Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-15

106 15 er*!fl?t)!, Bléi október 22. 1**7. igazában csakis a söripar érdekében hozatván, <ptt sem haszon, sem kár — sőt bevallom, hogy ha valami — inkább néhány ezer forintnyi kár fog iánk hárulni. Ott van azonban a szeszadó. Ha ezen törvényjavaslat ugy fogadtatik el, a mire nézve én legalább mindent megtenni kész vagyok, hogy a jövő 1888, évi szeptember 1-én kezdődő campagneban már érvényben legyen, akkor azt hisjsem, a nélkül, hogy legkevésbbé is rózsásan festeném is a várható pénzügyi eredményt, az első évben alig magyobb mérvben mint felényiben vévén tekintetbe : az 1 889. év végén a mi hiányunk két. legfölebb 3 milliónál nem lesz több. (Mozgás balfelöl.) Én hiszem, hogy a szeszadó törvény mindkét törvényhozás által el fog fogadtatni; hiszem pedig azért, mert niig egyfelől az államkincstár jövedelmeinek szaporításához — melyre pedig, ha talán nem egyforma arányban is, a monarchia mindkét államának szüksége van — tetemesen járul: addig másfelől ugy az ipari, mint a gazdasági szeszfőzdék fennállását nemcsak nem nehezíti, de sőt meggyőződésem szerint biztosítja s még az egész országra ugyan nem, de az egyes vidékekre nagyon fontos üstíőzdék lételét is az állam megkárosításának megelőzésével, teljes mértékben lehetővé teszi. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen az alapon remélem, ha azon törvény a kellő időben el fog fogadtatni. Miután már a czukor és szeszadó törvényről megemlékeztem, mindjárt most meg kívánom jegyezni, hogy a czukoradóról szóló törvény] avaslatot hihetőleg még e napokban be fogom nyújtani, kevéssel később a szeszadóról szóló törvényjavaslatot is; de azt mármost is szükségesnek tartom nyilvánítani, hogy ezen két törvényjavaslat ha elfogadtatik, ugy a szesz, mint a' czukoradóról szóló csakis együtt lesz szentesítés alá terjesztendő. (Általános élénk helyeslés.) Áttérek most már az 1890dk évre. (Halljuk!) Itt már a törvényszerű kisebbedő és nagyobbodó kiadások aránya sokkal kedvezőbbnek mutatkozik. Jelesen a hadsereget illető fegyverbeszerzés nagyban és egészben akkor már be lévén fejezve, számítanunk kell, hogy ebből ránk nézve 27* milliónyi könnyebbség hárul; az államvasutikocsik beszerzési kölcsönének törlesztési hányada — ismét a szerződés és terv szerint — 1.139,000 forinttal kevesebb, a vágvölgyi vasút törlesztési hányada, a mi 488,000 forintot tesz, elesik, valamint ha az «lőző évben 5 milliót vettem a honvédség fegyvereire, azt hiszem, az is, körülbelől 3—4 százezer forinttal kevesebb lesz 1890-ben mint 1889-ben volt. Ekként az igy előálló kevesblet kerekszámban 47* millió forintot tesz. Ezzel szemben áll — ^s bocsánatot kérek, ezt ott elfeleltettem az 1889. évre is megjegyezni, de azt is számba vettem — a deficit fedezésére és az 1880. évi VIII., IX. és az 1881. évi XI. törvény szerint államadósságaink törlesztésére felvett kölcsönöknek a kamatja, a mely, hogy helyre hozzam hibámat, 1889-re 1 millió 387 ezer forinttal vétetett fel, 1890-re pedig 917 ezer forinttal van felvéve ugy, hogy ugy álíanánk,hogy bár ezzel romolna budgetunk,) avulna 4 millió 600 ezer forinttal, tehát javulnia kellene 89-el szemben 3 millió 600 ezer forinttal. Ez oly összeg, mely egymaga elenyésztetné 1890-re a 89-ben még femnaradt 2—3 millió forintnyi deficitet. De, t. ház, ekkor már a szeszadónak 1890-ik évben teljes mértékben kellvén magát érvényesíteni, a legjobb meggyőződéssel mondhatom, hogy még ha a már beszédem elején is jelzett hátramaradás vagy tévedés a számításokban pár millió erejéig beállana, az 1890. évnek, ha az általam elősorolt előfeltételek bekövetkeznek, néhány millió többlettel kell bezárulni. (Élénk éljenzés jobbfelöl) De, t. ház, midiin ezen meggyőződésemet kimondtam, egyúttal tartozom arra is rámutatni, hogy akkor még nem fogjuk mondhatni, hogy most már minden bajtól megszabadultunk. Mert fel kell hivnom a figyelmet először arra, hogy az államjavak jövedelmei az eladások folytán évről-évre csökkenni fognak. Horánszky Nándor: Mennyi van az idénre felvéve ? (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Öt millió forint van felvéve 1887-re és befoíy, meglehet annyi, meglehet, hogy több. Szóval e jövedelem apad az eladások folytán, mely természetesen csökkenti a rendes bevételeket és továbbá 1890-en tűi az átmeneti bevételek közt is már ily nagy összegre többé nem lehet számítani. Ekkor tehát ennek pótlásáról gondoskodni kell és gondoskodnunk kell továbbá arról, hogy törlesztéseinket is ne folytonosan a pénzpiaczhoz való folyamodással lássuk el. (Élénk helyeslés.) Ezzel szemben meg kívánom jegyezni azt is, nehogy feltűnjék, hogy én a conversióról ezen tervezetben nem szóltam, tehát tartozom kimondani, hogy miért nem ? Azt hiszem, hogy ha a conversio a kellő perczben vitetik keresztül, az államkincstár mindenesetre jelentékeny megtakarítást nyerne. De épen azért, mert ezt hiszem, azt gondolom, hogy nem szólva most egyes apró tételekről, melyeknél, talán egy conversio időközbeH is ajánlatos lehet: magát az egészet csakis akkor hiszem eszközlendőnek, ha egyfelől a pénpiacz helyzete általában megjavul és ha másfelől mindenki meggyőződött háztartásunk rendezése iránti szándékunknak nemcsak komolyságáról, hanem annak sikeréről is. (Helyeslés jobbfelöl.) Mielőtt a költségvetést benyújtanám, kötelességemnek tartom, bár az 1888-ik budgettel kapcsolatban nem áll — még két dologról szólani..