általam már említett és még említendő törvényjavaslatok azon időben, a melyre nézve én ezt nemesak óhajtandónak, de lehetőnek is tartom, elfogadtatván, érvényesíthessék hatásukat akkorra, mikor ezen hatás érvényesítése azon szempontból szükséges, hogy a czél, ugy mint én contemplálom, elérhető legyen. (Élénk helyeslés jőbbfélől.) Itt mindenekelőtt, t. képviselőház, meg kell jegyeznem, hogy én alapul azt veszem, hogy költségvetésünk nagyban és egészben azon keretben fog mozogni, melyben az 1888-ik évi költségvetés mozog; nagyban és egészben mondom, mert hiszen azt megkötni, hogy három év alatt semmi téren se merülhessen fel valami, a mi csekélyebb eltérést igényel, ugy gondolom, csakugyan teljes lehetetlen. Ezeknek előrebocsátása után, kötelességemnek tartom felsorolni azon főbb tételeket, melyek 1889-re egyfelől előreláthatólag törvényszerűen könnyíteni fogják költségvetésünket, de azokat is, a melyek ismét előreláthatólag terhelni fogják azt. (Ralijuk! Halljak!) Előre is jelzem, hogy 1889-ben ezen utóbbiak tetemesen nagyobb összeget képeznek, mint az előbbiek, mert a mi a könnyebbülést okozhatja, az, hogy a fegyverbeszerzés beosztása szerint a hadügyminister renkivüli költségvetésében a fegyverek beszerzése czímén minket érdeklőleg körülbelől 900,000 írttal kevesebb fog igénybe vétetni, a másik, hogy az államvasutak kocsibeszerzési kölesönének törlesztésénél egy 583,000 forintnyi kevesblet áll be a szerződés és a törlesztési terv értelmében. KEPVH. NAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET. Ez tenne kerek számban: 1.400,000 forintot. Azonban ezzel szemben áll először az, hogy a hadsereg rendes kiadása valószínűleg növekedni fog, mert a mostani leszállítás onnan van, hogy a múlt évben beszerzett némely készletek ezen évben felhasználhatók lesznek. Ha ez 1889-ben nem áll elő, a rendes költségvetés igen valószínűleg — nem számítom többre — minket illetőleg 300 és néhány ezer forinttal emelkedni fog. Ehhez járul az is, hogy, mint méltóztatnak tudni, a trieszti Lloyddal kötött szerződés Julius 1-én lejárván, az abból ránk származó terheltetést törvényes alap hiányában 1888-ra természetesen nem volt szabad többre felvenni. Ellenben, ha ezen szerződés megköttetnék, fel kell venni a többletet 1889-re is, mely, ha a szerződés oly feltételek mellett köttetnék meg, mint eddig volt, 188,000 forintot tenne. Ezt egészen felveszem, ámbár megvallom, azoa hitben élek, hogy ezen terheltetésnek kevesebbnek kell lenni; de nem akarván túlságosan jót mutatni, felveszem az eddigi összeget. Mint legnagyobb tétel jön most az, hogy 1889-ben és 1890-ben honvédségünket is el kell látni az új fegyverekkel és az azokhoz szükséges; mellékkészletekkel,mely éknek költsége,azt hiszem,, összesen 9 és 10 millió közt fog váltakozni. Ebből 1889-re felvéve 5 milliót, de ezzel szembeállítván azon 105 ezer forintot, mely a hátibőröndök beszerzése alapján, ugv hiszem, elesik, még mindig marad ezen czímen "4.890,000—4.895,000 forintos tétel, ugy, hogy szembeállítva a törvényszerű apadást a szerintem elodázhatlan több kiadással^ költségvetésünk ismét 5.200,000—5.300,000 forinttal romlani fog. Tehát az előbbiek szerint, ha az általam ajánlott törvényjavaslatok elfogadtatnak, a 12 millió és pár száz forintra leszállott hiány, ismét 17.681,000 forintra emelkednék. Ezzel szemben ugy az általam jelzett administrativ intézkedés a dohánygyártmányoknál, melyeknél még azt is megjegyzem, hogy a legszegényebb osztályok által szívott dohányok árának emelése nem czéloztatik, (Helyeslés) valamint az általam benyújtandó három törvényjavaslat hatálya is egészében érvényesülvén, azt hiszem, hogy a legkevésbbé előnyös számítás szerint ezen igy előálló 5.200,000 forint többlet ezek által fedezve lesz. De még akkor mindig ott állnánk, hogy az 1889. évi deficit olyan volna, mint az 1888-iki. Azonban, t. ház, bátor vagyok jelenteni, hogy a monarchia két kormánya közt a megállapodás a ezukoradóra és a sör-restituti óra teljesen, a szeszadóra is oly apró formai kérdések kivételével létre jött, hogy azt bizonyosnak lehet tekinteni. Ezen adók közül a czukoradótól Magyarország legalább az első időben azt hiszem, valami számba vehető nagyobb jövedelmet nem várhat, a sör restituti ójának változtatásáról szóló törvény pedig 14